You Can’t Stop Me

Szerző: Primož Novak

Előadó: Suicide Silence
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: year_month
Játékidő: 39:10
Értékelés: 3.5/5

A jelenleg az egyik leghangosabban emlegetett deathcore-banda, a Suicide Silence az utóbbi években elég nagy bajban volt, miután a karizmatikus frontember, Mitch Lucker tragikus autóbalesetben életét vesztette, és épp neki köszönhették, hogy igazán ismertek lettek. A zenekar mégis úgy döntött, folytatja az útját. Megtartotta a nevét, és csatlakozott hozzájuk Hernan »Eddie« Hermida, a tapasztalt énekes, aki korábban az All Shall Perish nevű deathcore-formációban bizonyított.

Maga a You Can’t Stop Me cím egy olyan szövegből származik, amelyet még Mitch Lucker írt. A zenekar ezzel is tisztelgett Mitch előtt, hogy az öröksége tovább él. Maga a zene nem változott. A You Can’t Stop Me tele van agresszív, ütős, groove-os dalokkal. Hermida a vokális feladatait több mint megfelelően látta el: az üvöltés erőteljes, a morgás pedig ugyanilyen markáns és mély. Hermida tapasztalata itt több mint nyilvánvaló.

A dalszerzés receptje sem változott. A zenekar továbbra is gyors death metal- és grind-riffekkel tálal, amelyek kacérkodnak az old school death metallal, a breakdownok pedig egyszerűen állandó elemek, bár már nem esnek túlzásba, mint korábban. A nagyobb változatosság kedvéért a Suicide Silence az albumon néhány álmodozóbb számot is felvonultat, például a záró Ouroboros-t.

A dolog ott akad meg egy kicsit, hogy a Suicide Silence elég stagnáló banda. Az albumon semmi meglepő nincs, semmi, ami arra utalna, hogy a zenekar kísérletezett volna. Ugyanez igaz a ritmusszekcióra is, amely szilárd, de semmi különösebben egyedi. A szólógitárnál is elég egyértelmű sémák bukkannak fel. Időnként az egész már közhelyesnek és generikusnak hat.

Mindenesetre érdekes a hangzás, amely ugyanannak a producernek köszönhetően hasonlít az előzőére. Az egész sokkal természetesebben szól, és nem olyan kicicomázott, mint a mai deathcore-kiadványok közül sok.

A You Can’t Stop Me kínál néhány húzónótát, például a Cease To Exist, az Inherit The Crown, és persze a You Can’t Stop, de összességében nem elég érdekes ahhoz, hogy a trendi megjelenések áradatában átlag felettinek nevezhessük. A rajongóknak elvileg nem kell csalódniuk a lemezben, mert megadja mindazt, amit egy ilyen zenekartól várni lehet. A gond csupán a dalszerzés fantáziahiánya, ami a túl hasonló számokban mutatkozik meg. A következő lemezig csak remélni lehet, hogy a Suicide Silence átgondoltabban kezd el dalokat írni, vagy egyszerűen producert cserél.

Felállás

Produkció

Steve Evetts

Dallista