Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: 220 Volt
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 59:28
Értékelés: 4.5/5
A svéd hard rock veteránjai, a 220 Volt, olyan zenekarok kortársai, mint az Europe, az Easy Action, a Renegade, a Torch, az Oz, az Aphrodite vagy a Treat – hogy csak egy maroknyit említsünk azok közül, akik a nyolcvanas években a skandináv hard rock kivételesen színes és minőségi inváziójának arcai voltak. Hosszú aszályos évek után most új lemezzel térnek vissza a színpadra, amelynek címe azt sugallja, hogy a fiúk átmentek a megtisztulás tüzén, elűzték minden belső démonukat, és megtalálták a lelki békéjüket. A „Waliking in Starlight” pontosan az, amit egy veterán kvartetttől várni lehetett. Az együttest ma tulajdonképpen az 1983-as, „220 Volt” című debütalbum három eredeti tagja alkotja: Thomas Drevin és Mats Karlsson gitáros, valamint Peter Hermansson dobos, a felállást pedig a frissen sült énekes, Anders Engberg egészíti ki. A lemez reklámszövegeiben az a vicces, hogy sehol sem említik, ki játszotta fel a basszusgitárt, vagy ki tette hozzá a billentyűket. Valószínűleg maga a két gitáros gondoskodott róluk, hiszen a basszusvonalak a produkció hangképében határozottan hasonlítanak egymásra.
Hogy a legendák ismét rúgják a labdát, és élnek-mozognak, azt már a 2013-ban megjelent digitális kislemez, a One Good Reason jelezte, a lemez megjelenése előtt pedig a zenekar videoklipet is kiadott a címadó dalhoz, a kitűnő nyitányhoz, a sötét, középtempós, atmoszférikus Walking in Starlight-hoz.
Már a lemez első taktusaitól kezdve nem nehéz megállapítani, hogy kiváló albumról van szó, amellyel a 220 Volt értelmesen csatlakoztatja a természetes evolúciót a nyolcvanas évek örökségéhez, pedig bő 17 év telt el az előző, „Lethal Illusion” című lemez megjelenése óta. A „Walking in Starlight” összefoglalja a kiváló hard rock zenekar nyolcvanas évekbeli reprezentatív tetteit, és lefordítja őket az új idők zenei filozófiájára. Ez igaz a produkcióra is, amely semmiben sem hivalkodó, sokkal inkább rendkívül szerves, eleven és húsos hangképet őriz, mintha a zenekar a felvételek közben koncertszínpadon állt volna. A „Walking in Starlight” lenyomata annak, ahogyan a zenekar tagjai olyan bandák hangján nőttek fel, mint a Rainbow, a Deep Purple, a Whitesnake, a Thin Lizzy és a Led Zeppelin (a The Waiting „kasmíros” kivezetése). A 220 Volt a melodikus fülbemászóság kifejezetten pompázatos képébe belevonja a blues-iskola fátylát, amely tulajdonképpen az imént idézett rockos úttörő bandákat megszülte. Ez az elem nagy szívvel és kézzelfogható adagban megtalálható az Europe-nál és a Treatnél is. A blues fátyla ugyanakkor ravaszul meg van terhelve a zenekar tagjainak neoklasszikus formáival, és ezt a két megközelítést a Blind olvasztja össze kiválóan.
A 13 dal mind magán viseli a zenekar felismerhető zenei metszetét: kidolgozott vezérmotívumokat, áramló hangszerelést, a refrénekben atmoszférikus csúcspontokat, valamint az új énekes, Anders Engberg átélt és érzéki előadását, akinek enyhén reszelős hangszíne remekül illeszkedik a dalok eleven, szervesen izzó hangzásvilágához. A zenekar a dalok dinamikus fejlődéséről úgy is gondoskodik, hogy a számokon belül programozott mintákkal és billentyűkkel fordítja meg a hangulatot (Broken Promises). Külön említenünk sem kell a mid-eight szakaszok filigrán kidolgozását és a két gitáros szólóimprovizációinak ördögi varázsát. Ha belegondolunk, hogy a zenekarnak bő 17 évre volt szüksége, hogy új stúdióalbumot hozzon össze, elképesztő, mennyire friss, szívből jövő és szerzeményileg világosan körvonalazott a lemez: a nagy pomp drámaszínház terméke, amelyen újra megtalált tűz és alkotói forrongás érződik a kvartettben. A dalokban ragadozó himnikusság van, ezt pedig ügyesen kiegyensúlyozza a produkció szerves, élő színe, az optimálisan sűrített és kihasznált hangkép, amelyben a gitár többször szándékosan a wah-wah effekt túlzó használatához is nyúl (a kiváló Alive című himnusz a remek refrénje miatt hamarosan a rajongók koncertkedvencévé nőheti ki magát).
Ne pazaroljuk a felesleges sorokat, szuperlatívuszból volt elég. A „Walking in Starligh” kiváló új stúdióalbuma a legendás skandináv hard rock zenekarnak, amelyre a 220 Volt többszörösen is büszke lehet. Reméljük, hogy a lemez „minél nagyobb adagban” visszahozza a bandát az európai koncertszínpadokra egészen Bajorországig, ami lehetővé teszi, hogy a skandináv hard rock iskola egy-egy „túlélő” szlovén nosztalgikusa is megnézze a koncertjeiket. A svéd hard rock varázslók megmutatott kreativitása alapján reméljük, hogy ez a tűz megmarad, és mielőbb átterjed a kiváló „Walking in Starlight” új stúdiós utódjára is, hiszen a 220 Volt e tekintetben nagy adósa marad a skandináv hard rock iskola rajongóinak.
Felállás
Thomas Drevin – gitár
Mats Karlsson – gitár
Peter Hermansson – dobok
Anders Engberg – ének
Produkció
220 Volt
Dallista
1. Walking In Starlight
2. System Overload
3. Broken Promises
4. Alive
5. Blind
6. Stranded
7. Get Me Out
8. The Waiting
9. Through The Wastelands
10. Burning Heart
11. Take A Good Look
12. One Good Reason
13. Guiding Light
