Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Soen
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 53:13
Értékelés: 4/5
Két és fél évvel a „Cognitive” című stúdiódebüt megjelenése után visszatér a svéd, zeneileg kísérletező Soen, a progresszív metal egyik legizgalmasabb csapata, bár az összes sajátosságot figyelembe véve inkább az artmetal jelzőt érdemes használni. Az új lemez címe „Tellurian”.
A „Cognitive”-ot sok zenekritikus vegyes érzelmekkel fogadta, a zenekar pedig többször is áldozatul esett a kitartó összehasonlításoknak az amerikai Toollal. A banda ugyan megnevezi a Toolt inspirációként, de az eredeti szemlélet egyértelműen távol áll tőle, ami a Soennek félreérthetetlenül felismerhető hangzást és stílust kölcsönöz! A „Tellurian” új lépés, amellyel a Soen tovább mélyíti egyéni kifejezésmódját.
A „Tellurian” (magyarul nagyjából „földi”) albumon a zenekar tovább lazított az hangszerelésen, és megerősítette kísérletező, kutató alkatának progresszív oldalát, amely már a stúdiódebütön is határozottan érezhető és kiemelt volt. A lemezen még hangsúlyosabbak az ellentétek a skandináv melodikus death metal örökségét hordozó motívumok és az ambientes, cerebrális lebegés között, amelyet a nyugodt szakaszok dallamossága teremt meg, középpontjában Joakim Ekelöf szigorúan melankolikus, hűvösen távolságtartó, mégis végig „lágyan símogató” hangjával. Az örökké elfoglalt basszusgitáros-guru, Steve DiGiorgio ezúttal kénytelen volt lemondani a Soen-nel való együttműködésről, a helyét a svéd Stefan Stenberg vette át, aki kiválóan végezte a dolgát, így a kiváló DiGiorgio hiányát tulajdonképpen nem is érezni.
A melankolikus hangulat sötéten elmélyedő! A nyugodt szakaszokban szívesen idézi meg olyan zenekarok atmoszféráját, mint a lengyel Riverside, Joel Ekelőf énekdallamainak megválasztása miatt, főleg a nyugodt részekben, például a Tabula Rasa nyitó refrénjében. Ekelöf zenei érzékenységének ez a rokonsága az énekdallamok építésében összevethető Steven Wilson szólómunkáival is, ugyanakkor végig érezhető a kötődés az Opeth „anyazenekarhoz”. A Tool alakja és munkássága iránti inspiráció továbbra is jelen van, de a zenekarnak semmiképp sem lehet a „lemásolás” olcsó vádját a szemére vetni.
A „Tellurian” tulajdonképpen jazzes, metalizált továbbfejlesztése a debütalbumon megmutatott művészi vonalnak. A Soen a saját, felismerhető stílusára épít, amely az Opeth-es Lopez-korszak záró éráig vezethető vissza. Vagyis egy gyökeresen „megpuhított” és „fellazított” változatról van szó, amely eszmeileg az Opeth zenei hagyományából ered, a tíz évvel ezelőtti időkből. Nagyjából a „Ghost Reveries” megjelenésének idejéből. Innen ered a válasz arra is, miért kellett Lopeznek tulajdonképpen elhagynia az Opethet, amely az alkalmanként extrém módon bosszús riffek hangzásteret elfoglaló uralmával szemben (ez a Soennél a skandináv death metal hagyományából természetesen átvett elem) az elmúlt három évben a progresszív rock revitalizmusának puristájává vált, teljesen más zenei irányba fordulva.
A „Tellurian”-on a Soen olyan elemeket is hozzátett, amelyeket a múltban még nem próbált ki. Főleg a háttérkíséret lett gazdagabb a hozzáadott billentyűs hangszerelésekkel. Kiemelendők a mellotron ambientes hangfüggönyei is (The Words), amellyel a Soen tovább fokozta a hangulatok ellentétes áramlását, amit a kemény hangzású szerkezetek és a cerebrálisan elmélyedő, lágy, dallamos szakaszokon át tartó lebegés kísérleti fúziója diktál. A zenészek együttműködése és összhangja rendkívüli, az album pedig egyértelműen kidolgozott zenei művészet benyomását kelti. A produkció filigrán részletességű, a hangzás építőkövei ravaszul kialakított egyensúlyban helyezkednek el a hangképben, és végig tömören kiemeltek. A Soen az új albumon a hangkép kontrasztjához főleg a nyugodt szakaszokon belül használta ki a teret, amelyeket hatékonyan töltött meg organikusan csengő akusztikus hangrétegekkel, miközben Lopez ütőhangszeres szerepe az ilyen pontokon a progresszív rock kalandjainak várt kísértése.
A „Tellurian” egy rendkívül érzékeny, művészi ragyogással megírt album, amelyet tapasztalt zenészek hoztak létre kidolgozott zenei irányvonallal és vízióval. A zenekar újabb ambiciózus, evolúciós lépéséről van szó előre, amely váratlan atmoszferikus fordulatok kaszkádján át bontakozik ki. Ez a kihívó motívumhullámzás és hangulatingadozás végig Martin Lopez jazzes, kutató progresszív poliritmikájára épül. Ekelöf marad a központi mágnes, aki vonzó és különleges hangjával pillanatok alatt elvezeti a hallgatót a zenekar zenei víziójának világába. A „Tellurian” gyönyörű album, tele tökéletes dallamokkal, amelyeket ambiciózusan, kísérletezően fellazít a progresszíven és technikailag összetetten előadott zenei figurák kutató értéke. Ez a hozzáállás biztosan lenyűgözi majd mindazokat a zenei puristákat és gourmand-okat, akik zenei tökélyt, szokatlan kifejezésmódot és a művészi kihívás vonzerejét keresik.
Felállás
Joel Ekelöf – ének
Kim Platbarzdis – gitár
Stefan Stenberg – basszusgitár
Martin Lopez – dob, ütőhangszerek
Produkció
Joakim Platbarzdis
Számlista
1. Komenco
2. Tabula Rasa
3. Kuraman
4. The Words
5. Pluton
6. Koniskas
7. Ennui
8. Void
10. The Other’s Fall
