Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bailey
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 54:26
Értékelés: 4/5
Az idei melodikusrock-lemezek szűkös termését a Brit-szigetekről voltaképpen Nigel Bailey menti meg, aki az év legvégén rakta össze a stúdiós bemutatkozó albumát, a „Long Way Down”t. A fickó hosszú pályát befutott, rendkívül tapasztalt zenész, aki a szélesebb közönségnek azonban csak mostanában hívja fel a figyelmét magára a melodikusrock-horizont közepén hivatalos kiadványokkal. A Bailey csíráit a Three Lions projektben érdemes keresni, amely név alatt Nigel Bailey tavaly (nagy valószínűséggel élete egyetlen) azonos című bemutatkozó lemezét adta ki egykori Ten- és Dare-társaival, a kitűnő gitáros Vinnie Burnsszel és a dobos Greg Morgannel.
Nigel Bailey ezúttal (bizonyítottan) kiváló olasz zenészekkel vette körül magát, ami persze nem véletlen, hiszen az olasz Frontiers Records-szal szerződött. Mivel azonban a gyeplőt végig a saját kezében tartja, és az éneken túl az összes basszusgitár-futamot is ő játszotta fel, valamint a ritmusgitárok zömét is, ráadásul a vezető gitárbetétek és az aranzsmanok megalkotója is ő, a „Long Way Down” minden kétséget kizáróan a brit melodikus hard rock és az AOR iskola tipikus képviselői közé sorolandó.
A „Long Way Down” így értelmes párhuzamokat mutat a „Three Lions” bemutatkozóval, csak éppen a gitárok a produkcióban kicsit „megvastagítottak” és „előretolt” helyzetűek a hangzásban, ami azt jelenti, hogy maga a lemez több decibelt és keménységet hoz ki magából. Az album egyes pontjait értelmesen lehet vetni Bailey honfitársának, Steve Overlandnek a szólólemezeivel, részben a helyenként hasonló énekszínezet miatt is (Ticket to Yesterday, a nyitó Feed the Flames). A Stay című szám viszont Bailey másik honfitársának, Steve Newmannek a szerzői fogásaira emlékeztet, ami az énekes megközelítésre is igaz, hiszen Nigel Bailey úgy hangolja a hangját, hogy némi sötét fényt és egy csipetnyi keserűséget visz bele, ezzel pedig ismét közel kerül Steve Newmanhez. Egészében véve a „Long Way Down” rokonságban áll a brit melodikus hard rock és AOR együttesek munkáinak hangulatával, mint a Heartland, a Kix, de az FM is. Mivel Bailey a régi iskola embere, a dalokat időnként megterheli a klasszikus hard rockos mozzanat, amely az énekes bluesos nevelkedéséből fakad. Mindenesetre az egész anyag magas, fertőzően dallamos hatásfokú csomagolásban érkezik, amely persze a ragadósan dallamos refrénekben ragadja magával a figyelmet. A lemez dinamikusan hajtogatott hangképében érdemes kiemelni a vezetőgitár remekül kidolgozott szólóit a középső hangszeres részeken
Egyébként a „Long Way Down” nem hoz semmi eddig nem hallott újdonságot a színtérre. Ennek ellenére biztosan sok örömet szerez majd a klasszikus AOR és melodikusrock-iskola kedvelőinek, amelyet a Brit-szigeteken az imént idézett együttesek, illetve előadók alapoztak meg. Ez a nagyon szép, kissé kiszámítható zenei termék, amelyen időnként csak a dalok végén túl hosszúra nyúló refrénismétlések zavarnak, két-három év múlva biztosan megkapja a stúdiós folytatását.
Felállás
Nigel Bailey – ének, vokál, basszusgitár, gitár
Mario Percudani – gitár
Alessandro Mori – dob
Alessandro Del Vecchio – billentyűk, vokál
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Andy Bailey – vokál
Produkció
Alessandro Del Vecchio
Dalok listája
1. Feed The Flames
2. In The Name Of The King
3. Dirty Little Secret
4. Bad Reputation; Stay
5. Somewhere In Oslo
6. Long Way Down
7. Spend The Night
8. Love Falls Down
9. Ticket To Yesterday
10. Dirty Angel
