Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vega
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 52:15
Értékelés: 5/5
A brit AOR-újjáélesztő Vega harmadik stúdióalbuma folytatja a banda előző két lemezének vonalát, és egy újabb kiváló minőségű darabbal rukkol elő, amely tovább erősíti a zenekar nevét a színtéren: kifejezésmódját tekintve az egyik legkiforrottabb formáció a műfajban, amelynek hűséges maradt.
A „Stereo Messiah” visszavezeti a bandát az olasz Frontiers Records szárnyai alá, ahol 2010 végén megjelent a zenekar bemutatkozó stúdiólemeze, a „Kiss of Life”. Az új album is 12 dallamában tökéletesre csiszolt AOR-himnuszt hoz, amelyek produkciós szempontból pontosra vannak kidolgozva, hangzásukban pedig finoman részletgazdagok. Van bennük bombasztikusság, fülbemászó dallamosság és kézzelfogható rockos ütőerő! E jegyek szimbiózisa kivételes. A „Stereo Messiah” a Vega harmadik stúdióalbumaként a legnagyobb művészi érettség és kifejezőerő pillanatát bizonyítja. Ha belegondolsz Nick Workman veterán hosszú zenei pályájába – ő már az 1980-as években ismert volt a brit AOR-os melodikus rockerek, a Kick tagjaként –, ez egyáltalán nem meglepő. Inkább az a meglepő, hogy Workmannek nem volt ideje részt venni a Kick „Memoirs” (2013) című comeback-albumának felvételén. Az egyébként nagyon jó lemezről azonban éppen az i-re a pont hiányzik, amit csak Workman kivételes énekteljesítménye adhat meg!
Workman az új albumon is az események középpontjában áll. Hangja csúcsformában van, és Nick úgy bánik vele, mintha semmilyen magas fekvés nem jelentene akadályt, amelyet ne tudna magabiztos, robbanékony, szenvedélyesen érzéki megközelítéssel legyőzni. A 12 dal ismét rendkívül tökéletes szerzeményi munka, dallamvilágában pedig a lehető legoptimálisabb. A „10 X Bigger than Love” a Def Leppard énekese, Joe Elliott közreműködésével született, a fickó vendégzenészként énekduettekben is csatlakozott Workmanhez. A dal afféle albumattrakció, amellyel a zenekar eladhat még néhány példányt a „Stereo Messiah”-ból, noha minőségben egyáltalán nem lóg ki a többi anyag közül. A csúcspontokat magatoknak kell megtalálnotok. Ez a felismerés érvényes volt az előző két lemez értékelésekor is. Ezt diktálja a perfekcionizmus, amelyet a Vega lemezről lemezre ilyen ügyesen tart fenn.
Az album a szerzői tökéletesség mellett az eddigi összes Vega-lemez közül egyértelműen a legdinamikusabb, legélőbb és legkompaktabb produkciót kapta, hiszen John Mitchell (It Bites, Arena, John Wetton) kezébe került, aki a hangzás keverését végezte, innen pedig a végső masterelés az óceánon túlra, egyenesen a kanadai Harry Hess (Harem Scarem) kezébe vándorolt. Világos, hogy a „Stereo Messiah” esetében semmiféle tréfáról nincs szó.
A Vega, amely már két album után ekkora tiszteletet vívott ki magának a melodikus rock ismerői körében, az egyébként rövid pályafutása alatt olyan elismert előadók előtt nyithatott koncerteket, mint a Tesla, a Saxon, a Michael Schenker Group és az FM. Az új albummal tovább szilárdítják pozíciójukat: ez minden bizonnyal a zenekar eddigi legérettebb és legtökéletesebb stúdiómunkája, amellyel az új korszak legkiválóbb melodikusrock-együttesei közé lépnek.
Felállás
Nick Workman – ének
Tom Martin – gitár
James Martin – billentyűs hangszerek
Dan Chantrey – dob
Produkció
John Mitchell & Harry Hess
Dallista
01. Stereo Messiah
02. All Or Nothing
03. Wherever We Are
04. Ballad Of The Broken Hearted
05. Gonna Need Some Love Tonight
06. The Fall
07. Neon Heart
08. With Both Hands
09. 10 X Bigger Than Love
10. My Anarchy
11. The Wild, The Weird, The Wonderful
12. Tears Never Dry
VENDÉGZENÉSZ:
Joe Elliot (Def Leppard) – ének a 9. dalban
