Kiadó: Önkiadás
Produkció: Dejan Berden
Az album hossza: 53:23
Értékelés: 9.0 / 10
A džeZZva muravidéki kísérletező, instrumentális kvartett, amely megjelenésével kivételesen megszínesíti a szlovén zenei színteret. Négy kiváló zenész találkozik itt, akik elkötelezték magukat annak a szabadságnak, amelyet a zenei kísérletezés, az örökké vonzó fenomén, vagyis a szabad formájú improvizáció megfékezhetetlen dallamai kínálnak.
Ez a négy rendkívül profilos és megbecsült zenészből álló kvartett nemcsak különlegesen, hanem kiemelten vonzóan is működik, az album minden pillanatában izgalmas. Ezt nem csupán a jazz-improvizáció terén mutatott nagy jártasságuknak és a tagok sokrétű zenei fogékonyságának köszönhetik, hanem annak is, hogy hihetetlenül jól hidalják át a műfaji határokat, amelyek a zenekar olvasztótégelyében találkoznak. Ez a szerzői zenei művészet megvalósításában egyedi és öntörvényű, egyszersmind eklektikus eredményt hoz.
A „džeZZva” szó azonnal a török kávé főzésére asszociál, innen az album borítójának sokatmondó választása. A kvartett a zenei szokatlanság ászokból álló nyerőpókerét főleg a műfajok zenei krémlevessé olvasztásának és a tagok közötti kivételes elfogadásnak, toleranciának köszönhetően nyeri meg. A Pat Metheny Group munkáival vont párhuzam teljesen helytálló. Ettől függetlenül a régi európai kontinens muravidéki „mikrolokációjának” „zenegráfiai” észlelése a džeZZva hangzásbeli sajátosságainak egyik fő pillére. Iztok Rodežnek Pat Methenyből kellett merítenie ihletet. Ezt nemcsak olykor a gitárjátékának stílusa támasztja alá, hanem maga a hangzás is, amely távoli, mégis rokon szlovén lenyomata az imént idézett gitárvirtuóz játékának. A vezető motívumfrázisok hangszerelése is a Pat Metheny Group elveire megy vissza, hiszen Berden és Rodež zongora–gitár összjátéka időnként közel kerül a verhetetlen Metheny–Mays páros megoldásaihoz. Iztok már az East nyitányában megidézi Methenyt, aztán a Spring jazzes variációiban is, valamint a Če bi ges bijla fčelica című szlovén népdalfeldolgozás gitárimprovizációjának első „bejáratánál”.
A džeZZva kivételes érzékenységgel adagolja a megszülető ötleteket. Az általuk épített zenei kirakós rendkívül jól hallgatható annak ellenére, hogy folyamatos, váratlan kísérletező „kanyarok” tanúi vagyunk, amelyekben a zenekar mind a négy hangépítő eleme szólózik, és szüntelenül váltják egymást a motívumok. A meglepetés eleme kényezteti a hallgatót, a spontán izgalom pillanatain át. Markánsan jelen van, és éppen ez a zenei dokumentum egyik legnagyobb vonzereje, amely kétségkívül komplexen sűrített, ezért több figyelmet igényel. Cserébe viszont gazdagon megjutalmaz, mert többszöri lejátszás után visszavonhatatlanul a szívedhez nő a CD-lejátszódban.
Még azokban a pontokban sem „esik szét” a zenekar a motívumsorokon át (felszínesen), ahol a legnagyobb kísérletező szabadságot engedi meg magának, mint a kivételes IndinA esetében, amelyet markáns arabeszkek „hajtanak” a vezető dallamban. Az IndinA különleges atmoszférikus ragadozóösztönt hordoz, hiszen a hangkép hátterében egy homályos szintetizátorfüggöny húzódik (vagy „effektezett” gitárhang?), amely egy csipetnyi misztikával termékenyíti meg a hangulatot. Jazz rockos elmerültségét és az etno arabeszkformákkal való átitatottságát látva az ember csak egy elektromos gitárt és egy megveszett xilofont tenne bele, és az egész veszedelmesen közelítene ahhoz a zenei filozófiához, amelyet ilyen pillanatokban a nagy és felejthetetlen Frank Zappa dolgozott ki és valósított meg. Az A Little Game gyönyörűen keresztezi a „pannon nap” hagyományos etno figuráit a jazzimprovizációkkal, a dal hihetetlen mértékű évődő játékosságot áraszt, a csapat tagjai pedig a benne kifejtett tempó mellett hihetetlen kontrollt mutatnak minden megütött hang felett, ami arra utal, hogy pályafutásuk során rengeteget játszottak és gyakoroltak. Ebben a dalban különösen magára vonja a figyelmet Miran Celec kiváló dobszólója, míg Mojmir Wolf az egész albumon a szlovén válasz Charlie Haden mester kontrabasszusának báját idéző játékára. Az A Little Game-ben az is külön lenyűgöző, hogy Iztok Rodež az improvizációkban különbözően formált fogásokat (akkordokat) használ egymás után, és nem „nyomja” minden áron a számokba a szokásos egyhúros jazzes „csomózást” és „kötéltáncot”. Ezt a trükköt mindig is szerették, és például Alex Lifeson (Rush) mesterien uralja. Ez rendkívüli ízlést visz az album kiváló zenei mozaikja szívképének megmozgatásába.
A džeZZva szívesen kacsingat a neoklasszicizmus felé is. Ezt kínálja a felébresztő, optimistán „földközeli” Spring nyitánya, és főleg a záró Panonnian fantazen Nr. 1 ünnepélyes, Berden-féle billentyűs bevezetője. Épp a záródal egy lenyűgöző mini epikus szvit, a klasszikus és a jazzes alapvetés gyönyörű, érzéki összefonódása, amelyen átfúj a pannon dallamvilág szele, tele játékos jazzvariációkkal.
A „džeZZva” album egyedi és határtalanul lenyűgöző darab, ahol minden gyönyörű szimbiózisban működik együtt a nagy zenei tolerancia jegyében, amelyet mind a négy zenész sokrétű (mondhatnánk: komplex) zenei fogékonysága, szélessége és víziója szül. Reméljük, hogy ennek a bemutatkozó lemeznek a következő években lesz még folytatása. Most pedig jöjjön a „džeZZva” újabb pörgetése.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. East
2. Če bi ges bijla fčelica
3. IndinA
4. Doli v kraju sama zase
5. A Little Game
6. Spring
7. Pannonian fantazen Nr. 1
Felállás:
Dejan Berden – zongora, szintetizátor
Iztok Rodež – gitár
Mojmir Wolf – basszusgitár
Miran Celec – dob, ütőhangszerek
