Szerző: Rok Klemše
Előadó: Noctiferia
Kiadó: SAOL
Megjelenés: year_month
Játékidő: 37:37
Értékelés: 4/5
A Noctiferia otthon kétségkívül különleges státuszt élvez. A Gods of Počka (1996) demójukkal ők hozták el Szlovéniába a black metalt, a Baptism at Savica Fall debütalbumuk az első hazai black metal lemez, a Fond of Lies kultikus klipje pedig 2002-ben nem kevesebb, mint nyolc héten át vezette a Videospotnica listáját, és szélesebb közönséghez vitte közel az extrém metalt. A Noctiferia hangzása az évek során – egyesek bánatára, mások örömére – fokozatosan eltávolodott az eredeti black és death metaltól. A Slovenska morbida új, kísérletező fényben mutatta be a zenekart, amely a metal alapokat ipari zenei, elektronikus és etno elemekkel bővítette. A Death Culture az előbbiek erőteljes továbbfejlesztése volt, most pedig a Noctiferiával a (látszólagos?) béke korszakába lépünk. Pax.
Engedjetek meg egy kicsit hosszabb bevezetőt. A Death Culture a Noctiferia Államát odáig vitte, hogy kialakult benne egy totalitárius kormányzat, amelynek létezésére már a puszta, mégis hatásos borító totalitárius ikonográfiája is emlékeztet: a sztálinista diktatúra korának szovjet propagandáját idézi. Az antiutópikus társadalomban az ember csupán sejt egy magasabb rendű szervezetben – az államban –, létezésének lényege pedig az állam iránti teljes alávetettség. Ezt az állam az állandó forradalom állapotával, propagandával, terrorral és olyan politikai rendszerrel éri el, amely a köz- és a magánélet fölött is uralkodik. Szövegek nélkül ez csak az én következtetésem, de úgy tűnik, a Pax koncepcionálisan, de legalábbis tematikusan egységes egész. A Pax így azt mutatja be, hogyan születik meg a totalitárius rendőrállam, amelynek célja a nép teljes dehumanizálása, a nép lényege pedig a feltétel nélküli részvétel és az államnak való alávetettség – egy olyan államé, amely Orwell Óceániájához hasonlóan globális. A Sleeper Is Awake a vezérkultusz születéseként is felfogható, amely mint a Big Brother, mindent és mindenkit szemmel tart, a Gaga People pedig azt a ragasztót mutatja meg, amellyel az állam kordában tartja a társadalmat. A Szép új világ hipnopédiáját és szómáját, az azonos című film Soylent Greenjét és a Fahrenheit 451 könyvégetését itt a hiperpopkultúra váltja fel, amely a népet engedelmes birkává, vagy ahogy Dosztojevszkij fogalmazott volna, tetvekké változtatja. A Cellulite of This World-del a nép kezd felébredni az irányított révületből, a The Falsifier pedig az a pont, ahol rájön, hogy a hatalom hazudik neki és megfigyeli. A nép dühösen és hatalmasan reagál (Su Maha Ghora), viharos lázadást robbant ki (Rudra the Roarer), amelyet az állam az I Am You szemléletével próbál megfékezni, ám az állampolgárok lerázzák uraik béklyóit (Wetiko), ezzel magasabb létszintre jutnak, további életüket pedig az egyenlők közösségében folytatják (Barai).
A Noctiferia egy olyan hatalmas hangzásvilággal süllyeszt el minket a disztópikus állam és a totalitárius gondolkodás diktatúrájában, amilyen még sosem szólt ilyen masszívan. A lemez kiváló produkciójának köszönhető pusztító erő valóban olyan, mint a zsarnokság elleni lázadás vihara, amely úgy csap le az emberre, mint a Nardin/Fileš gitárduó riffjei. Ők a lemez zsíros groove-jának fő hordozói, ami a Noctiferiát a modernebb, ha úgy tetszik, a djent felé hajló zenekarokhoz közelíti. A Noctiferián azonban nagyon is meglátszik a hosszú pálya, a mesteri dalszerzői tudás és a kompozíciós érzék, és a lemezen nincs déjà vu érzés. A Rudra the Roarer földrengető lassúságú első pillanatai a nyolchúros gitárok használata miatt egy kis időre a Meshuggah-t juttatják eszünkbe. A groove alap és az indusztriális csépelés ellenére a riffek elég változatosak ahhoz, hogy egy pillanatra se váljanak egyhangúvá vagy ismétlődővé, nagyobb figyelmet kapnak ismét Nardin szólói is, amelyek ezúttal is kiválóan, frissen, apokaliptikusan szólnak, atonalitásukban pedig fenyegetőek, akár az antiutópia technológiája. A hipnotikus gitárfűrészelés epikusságát átgondoltan egészíti ki Uroš basszusának ütőereje, amely a Ludwig van hatásával ás a húrok közé, ahogy A narancsország lakói című filmben, és tovább fokozza annak a hangulatát, ahogy a totalitárius állam rácsap az állampolgáraira. A ritmusszekcióhoz Gergeta fenyegető, törzsi dobolással ad nélkülözhetetlen ízt. Bár a dobolás elsőre egyszerűnek hallatszik, minden további meghallgatás újabb dimenziókat tár fel a sokszínű átmenetekben és a többi hangszerre ügyesen ráhelyezett hangsúlyokban (a gitárokkal együtt változatos ritmikai törések, szinkópás részek és hasonlók). Az új tag, Damjan Tomoski billentyűivel félelmetes hangulatot teremt az embertelen, robotszerű életről, a számos, változatos sample és minta, valamint a keleties elemek pedig – bár időnként túltelítettnek hathatnak – csak megerősítik és továbbfejlesztik a zenét és annak mondanivalóját. Az ötös hangszeres összeállítás eredménye olyan hatalmas, hogy elsőre szinte túlságosan is pompázatosnak hat, de a lemez megfelelő hossza miatt nem esik túlzásba, és minden újabb hallgatáskor számos korábban nem hallott újdonságot lehet felfedezni. Gianni is rendkívül meggyőzően szól ezúttal. A growlja erős és érthető, a vokál pedig, amely helyenként tiszta énekvonalakat is kínál, tisztán, ütősen és mondanivalóval teli módon szól!
Ha a Gaga People első, bemutatkozó kislemezként meglehetősen szokatlanul, szinte táncosan szólt, és emiatt kétségeket ébresztett az új lemezzel kapcsolatban, a Pax egészében talán még a legutóbbi Per Asperánál is erősebben győz meg. A Pax merész, kísérletező, tematikusan és zeneileg egyaránt koherens és hatásos. A Noctiferia társadalomkritikus marad, ezt saját arculatba csomagolja, az üzenetet pedig a zene pusztító erejével fejeli meg, amely a már ismert elemek ellenére is frissen és ütősen szól. Stop what you’re doing… And listen to Pax!
Felállás
Uroš Lipovec – basszusgitár
Igor Nardin – gitár, billentyűk
Gianni Poposki – ének, ütőhangszerek
Matthias Gergeta – dob, ütőhangszerek
Roman Fileš – gitár
Damjan Tomoski – billentyűk
Produkció
Igor Nardin és Dame Tomoski, felvéve a Negiglence Studióban (Jan Švigelj, Žiga Zmazek), keverés és mastering (Johan Ornborg és Jens Bogren)
Számok listája
1. Pax
2. Sleeper Is Awake
3. Gaga People
4. Cellulite of This World
5. The Falsifier
6. Su Maha Ghora
7. Rudra the Roarer
8. I Am You
9. Wetiko
10. Barai
