Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: 2014. 11. 11.
Producer: Joakim Platbarzdis
Az album hossza: 53.13 perc
Műfaj: Progressive Rock / Progressive Metal
Két és fél év telt el a „Cognitive” című bemutatkozó stúdióalbumuk megjelenése óta, és a svéd, zeneileg kísérletező Soen – a progresszív metal egyik legizgalmasabb csapata, bár sajátosságai miatt inkább az art metal jelzőt érdemes használni – megérkezik az utódlemezzel, a „Tellurian”-nal.
A „Cognitive”-ot sok zenekritikus vegyes érzésekkel fogadta, a zenekar pedig többször került az amerikai Toollal való kitartó összehasonlítgatások kereszttüzébe. A banda a Toolt inspirációként említi, de az eredeti hatás egyértelműen távolabb áll, és ez a Soennek félreérthetetlenül felismerhető hangzást és stílust kölcsönöz! A „Tellurian” újabb lépés, amellyel a Soen tovább mélyíti egyedi kifejezésmódját.
A „Tellurian” (magyarul nagyjából „földi”) albumon a zenekar tovább lazította a hangszereléseket, és megerősítette kísérletező-kutató vénájának progresszív oldalát, amely már a bemutatkozó stúdióalbumon is jól érzékelhető és hangsúlyos volt. Az albumon a skandináv melodikus death metal örökségét idéző motívumok és az ambientes, cerebrális lebegés – amelyeket a nyugodt részek lágy hangzása szül, középpontjukban Joakim Ekelöf szigorúan melankolikus, befelé forduló, hűvösen távolságtartó, mégis végig „szelíden simogató” hangjával – még erőteljesebb kontrasztban állnak egymással. Az örökké elfoglalt basszusgitár-guru, Steve DiGiorgio ezúttal nem tudta vállalni az együttműködést a Soennel, a helyét Stefan Stenberg svéd basszusgitáros vette át, aki kiválóan végezte a dolgát, így a kétségkívül kiváló DiGiorgio hiánya tulajdonképpen nem is érződik.
A melankolikus atmoszféra sötéten elmerengő! A csendesebb részekben szívesen idézi meg az olyan zenekarok hangulatát, mint a lengyel Riverside, Joel Ekelöf vezérdallamainak megválasztása miatt, főleg a nyugodtabb szakaszokban, például a nyitó Tabula Rasa refrénjében. Ekelöf zenei érzékenységének ez a vonása a vokáldallamok megalkotásánál Steven Wilson szólómunkáival is összevethető, ugyanakkor végig érezhető a kötődés az Opeth „anyazenekarhoz”. A Tool alakja és munkássága által kiváltott inspiráció lenyomata is jelen marad, de a zenekart semmiképp sem lehet a „lekoppintás” lefitymáló vádjával illetni.
A „Tellurian” tulajdonképpen az első album művészi vonalának jazzes, metalosított továbbépítése. A Soen felismerhető stílusos hangzására épít, amely Lopez Opethnél töltött utolsó korszakából vezethető le. Vagyis egy gyökeresen „megpuhított” és „fellazított” változatról van szó, amely ötletileg az Opeth tíz évvel ezelőtti zenei hagyományából építkezik. Valahol a „Ghost Reveries” megjelenésének idejéből. Innen kapjuk meg a választ arra is, miért kellett Lopeznek tulajdonképpen távoznia az Opethtől, amely – szemben a Soen időnként extrém tüskés, a hangteret riffekkel birtokba vevő megoldásaival (ez a skandináv death metal hagyományából természetesen átvett elem) – az elmúlt három évben a progresszív rockos revitalizmus puristájává vált, teljesen más zenei irányvonallal.
A „Tellurian” albumon a Soen olyan elemeket is bevetett, amelyeket a múltban még nem próbált ki. Főként a háttérkíséret gazdagodott, billentyűs hangszerelésekkel kiegészítve. Kiemelendők a mellotron ambientes hangfüggönyei is (The Words), amelyekkel a Soen tovább fokozta a hangulatok kontrasztos áradását, amelyet a kemény hangzású szerkezetek és a cerebrálisan elmélyült, lágy, dallamos szakaszokon át lebegés kísérleti fúziója diktál. A zenészek összjátéka és érzékenysége kiváló, az album pedig egyértelműen a kidolgozott zenei artizmus jellegét hordozza. A produkció filigránul részletgazdag, a hangzás építőkövei ravaszul kimért egyensúlyban helyezkednek el a hangképben, és végig tömören kiemelkednek. A Soen az új albumon a hangkép kontrasztjainál főként a nyugodt részeken belüli teret használta ki, amelyeket hatásosan töltött meg organikusan csengő akusztikus hangrétegekkel, miközben Lopez ütőhangszeres szerepe ezeken a pontokon a progresszív rockos kalandozások várt kísértése.
A „Tellurian” rendkívül érzékeny művészi ragyogásról tanúskodó album, amelyet tapasztalt, kiforrott zenei irányvonallal és víziővel rendelkező zenészek hoztak létre. A zenekar újabb, ambiciózusan kimért evolúciós lépése előre, amely váratlan atmoszférikus fordulatok kaszkádján át bontakozik ki. Ez a kihívó motívumhullámzás és hangulatingadozás végig Martin Lopez jazzes kutatókedvű, progresszív poliritmikáján nyugszik. Ekelöf marad a központi mágnes, aki vonzó és különleges hangjával pillanatok alatt elvezeti a hallgatót a zenekar zenei víziójának világába. A „Tellurian” gyönyörű album, tele kidolgozott dallamokkal, amelyeket ambiciózusan kísérleti módon lazítanak fel a progresszíven és technikailag összetetten megszólaltatott zenei figurák kutatói értékei. Ez a megközelítés biztosan lenyűgöz majd minden zenepuristát és gurmánt, akik zenei tökéletességet, szokatlan kifejezésmódot és művészi kihívást kerestek.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.5 / 10
Számlista:
1. Komenco
2. Tabula Rasa
3. Kuraman
4. The Words
5. Pluton
6. Koniskas
7. Ennui
8. Void
10. The Other’s Fall
Felállás:
Joel Ekelöf – ének
Kim Platbarzdis – gitár
Stefan Stenberg – basszusgitár
Martin Lopez – dob, ütőhangszerek
