Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: H.E.A.T.
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 45:08
Értékelés: 4.5/5
Még egy-két szó a svéd dallamos hardrock-szenzáció, a H.E.A.T. új, immár negyedik stúdióalbumáról. A srácok az „Adress the Nation” (2012) megjelenésével valósággal átugrottak egy új, határozottan magasabb szintre, mind kifejezésmódban, mind minőségben. Korántsem arról van szó, hogy az első két stúdióalbum véletlenül lett volna csapnivaló: a sejtetlen zenei tehetséggel megáldott fiúk már pályafutásuk legelején sok szimpátiát szereztek a hazai svéd közönség körében, a H.E.A.T. megjelenését pedig a régi kontinens zenei közege is gyorsan elkezdte befogadni.
Az „Adress the Nation” ugyanezt a zenei szenzációt alaposan nemzetközivé tette, és a H.E.A.T. mára nagyra becsült zenei entitássá vált. A karizmatikus és fenomenális énekes, Erik Grönwall érkezésével, akire a zenekar azután figyelt fel, hogy egy svéd valóságshow egyik kedvence lett, gyökeresen megfordultak a dolgok a H.E.A.T. háza táján. Felfelé. A banda az „Adress the Naton” albummal megszilárdította a „gerincét”, tovább élesítette zenei víziójának fókuszát, amelyet skandináv tökélyre csiszoltak, és amely mindig is megkövetelte a zenei csomagolás hibátlanságát, függetlenül attól, milyen műfajjal próbálkoznak a svéd zenészek. A H.E.A.T. így valóban elkezdte ledönteni a falakat a földgolyó legjelentősebb koncertszínpadai felé vezető úton.
A „Tearing Down the Walls” köntörfalazás nélkül mondva olyan lemez, amely arra utal, hogy a H.E.A.T. elérte zenei pályafutásának csúcspontját. A csapatból kilépett Dave Dalone gitáros, a zenekar pedig úgy döntött, hogy egyetlen gitárossal, Eric Riversszel kiegészülve kvintetté nő. A fiúk vérében van a tömör, kitűnően hatásos, elcsábító dallamok megalkotásának lenyűgözően kifinomult érzéke, amelyek azonnal megfognak hallgatás közben, a változatos, mégis rendkívül illeszkedő middle eight részekről pedig fölösleges is szót ejteni. A „Tearing Down the Walls” ebből a szempontból mindent tud. Remek továbbfejlesztése az amúgy kiváló elődnek, az „Adress the Nation”-nek. Megőrzi, sőt elmélyíti az ötletbeli és hangszerelési sokszínűséget a dalok között, amelyek ugyan a dallamos hard rock műfaji keretei közé íródtak, de az elődjéhez képest mégis. Az ultra-adrenalinos, dallamában azonnal magával ragadó nyitó Point of No Return-től a pimasz, country folk gitárral megtámogatott A Shot At Redemptionig (ez lett az album első kimásolt kislemeze), a lábdobogtatóan glam stílusú, fülbemászó Inferno-n és Enemy in Me-n át egészen a himnuszokig, mint a címadó dal és a záró Laughing At Tomorrow, amelyeket vonószenekari szerepet betöltő billentyűk támogatnak meg. Energia, vibrálás, melankólia, de egyben szívből jövő lelkesítés. Dallamalkotás, dallamos folk díszítések hozzáadása. Mindez a zenei információ skandináv típusú befogadásához tartozik a bolygó azon felén. Legyen az Roxette, ABBA, vagy végül is a H.E.A.T. Az olyan dalok hangszerelésének magját, mint a Mannequin Show (az album második kimásolt kislemeze) vagy az Eye for an Eye, könnyedén át lehetne adni az imént említett két együttesnek, mindegyiknek a saját hangszerelési sajátosságai szerint.
Mindennek a fenomenális hatásnak a hátterében a „Tearing Down the Walls” meggyőző atmoszférikus crescendója áll, amelyet mindig oly hatékonyan építenek a hajszálpontosan csiszolt refrének. A kedvenceket magatoknak kell kiválasztanotok. A „Tearing Down the Walls”-nak nincs rossz pillanata. Minden első osztályúan van becsomagolva és tálalva. A zenekar az elődhöz képest ezúttal nagyobb figyelmet fordít a billentyűk és a gitár közötti egyensúly keresésére. A billentyűk gyakran vonószenekari hangzásba vannak csomagolva, és időnként még a hangszerelés előterébe is előretörnek, például a fenomenális All the Nights balladában, amely Danny Vaughnnal (Tyketto) közös szerzői munkában született, vagy a címadó dalban. Amíg a H.E.A.T. ilyen ultra-dallamosra optimalizált refréneket farag, mint amilyenek az Emergency és/vagy a záró Laughing At Tomorrow dalokban hallhatók, addig a zenekar learatja a zenekritikusok dicséretét, és nagy népszerűségnek fog örvendeni mindazok körében, akik nagyra tartják a dallamos hard rock műfajt.
Felállás
Erik Grönwall – ének
Eric Rivers – gitár
Jona Tee – billentyűk
Jimmy Jay – basszusgitár
Crash – dobok
Produkció
Tobias Lindell
Dallista
1. Point Of No Return
2. A Shot At Redemption
3. Inferno
4. The Wreckoning (instrumental)
5. Tearing Down The Walls
6. Mannequin Show
7. We Will Never Die
8. Emergency
9. All The Nights
10. Eye For An Eye
11. Enemy In Me
12. Laughing At Tomorrow
