Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rated X
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014. 11. 28.
Játékidő: 60:51
Értékelés: 3.5/5
Az érdekes zenei projektek sorába, amelyek szuperrock-sztárokat hoznak össze egy fedél alatt, a Rated X is beletartozik. Régi cimborák zenei szövetsége ez: olyan muzsikusoké, akik a rock minden korszakát végigélték és látták, kiválóan ismerik egymást, hiszen korábban is dolgoztak már együtt. Carmine Appice (Vanilla Fudge, Cactus, Rod Stewart, Ozzy Osbourne, Blue Murder, King Kobra), Joe Lynn Turner (szóló, Rainbow, Deep Purple, Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force, Sunstorm), Tony Franklin (Blue Murder, Whitesnake, The Firm) és Carl Cochran (Joe Lynn Turner, Ace Frehley) – ezek a nevek magukért beszélnek.
Nyilvánvalóan az volt az alapötlet, hogy a csapat összehoz egy klasszikusan szóló hard rock albumot. Az ilyen célzásokat könnyű megmagyarázni, ha belegondolunk, milyen zenei háttérből érkeznek a muzsikusok, milyen pályát futottak be, és milyen örökséget hordoz a diszkográfia, amelybe tartoznak. Bújócskázás tehát nincs a hard rock – és a blues – veteránjai között. Rendkívül tapasztaltak, és kiválóan ismerik egymást, így a Rated X első lemezének közös zenei nevezőit nem volt nehéz meghatározni.
Röviden. A muzikalitás érzése tömören és világosan megjelenik, ami egyébként Turner érzékenységének hagyománya. Turner hangja mindig fenomenálisan működött ilyen zenei közegben, ezt főleg a szólóalbumai bizonyítják, de a fickót mindig keresték olyan zenekarok, amelyek az aktuális trendekhez akarták igazítani a hangzásukat, miközben megtartanák kereskedelmi vonzerejüket – ahogy ez a Rainbow esetében is igaz volt a nyolcvanas években. A blues rock alapvetése emellett erősen hangsúlyos, ami logikus és várható. Az eredmény egy sűrű hangképű album, amelyben az építőelemek optimálisan kontrasztosak, élőnek és szervesnek hatnak. Appice ágyúszerű pergője és robajló átvezetései, hasonlóan azokhoz, amelyeket testvére, Vinny is mindig is játszott, aztán Bobby Rondinelli és Simon Wright, továbbá a fretless mester, Tony Franklin kifejezetten dallamos basszusvonalai, miközben Cochran gitárfrázisai a blues súlyos, tömör hangzását és az arénarock fertőző erejét keverik gyönyörű elegyben. Turner továbbra is a hard rock egyik legbámulatosabb énekese, egyben az egyik legfelismerhetőbb hang, amely a rock korszaka néhány legjelentősebb előadójának hangzását és stílusát meghatározta. Semmiképp ne hagyjuk figyelmen kívül a kiváló bolgár multiinstrumentalista, Nokolo Kotzev közreműködését, aki további gitárokat játszott fel az albumra, és két gitárszólót is odatett.
A rutinos zenészekből álló csapat nem hoz semmi újat, hanem eszmeileg azokon a vizeken evickél, amelyeket a legjobban ismer és uralni tud. A dalok időnként Turner Rainbow-s és/vagy Deep Purple-ös munkáira hajaznak, értelemszerű a párhuzam a szólómunkáival is, és nem kerülhetitek el azokat a pillanatokat sem, amikor a Rated X a híres, Tony Martin énekével fémjelzett Black Sabbath-korszak felé kanyarodik (főleg a „Headless Cross” és a „Tyr” albumok). Már a hétperces, hangulati hullámzásokkal és motívumfordulatokkal teli eposz, a Lhasa címe is sejteti, hogy ezen az albumon olyan szerzeményt kaptok, amely hol a Stargazerre, hol a Black Sabbath „Tyr” albumának valamelyik hard rock eposzára hajaz. Vagyis a klasszikus zenei filozófia megvalósításáról van szó, a híres rockerek részéről, akik a Rated X név alatt egyesítik erejüket.
A „Rated X” olyan album, amely a klasszikus hard rock rajongóinak már rég ott van a kedvenc CD-ik között! Bevált hard rock minőség, amilyet a műfaj mestereitől elvárunk és megkövetelünk! Nincsenek „földrengésszerű” rázkódások, amelyek a zenei kísérletezés kalandvágyára utalnának. Egyszerűen. Az albumon közreműködők nagyon jól tudják, hol a legerősebbek ötletben és kifejezésben, és hol húzódnak a hitelességük határai. Ezért egy minőségi, klasszikus felépítésű hard rock albumot tesznek le az asztalra, ami ugyanakkor kifejezésben nagyon kiszámítható. Mindenesetre legalább két dal felesleges a lemezen. A stílus rögzített, ezért hallgatás közben egyre inkább az az érzésünk, hogy a vezérfrázisok túlságosan hasonlítanak egymásra a dalok között.
Felállás
Joe Lynn Turner: – ének
Carmine Appice – dob
Tony Franklin – basszusgitár
Karl Cochran – gitár
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Nikolo Kotzev – gitár a Maybe Tonight, Peace Of Mind, Our Love Is Not Over dalokban, valamint gitárszólók a Stranger In Us All és I Don’t Cry No More dalokban
Daniel Palmqvist – gitár a You Are The Music dalban
Produkció
Alessandro Del Vecchio
Dallista
1. Get Back My Crown
2. This Is Who I Am
3. Fire and Ice
4. I Don’t Cry No More
5. Lhasa
6. Devil In Disguise
7. You Are the Music
8. Peace of Mind
9. Maybe Tonight
10. On the Way to Paradise
11. Our Love Is Not Over
12. Stranger in Us All
