Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Kooks, The
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 38:23
Értékelés: 4/5
Emlékeztek még a két évvel ezelőtti eufóriára, amikor a zenekar CUK Kino Šiška színpadán tartott ljubljanai koncertjére közel két hónappal előre teljesen elfogytak a jegyek? Nincs mit szépíteni. A The Kooks, a britpop úgynevezett második generációjának egyik legjelentősebb képviselője mostanában rendkívül népszerű. A The Kooks negyedik albuma (tíz év működés alatt) megőrzi a korábbi életmű során megszerzett hitelesség egészét.
A „Listen” albummal (a cím már önmagában is joggal utal az új anyag még erősebb rádióbarát törekvésére) a zenekar folytatja hangzásbeli és stilisztikai evolúcióját. A „Junk of the Heart” megjelenése óta eltelt jó három év kifejezetten jót tett a bandának. A „Listen” az ötletek és a végeredmény művészi mondanivalója tekintetében friss szelet fogott a vitorlájába, és olyan produktumot tett le az asztalra, amely szemérmetlenül retro hangzású, ugyanakkor kicsattan a sikeresen felfrissített zenei szubsztanciától, megtartva a zenekar karizmáját. A banda ezúttal az Inflo művésznevet viselő angol producert hívta segítségül. A londoni illető főleg hip-hop albumok producereként horgonyzott le a szcénában, a The Kooks pedig az új album kijelölt iránya miatt pontosan egy ilyen „irányítóra” és karmesterre volt szüksége a stúdióban, mint Inflo. A banda ugyanis úgy tágította ki kifejezésmódját, hogy alkotói figyelmének zömét a kacér ritmika felépítésére fordította, amely egy halom diszkós funkys és R&B-s táncos fertőző erőt tartalmaz. A hangzásképet ravaszul töltik ki a további altéri ritmusminták. Az új karmesterpálca érintése a producerpult mellett minden szám karakterébe „elmélyült kísérletezést” visz a ritmikai rugózással (kiegészítő alritmikus loopok; az utolsó szám, a Sweet Freedom pusztán egy programozott ritmusloopra (vezető beat) épül, organikus dobokra nincs szüksége). A banda a kiegészítő vokális harmóniák felhasználásában is sokat fejlődött, így az album egyes pontjain gospel hatások érzékelhetők (a nyitó Around town, az album első kislemeze, a Down, valamint a Bad Habit felvezetése).
A „Listen” a megváltozott karaktere ellenére is azonnal felismerhető The Kooks-album, mindenekelőtt Pritchard vokális sajátosságainak, a „tinédzseres mutálásnak” köszönhetően, amelyet magasabb hangfekvésű, orrhangon nyüszítő előadásmód közvetít, itt-ott rekedtes fátyollal díszítve. Pritchard a jó külsején és a gondosan kialakított frizuráján túl elsősorban vokális sajátosságaival a zenekar kereskedelmi előretörésének fő mágnese, amely már a 2006-ban megjelent bemutatkozó lemezzel elindult. A The Kooks érdekes jelenség. Cukrosnak hatnak, de semmiképp sem olcsónak, érzelgősnek vagy naivnak! Mindabban, amibe belevágnak, végig hangsúlyos a zenei tartalom művészi igényességének kézzelfogható tartása, amelyet a felismerhetőség határoz meg. Az új albummal is, amely újabb zenei átalakulást hoz.
A Forgive & Forget című számban hamar kiszúrható az INXS legnagyobb slágereiből való „átvétel”, ettől az érzéstől pedig nem menekül sem a funkos és R&B-vel bőségesen megtámogatott, első bemutatkozó kislemez, a Down, amelyben főleg az amúgy „szúrósan” formázott refrén azonnal fertőző értéke ragadott magával, sem az album zárása előtti Sunrise. A banda a hangkép hátterét többször szintetizátorfüggönyökkel is megtölti, ezzel fokozva a diszkóritmusokra épülő tripszerű hangulatok zenei értékét (Are We Electric, Westside). Az It Was London határozottan különleges kitérő az albumon, hiszen a vezető gitárfrázist (a versszakban és a refrénben) a The Kooks egyenesen a The Rolling Stonestól kölcsönözte (a háttérkíséretet rövidebb gitárszólók darabkáinak ragasztgatása tölti ki, ami ritkaság az albumon). Pritchard hangja is ingerültnek és csípősnek hat benne. A záró Sweet Emotion hangszerelésébe még a smooth jazz finomsága is „beleszökik” (billentyűk).
A modern brit indie pop rock hálásan elbír jó néhány zenei kísérletet, főleg ha úgy valósítják meg, hogy a zenekar megőrzi vele jellemének önálló vonásait, művészete pedig a zenei evolúció új, magasabb szintjére emelkedik. A The Kooks a „Listen” felfrissített zenei karizmájával ezt továbbra is méltóképp teszi.
Felállás
Luke Pritchard – ének, gitár
Hugh Harris – gitár
Peter Denton – basszusgitár
Alexis Nunez – dobok
Produkció
Inflo, Luke Pritchard & Fraser T. Smith
Számlista
1. Around Town (4:10)
2. Forgive & Forget (3:57)
3. Westside (3:30)
4. See Me Now (3:01)
5. It Was London (3:13)
6. Bad Habit (3:40)
7. Down (2:41)
8. Dreams (3:00)
9. Are We Electric (4:06)
10. Sunrise (3:14)
11. Sweet Emotion (5:11)
