Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Genesis
Kiadó: Virgin EMI Records
Megjelenés: 2014. szeptember 29.
Értékelés: 3/5
A háromlemezes „R-Kive” gyűjtemény a „Platinum Collection” (2004) után a Genesis történetének második „legjobbak” válogatása, amely minden albumról tartalmaz legalább egy szerzeményt, kivéve az 1969-es „From Genesis To Revelation” debütalbumot, mert az még a Charisma Records-szal kötött szerződés előtt jelent meg. Az összes dal a három lemezen helyes időrendi sorrendben követi egymást, ami a hasonló válogatásokhoz képest szintén kifejezetten üdvös és újszerű meglepetés. Az „R-Kive” ráadásul – és ez ennek a viszonylag szükségtelen kiadványnak a legnagyobb érdekessége és különlegessége – a brit progresszív rock legendás zenekarának mind az öt kulcstagjától tartalmaz egy-egy számot a szólókarrierjükből, vagyis Peter Gabriel, Phil Collins, Steve Hackett, Mike Rutherford és Tony Banks különböző sikerű szólóvállalkozásaiból. Ez azt jelenti, hogy negyvennégy év zenei munkásságából ad keresztmetszetet a progresszív rock és a pop rock történetének néhány legbecsültebb muzsikusától, és egyúttal lefedi a Genesis színes, viharos történetének egymástól igencsak eltérő alkotói korszakait.
Az első lemezen a hetvenes évek első feléből származó örökzöldek szerepelnek, amikor a Genesis a rendkívül karizmatikus eredeti énekes, Peter Gabriel vezetésével a progresszív rock történetének néhány legjobb pillanatát alkotta meg. Ez a „Trespass” (1970) albummal indult, az első igazi progrock teljesítményükkel, amelynek valószínűleg legismertebb dala a brutális „The Knife”, és ez nyitja az „R-Kive” válogatást. A Virgin Records hasonló kiadványaival ellentétben, ahol a nyolcvanas évek és a kilencvenes évek eleje popslágerei voltak előtérben, az „R-Kive” nem hagyja ki a Gabriel-érát, vagyis a progrockos korszakot nem hanyagolja el, ahogy az ilyen válogatásoknál lenni szokott, bár nem lett volna baj, ha a kiadó még egy-két klasszikust beletesz abból az időből.
Persze nem hiányzik a legnépszerűbb alkotásuk az 1971 és 1975 közötti időszakból, amelyet a klasszikus Genesis-felállás (Gabriel, Hackett, Collins, Rutherford és Banks) fémjelzett, vagyis az „I Know What I Like (In Your Wardrobe)”, de ott vannak az epikus szimfoprog remekművek is, mint a „The Musical Box”, a „Supper’s Ready” és a „The Cinema Show”. A konceptalbum-műalkotásról és Gabriel „hattyúdaláról”, a „The Lamb Lies Down On Broadway”-ről (1974) a várakozásnak megfelelően a három legismertebb szám szerepel: a címadó örökzöld, a „Back in N.Y.C” és a „Carpet Crawlers”. Steve Hackett volt az első Genesis-tag, aki szólóalbumot adott ki (még a zenekar tagjaként), így az első lemez az ő szóló örökzöldjével, az „Ace Of Wands”-szel zárul, a ragyogó „Voyage of the Acolyte” (1975) debütalbumról.
A második lemez azt az érát vezeti be, amikor a dobos nagymester Phil Collins, aki szinte ugyanolyan karizmatikus figura, mint Gabriel, átvette a Genesis főénekesi posztját. Az időszak egyik legjobb dala a gyönyörű „Ripples” ballada volt, amelyben Collins énekesként bebizonyította, hogy messze nem csupán Gabriel hangban hasonló pótlása. Az „Afterglow” – amelyet szerencsére nem felejtettek el felvenni az „R-Kive”-ra – valamiképp Hackett 1977-es kiszállását szimbolizálja a zenekarból. Ezt követi az első popballadájuk, a „Follow You Follow Me”, majd négy különböző dal a Genesis-tagok szólókarrierjéből: Gabriel „Biko”-ja és a „Solsbury Hill”, amelyben Peter a csapatból való távozásán rágódik, Hackett „elfeledett Genesis-klasszikusa”, az „Every Day”, valamint Banks említésre méltó teljesítménye, a „For a While”. Ugyanakkor teljességgel megbocsáthatatlan, hogy az „R-Kive”-ról hiányzik egy szám Rutherford kiváló, 1979-es „Smallcreep’s Day” szóló-debütjéről, hiszen a legtöbben nem is tudják, hogy Mike önálló útja még a Mike + The Mechanics előtt elkezdődött.
A progrockos érának a nyolcvanas évek elején lett vége, amikor a Genesis őrületesen sikeres poprock-triává alakult; ezt a „Duke” (1980) slágere, a „Turn It On Again” jelzi, amely még mindig az egyik legenergikusabb és legszenvedélyesebb szerzeményük. Collins, a klasszikus Genesis-ötös kereskedelmileg legsikeresebb tagja utolsóként indult önálló útra (és közben a Genesis tagja maradt). Nem meglepő, hogy az „R-Kive”-ra a „Face Value” (1981) szóló-debütjéről a megasikeres „In The Air Tonight” balladát válogatták be, amely mércét állított a későbbi szerelmes balladái számára.
A nyolcvanas évek Genesis-slágerei közül az idő próbáját a várakozásnak megfelelően a szintetikus „Abacab” állta ki a legrosszabbul az azonos című albumról, amely zenei tartalmának minőségét tekintve tényleg nem lehet büszkesége a Genesisnek, és kétségkívül a legrosszabb teljesítményük. Szerencsére ez az egyetlen képviselője pályájuk e kevésbé fényes időszakának. A „Mama” és a „That’s All” ezzel szemben a popkorszakuk csúcspontjai közé tartozik, a második lemez végét pedig Collins szólósikere, az „Easy Lover” színesíti, amelyet az amerikai énekessel, Philip Baileyvel (Earth Wind & Fire) közösen vett fel, valamint a Mike + The Mechanics örökzöldje, a „Silent Running (On Dangerous Ground)”.
A harmadik lemez stílusában minden bizonnyal a legváltozatosabb, és a megasikeres „Invisible Touch” (1986) és „We Can’t Dance” (1991) albumok várt slágerei mellett a Genesis-mesterek számos szólóteljesítményét is tartalmazza. Az utolsó Genesis-album, a „Calling All Stations” (1997), amely az egyetlen közös munkájuk a skót énekessel, Ray Wilsonnal, csupán a címadó dallal van képviselve, ami szemléletesen mutatja Rutherford és Banks felszínes viszonyát ehhez a mellőzött alkotáshoz. Érdekes, hogy a harmadik lemezen csak egyetlen Collins-szólószerzemény van, a „Wake Up Call” a „Testify” (2002) albumról, miközben két Mike + The Mechanics-sláger is helyet kapott rajta, a „The Living Years” és az „Over My Shoulder”. Kissé meglepő módon Banks két szólóalkotása is bekerült a válogatás harmadik részébe: a „Red Day On Blue Street” és a „Siren”. Ez főleg azért meglepő, mert Banks a klasszikus Genesis-felállás tagjai közül a legkevésbé meggyőző és legkevésbé sikeres szólóalkotó volt. A progrockrajongók a harmadik lemez dalai közül leginkább Gabriel sötét szólókísérletének, a „Signal To Noise”-nak és Hackett keleties kalandozásának, a „Nomads”-nek az (újra)hallgatásában lelik majd örömüket.
Az „R-Kive”-nak el kell ismerni némi újítást, hiszen ez az első olyan Genesis-gyűjtemény a „legjobbak” közül, amely a több mint négy évtizedes pálya klasszikusai mellett a klasszikus felállás tagjainak szólókarrierjéből is korrekt keresztmetszetet ad. Mégis teljesen logikus kérdés, van-e értelme ilyen kiadványnak abban az időszakban, amikor újra egyre több a szóbeszéd a Genesis klasszikus felállású újraegyesüléséről, hiszen vele aligha nyernek új híveket. Az egész elég lusta húzásnak tűnik egy kapzsi kiadótól, amely nem tudja rávenni a klasszikus Genesis-ötöst, hogy új anyagot vegyen fel, ami egyfelől talán még jó is. Másfelől a régi rajongók közül nagyon kevesen veszik meg az „R-Kive”-ot, amelynek a borítója értelmetlenül csúnya, pusztán a dalok feljavított hangzásáért, illetve a kulcsfontosságú Genesis-szereplők szólókarrierjéből válogatott szórakoztató, stílusában változatos „bonbonokért”, hiszen a „Turn On It Again – The Hits (1999)” gyűjteménnyel ellentétben, amelyen legalább a „Carpet Crawlers” újonnan eljátszott változata szerepelt, semmi újat nem kínál.
Felállás
Peter Gabriel – ének
Phil Collins – ének, dob, ütőhangszerek
Steve Hackett – gitár
Mike Rutherford – basszusgitár, gitár
Tony Banks – billentyűs hangszerek
Anthony Phillips – gitár a „The Knife” című dalban
John Mayhew – dob a „The Knife” című dalban
Ray Wilson – ének a „Calling All Stations” című dalban
Produkció
Genesis
Számlista
1. The Knife (From „Trepass”, 1970)
2. The Musical Box (From „Nursery Cryme”, 1971)
3. Supper’s Ready (From „Foxtrot”, 1972)
4. The Cinema Show (From „Selling England By The Pound”, 1973)
5. I Know What I Like (From „Selling England By The Pound”, 1973)
6. The Lamb Lies Down On Broadway (From „The Lamb Lies Down On Broadway”, 1974)
7. Back In N.Y.C. (From „The Lamb Lies Down On Broadway”, 1974)
8. The Carpet Crawlers (From „The Lamb Lies Down On Broadway”, 1974)
9. Ace of Wands (From Steve Hackett’s „Voyage of the Acolyte”, 1975)
CD 2
1. Ripples (From „A Trick of the Tail”, 1976)
2. Afterglow (From „Wind & Wuthering”, 1976)
3. Solsbury Hill (From Peter Gabriel s first self-titled album, 1977)
4. Follow You Follow Me (From „And Then There Were Three”, 1978)
5. For A While (From Tony Banks’ „A Curious Feeling”, 1979)
6. Every Day (From Steve Hackett’s „Spectral Mornings”, 1979)
7. Biko (From Peter Gabriel s third self-titled album, 1980)
8. Turn It On Again (From „Duke”, 1980)
9. In The Air Tonight (From Phil Collins’ „Face Value”, 1981)
10. Abacab (From „Abacab”, 1981)
11. Mama (From „Genesis”, 1983)
12. That s All (From „Genesis”, 1983)
13. Easy Lover (Originally released in 1984)
14. Silent Running (From Mike & The Mechanics self-titled album, 1985)
CD 3
1. Invisible Touch (From „Invisible Touch”, 1986)
2. Land of Confusion (From „Invisible Touch”, 1986)
3. Tonight Tonight Tonight (From „Invisible Touch”, 1986)
4. The Living Years (From Mike & The Mechanics „Living Years”, 1989)
5. Red Day on Blue Street (From Tony Banks’ „Still”, 1991)
6. I Can’t Dance (From „We Can’t Dance”, 1991)
7. No Son of Mine (From „We Can’t Dance”, 1991)
8. Hold On My Heart (From „We Can’t Dance”, 1991)
9. Over My Shoulder (From Mike & The Mechanics „Beggar On A Beach Of Gold”, 1995)
10. Calling All Stations (From „Calling All Stations”, 1997)
11. Signal To Noise (From Peter Gabriel’s „Up”, 2002)
12. Wake Up Call (From Phil Collins’ „Testify”, 2002)
13. Nomads (From Steve Hackett’s „Out Of The Tunnel’s Mouth”, 2009)
14. Siren (From Tony Banks’ „Six: Pieces of Orchestra” (2012)
