Szerző: Jernej Vene
Előadó: Power Station, The
Kiadó: Capitol Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 34:21
Értékelés: 4.5/5
Igen, ennyi fordulattal pörög a bakelit. A lemez megjelenésekor még bőven akadt belőlük a világban, CD-lejátszóból viszont, legalábbis nálunk, alig néhány. Az első Philipset 1986-ban láttam egy haveromnál.
A szupergroup fogalma a rockban és a popzenében sokszor alig üti meg azt a szintet, amit ez a címke jelent. Nem tudom, hogyan találtak egymásra emberileg a Power Station tagjai, de a zenéjük erőteljes, húzós rock, enyhe soul-, ritmus- és blueskitérőkkel. A projekt eredetileg csak kísérőzenekarnak indult a T. Rex Get It On (Bang – A – Gong) című számának feldolgozásához, amelyet Bebe Buell, a Duran Duran basszusgitárosa, John Taylor akkori barátnője szeretett volna felvenni. Ebből nem lett semmi, Buell pedig talán leginkább Liv Tyler anyjaként ismert, az Aerosmith énekesével, Steven Tylerrel folytatott rövid kapcsolatából. Jött viszont a felkérés Robert Palmerhez, aki a számhoz készült sikeres demó után beleegyezett, hogy az egész lemezt felvegyék. A Duran Duran abban az évben pihent, az Arcadia nevű mellékprojektben ott volt Nick Rhodes billentyűs és Simon LeBon énekes, a Duran Duran mindhárom Taylorja (nem rokonok) pedig a Power Stationben játszott. Először Roger dobos szállt ki, és a banda kvartetté olvadt. A Chic két tagjával, Tony Thompsonnal és Bernard Edwardsszal kötött szövetség remek húzásnak bizonyult.
A fekete zenészek vérvonalának és a nyolcvanas évek fehér new popjának keveréke lett a 33 1/3. Az a New York-i stúdió, ahol az albumot felvették, adta a zenekar nevét, a zenét és a szövegeket pedig a tagok és a neves segítők hozták össze. A Power Station zenéje tele van Palmer elsőre igencsak távolinak tűnő lazaságával és Andy Taylor kemény gitárjaival, amelyek épp annyira voltak élesek, hogy ne zavarják a elkényeztetett popfüleket. John Taylor basszusgitáros mindent beleadott, és amennyire csak tudta, kiegészítette Tony Thompson dobolását. Bernard Edwards, a rutinos „háttérguru” nélkül persze a zene nem robbant volna be így. A két feldolgozás, a Get It On – Bang – A – Gong (T. Rex) és a Harvest For The World (The Isley Brothers) üdvözlendő erősítést jelentett a saját számok mellett.
A Murderess felépítése teljesen egyszerű, bonyolítás nélkül csomagolták popba, kiemelkedő gitárral és dobbal. A nyolcvanas évek közepének popjára jellemzően a billentyűsök nagy szerepet kaptak. Néha még a basszusgitárt is leváltották, ami nekünk, az organikus hangzás híveinek fájt ugyan, de a zenészek és a producerek másképp döntöttek. Ezt a hangzást ma azzal szokás illetni, hogy elavult, de hozzá lehet szokni. A jó dalok túlélik, hogy milyen volt eredetileg a hangzásuk. A Power Station zenéje egyébként nem disco, hanem pop funk, amelyet Palmer bársonyos baritonja pecsételt meg.
Andy Taylor ízléses szólókat tálal, nem esik túlzásokba sem a hosszukkal, sem a hangok sűrűségével. A lemezen egyetlen igazi ballada van (Still In Your Heart), így a 33 1/3 ideális táncos mulatságokra. A saját szerzemény Some Like It Hot a legnagyobb sláger, de a T. Rex-feldolgozás, a Get It On (Bang A Gong) is hatalmas sikert aratott. Pont jó adag hangszeres kirándulás van benne, hiszen Andy mellett John Taylor basszusgitáros is megmutatkozik.
Andy Taylor, Tony Thompson és a Chic basszusgitárosa, Bernard Edwards 1985-ben segített Robert Palmernek a nagyon sikeres Riptide szólólemez elkészítésében. 2005-ben az elsőalbum megjelenésének huszadik évfordulójára bővített kiadás jelent meg. Ezen megtaláljuk a Someday, Somehow, Someone’s Gotta Pay című számot, amelyből később We Fight For Love lett, és amelynek Arnold Schwarzenegger főszereplésével a Commando című filmben kellett volna szerepelnie, de erre végül nem került sor. Attól még szilárd hard rockos nóta marad. Talán több esélye lett volna, ha Robert Palmer énekli, de ő akkor már nem tagja a bandának, helyét Michael Des Barres vette át. Aki nem kap eleget a táncból, annak jólesik majd a Communication, a The Heat Is On (a Some Like It Hot származéka, illetve része) és a Get It On (Bang A Gong) remixeit is meghallgatni. Az évforduló alkalmából valószínűleg kiadtak minden ismert felvételt, amely abból az időből fennmaradt, amikor ez a kellemes album készült.
Robert Palmer egyébként visszatért a zenekarba, és 1996-ban felvették a második albumot, a Living In Fear címűt, ami azonban közelébe sem ér az elsőnek. Tony Thompson és Robert Palmer 2003 végén távozott közülünk, és ezzel lezárult a rocktörténelem egy szép fejezete.
A Power Station cikornyás, színes és végtelenül szórakoztató album a rutinos funk rockos mesterektől.
Felállás
Robert Palmer – ének
Andy Taylor – gitárok
John Taylor – basszusgitár
Tony Thompson – dob
Közreműködők:
Curtis King Jr., Fonzi Thornton, BJ Nelson, Charmaine Burch – vokál
Lenny Pickett, Mark Pender, Stan Harrison, Hollywood Paul Litteral, Mars Williams – fa- és rézfúvósok
Roger Taylor, Jimmy Bralower – ütőhangszerek
Wally Badarou, David LeBolt, Robert Sabino, Rupert Hine – billentyűs hangszerek
Produkció
Bernard Edwards
Számlista
- „Some Like It Hot” – 5:05
- „Murderess” – 4:17
- „Lonely Tonight” – 3:58
- „Communication” – 3:37
- „Get It On (Bang a Gong)” – 5:29
- „Go to Zero” – 4:58
- „Harvest for the World” – 3:37
- „Still in Your Heart” – 3:20
Bónuszdalok az album 2005-ös újrakiadásán:
- „Someday, Somehow, Someone’s Gotta Pay” – 4:32
- „The Heat Is On” – 3:18
- „Communication” [Long Remix] – 4:39
- „Get It On (Bang a Gong)” [7″] – 3:45
- „Some Like It Hot and the Heat Is On” – 6:36
- „Communication” [Remix] – 3:51
- „Some Like It Hot” [7″] – 3:44
