Szerző: Rok Klemše
Előadó: Dickless Tracy
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 45:00
Értékelés: 4/5
A brežicei veterán Dickless Tracy a hazai metalszíntér élő bizonyítéka annak, mekkora kitartásra van szükség a túléléshez, hiszen nem egyszer előfordult, hogy csak a Cepanec fivérek maradtak a zenekarban. Tizenhat év működés után (csak) a negyedik stúdióalbum tűnhet kevésnek, de a négy teljes értékű lemez mellett szép számmal akad split kiadvány és demófelvétel is. Hát igen, ez a grind szelleme. Ráadásul 1997 óta megszakítás nélkül működnek, koncertek százai vannak mögöttük itthon és külföldön, öt éve pedig megjelent az első igazi, profi – ha muszáj így nevezni – stúdióalbumuk, a Halls of Sickness. A betegség sötét folyosóin tett séta után a Dickless Tracy most a Paroxysm of Disgust lemezen tizenegy kitörésnyi death metal-undort tálal.
A Paroxym of Disgust egyrészt a Halls of Sickness logikus folytatása – az album java része a mocskos, primitív, old school hangzású death metal mérgező vizeiben dagonyázik. Másrészt az új lemez emlékeztető is a zenekar még mocskosabb, grindosabb múltjára: újra felvették három klasszikusukat, a Revenants, a Reincremation és a The New Domination számot, mellettük pedig kéz a kézben masírozik a kultikus amerikai Impetigo grindmocska, a Boneyard. Bár az albumon így a régi és az új keveredik, a lemez nem hat széteső egésznek, sokkal inkább gördülékeny és koherens. A régi nótákat kicsit felfrissített formában simán beolvadnak az új mocskok közé, amelyek a Dickless Tracy eddigi legcizelláltabb produkciójával szólalnak meg – a zenekarhoz képest szinte már túl szépen. Másfelől épp ettől csak még jobban kijön a régi és az új anyag brutalitása és ütőereje, a Dickless Tracyt pedig meglehetősen friss, a megszokottól kissé eltérő arcukról mutatja meg.
Az alap továbbra is többnyire lassan gördülő death metal, látszólag egyszerű, de hatásos riffekkel, Cepo dörgő hörgésével, valamint ütős, változatos dobokkal, amelyek nem állandóan ismétlődő mintákra épülnek, hanem színesek, és többet adnak annál, mint amit egy death metal dobostól várnánk. Ráadásul a dalok többségének megvan a maga saját lelke (még ha velejéig romlott is), és ez menti meg a negyvenöt perces, tekintélyes hosszúságú albumot az egysíkúságba fulladástól. Vannak aztán egyes dalrészletek is, amelyek önmagukban törik meg a monotonitást, és olyan pillanatokkal lepnek meg, amilyeneket a Dickless Tracytől nem szokhattunk meg minden nap. Ebben az élen az Anathema (Possessed By Christ) istenkáromló sistergése jár, amely úgy szól, mintha az Ördögűző Reganje okádta és köpte volna ki, még inkább a Through the Maze of Lust dübörgő zárlata, a Virus csörtetése (a kötelező „UGH!”-val, Tom Warrior módra), a lemez valószínűleg legjobb dala, a Realm of Fools black metal kitérőjével, valamint a Tomb of Doom disszonáns szólókijárata a lemez legvégén.
A Paroxysm of Disgust kétségkívül a Dickless Tracy legérettebb lemeze, amely a kissé csiszoltabb hangzás ellenére is azt nyújtja, amit a brežicei négyestől leginkább várunk: hiteles death metal-undort!
Felállás
Tomi Cepanec – ének, gitár
Ivan Cepanec – dob
Andrej Šepec – gitár
Domen Majcen – basszusgitár
Produkció
Dickless Tracy / Nenad Čekrlić / Luka Božič
Dallista
1. Revenants
2. Anathema (Possessed By Christ)
3. Through the Maze of Lust
4. Reincremation
5. Ever Haunting Presence
6. Beautiful Yet Deformed
7. Realm of Fools
8. Virus
9. Boneyard
10. The New Domination
11. Tomb of Doom
