Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Simple Minds
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 52:21
Értékelés: 4.5/5
Az 1980-as évek new wave nemzedékének nagy veteránjai, a hosszú életű skót Simple Minds a „Graffiti Soul” (2009) megjelenése után öt évvel új stúdióanyaggal tér vissza. A srácok már több mint három éve ígérgették a lemezt, de a megjelenésre még várni kellett egy kicsit. A Simple Minds ugyanis az elmúlt éveket főként arra használta, hogy nagyon sokat játsszon élőben, látványos koncertekkel, amelyek vagy az első öt stúdióalbum anyagának szigorú előadására épültek, vagy a pályafutás legnagyobb slágereire. A zenekar a színpadon kivételes formát mutat, ami a rengeteg tapasztalat következménye. A Simple Minds-t már a hetvenes évek második felének kezdetei óta összetartó nagy páros, Jim Kerr énekes és Charlie Burchill gitáros az új lemez anyagának zömét is jegyzi.
A két muzsikus kreatív magja ezúttal nagyobb hangsúlyt fektetett egy megragadó, hipnotikus atmoszféra megteremtésére. Ezt az egyik oldalon a diszkós ritmusszerkezetek szilárd beépítése, a másikon a suhogó szintetizátorrétegekből és a sustain-effektre építő, „sípoló” gitárokból szőtt, tömör hangtakaró hozza kontrasztos egyensúlyba. Az album egyes pontjain a billentyűk egyenesen domináns szerepet kapnak a hangzásvilág felépítésében, bár a Simple Minds gondosan, rendkívül kiegyensúlyozottan fűzi össze a hangzás építőköveit (billentyűk, gitár, főleg hangeffektek – samplerek), ezt rögtön a nyitó Blindfolded (az album első kislemeze) igazolja. A második kislemez, a Honest Town felvezetését programozott hangminta és a háttérben szóló szintetizátorfüggöny adja. Ebbe a hangulatba ágyazódik Jim Kerr érzéssel teli, bársonyos éneke, az egyetlen tényező, ami jelzi, hogy a Simple Minds van velünk, és nem mondjuk a Depeche Mode.
A Simple Minds tudja, mi az a fülbemászóság. A refrének dallamai kivételesen énekelhetők, főleg amikor az albumon egymás után jön a Honest Town, a Big Music, a Human, a Concrete And The Cherry Blossom, a Blood Diamonds, az „INXS-hez hasonlítható” Imaginaton, vagy a záró Spirited Away. A pálmát mégis a címadó Big Music viszi el, egy olyan dal, amely a nyolcvanas években minden gond nélkül nagy sláger lett volna, a Simple Minds pedig hihetetlenül bombasztikus, megragadó erőt oltott a refrénjébe. Ez a szám az album központi pontja. A Simple Minds 2013-ban és 2014-ben már kipróbálta koncerteken, ahol általában az első ráadásba került, és már akkor jelezte, hogy az új album remekül illeszkedik majd a zenekar acélos klasszikusokból álló koncertrepertoárjába.
A Simple Minds félkézzel is megoldja azt a nagy erényt, hogy a fejében született ötleteket a lehető legautentikusabban és hamisítatlanul viszi magnószalagra. Ez a zeneszerzés egyik legnehezebb feladata, de egy olyan zenekarnak, mint a Simple Minds, semmi gondot nem okoz. Az új albumra ráadásul valóban a legjavát válogatták abból az anyagból, ami az elmúlt öt évben született. Ezért a »Big Time« nagy zenei csemege, amelyet a motívumok és hangszerkezetek hajszálhasogatóan aprólékos csiszolásának művészi perfekcionizmusa jellemez. A megragadóan pompázatos hangkép hangulatai hipnotikus hatást árasztanak, amely a valóságon túli párhuzamos világba repít – már ha képes vagy átadni magad a varázslatnak, és kikapcsolod a logikát. Az album tökéletesen működik éjszakai autózáshoz, vagy olyan utakhoz, ahol érintetlen természet tágas térségei vesznek körül.
A Simple Minds azt a jellegzetes, skót melankóliát bontja ki, ravaszul átitatva ünnepélyességgel. A kelta felföldiek leszármazottaira jellemző kiművelt zenei érzék 12 kiváló pontban ölt testet, köztük a Broken Glass Park örökzöldjének felfrissített változatában. Mindegyikre jellemző a hangulatok gördülékeny fokozása a versszakokon és az előrefrénéken át a refrénig. A Let the Day Begin azt sejteti, hogy a Simple Minds az aktuális turnékon sokat játszotta nagy slágerét, a Waterfrontot (általában ezzel nyitották a fellépéseket), mert a Let the Day Begin alaposan átvette annak alapritmus-szerkezetét.
A Simple Minds nem adja fel. A »Big Music« egy rendkívül tapasztalt zenekar művészetének hiteles lenyomata, amelynek a szerzésben és a hangzás megformálásának produceri trükkjeiben minden kristálytiszta. Az új stúdióalbum minden másodpercét megérte az ötéves várakozás. Nem ismer szerzői botlást. A zenekar úgy érik, mint a jó öreg bor, és az alkotás érett éveiben is rendkívüli életerőt mutat. A rozsda nem akar megtapadni a fiúkon. Ezért a »Big Music« kiemelkedő kontinuuma annak az irigylésre méltó, művészileg és kereskedelmileg is sikeres útnak, amelyet a glasgow-i fiúk évtizedek alatt bejártak.
A Simple Minds az új albummal bizonyítja, hogy stílusának és hangzásának fejlődése még nem ért véget, hogy továbbra is tele van friss, kreatív ötletekkel, és nem ismeri a „régi dicsőségen lovaglás” pátoszát, ami pedig a Simple Minds kortársai közül is sok előadó hozzáállása. A művészileg színtelen új Depeche Mode-albumtól az U2 kirívó vállalati szívtelenségéig, ami már a kilencvenes évek közepe óta húzódik. Velük ellentétben a Simple Minds a »Big Time«-mal is megőrzi a töretlen kópéságot, az erőt és a tinédzserek érzelmességét, vele együtt pedig az újonnan írt zenéje is megtartja nagy vonzerejét. A „Big Music” az idei év egyik legjobb art rock teljesítményének számít, amely biztosan kiállja az idő próbáját, és egyszer klasszikussá nő.
Felállás
Jim Kerr – ének
Charlie Burchill – gitár
Mel Gaynor – dob
Andy Gillespie – billentyűk
Ged Grimes – basszusgitár
Sarah Brown – háttérének
Produkció
Simple Minds
Dallista
1. Blindfolded
2. Midnight Walking
3. Honest Town
4. Big Music
5. Human
6. Blood Diamonds
7. Let The Day Begin
8. Concrete And Cherry Blossom
9. Imagination
10. Kill Or Cure
11. Broken Glass Park
12. Spirited Away
