Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Gaslight Anthem, The
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 41:15
Értékelés: 3/5
A The Gaslight Anthem ötödik stúdióalbuma jóval nagyobb stílusbeli elmozdulást hoz az előző négy lemezhez képest. A „Handwritten” ugyan már sejtette, merre indulhat el a zenekar, a „Get Hurt” viszont teljesen ki is bontotta ezeket az irányokat. A heartland rockos himnikusságtól való kacérkodástól, amely az új albumon karrierjük során először erősen túlsúlyba kerül az alternatív rockos elemekkel szemben, egészen az indie rockos, popos rockos megnyugvásig (Underneath the Ground, Sweet Morphine, Halloween). Az átalakulás erősen személyes, vallomásos hangvétellel jár együtt, ezt hordozzák az album üzenetei. Ezek Brian Fallon énekes küzdelmét tükrözik minden belső démonával, akiket a srác úgy döntött, egyszer s mindenkorra kiűz magából.
Bár a nyitó Stay Vicious (a versszakban post-grunge-fűszerekkel) még nem árulja el egészen, merre fordul ezúttal a zenekar, a folytatás antemikus sármmal megszórt, középtempós vagy lassabb dalok halmaza. A fiúk az Arctic Monkeys producerét, Mike Crossey-t hívták a stúdióba, és a zenekar először nyúl határozottabban a programozott mintákhoz, a csendesebb pontokon pedig a hangkép szabad terét szintetizátorrétegekkel tölti ki (Red Violins, Get Hurt). A kiszámítható forma, az aranzsálás és az igazi adag zaj hiánya miatt, valamint mert hiányzik az „American Slang” és „The 59′ Sound” lemezek lázadó keserűsége, amely ellensúlyozhatná a kompozíciók banalitását és kiszámíthatóságát, ráadásul Brian Fallon énekes személyes vallomásai erősen hangsúlyosak, az album néhol úgy hat, mintha Fallon bérelt zenészek segítségével a saját szólólemezét vette volna fel. Mivel az album tulajdonképpen Fallon leszámolása a múlt démonaival, mint a házasság felbomlása, a bíróságon vívott összecsapások és az elvonó (Stray Paper, Break Your Heart, Selected Poems), talán célszerűbb lett volna, ha a srác inkább szólólemezt ad ki, hiszen az alternatív rockos tartás feladása túl drasztikus. Inkább nevezzük úgy: az alternatív rock elemei meghajoltak a heartland rock himnikussága előtt. Az ilyen elmozdulás a The Gaslight Anthem esetében csak idő kérdése volt.
A zárásnak mindenképp valamivel több rockos dühöt kellett volna hoznia, ezt viszont még a Dark Places sem közelíti meg teljes vérű lezárásként (ez ugyanis az album „hivatalos” részét zárja). A de-luxe változat innen még három dalt tartalmaz, amelyek nyugodt indie pop/rock vizeken evezgetnek, és a köztük lévő hasonlóság miatt egyetlen szám is elég lett volna. A „de-luxe” változat említett három dalából álló „toldalékban” a zenekar maga is érezhetően intenzívebb hangzásbeli átmenetet látott, ezért is látta el őket a bónuszdalok előjelével.
Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a „Get Hurt” a The Gaslight Anthem pályafutásának legkifinomultabb albuma. Az albummal semmi gond nincs. A dalokban ott van a hangszerelt muzikalitásérzet jól eltalált beépítése, Fallon átélt előadásmódjának és új költészetének azonnal ható magabiztossága, és az az érzés, hogy a zenekar megfelelő adag szívvel és elkötelezettséggel fogott hozzá az album felvételéhez és megírásához, ami kárpótol (különösen az azonnal fertőző 1000 Years). A zenekar korai korszakának rajongóinak az album nem nagyon fog ízleni, de ha visszatekintünk a zenekar eddigi tetteire, amely az alternatív rockos tartás alapjába mindig hatékonyan építette be a post-grunge elemeit, részben sikerült is beállnia a „Jersey shore sound” új idők számára való örököseinek sorába, és ott vannak Fallon közös munkái Springsteennel is, a „Get Hurt” tartalma egészében véve semmiképp sem meglepő. Csak remélni tudjuk, hogy az ilyen zenei kísérletek a jövőben nem viszik oda a zenekart, ahová a legutóbbi albumok vitték New Jersey-i honfitársaikat, a Bon Jovit: a teljes eszmei-kifejezésbeli színtelenségbe, az első albumok felismerhető hangzásának és stílusának feláldozása árán.
Felállás
Brian Fallon – ének, gitár
Alex Rosamilia – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Alex Levine – basszusgitár, vokál
Benny Horowitz – dob, ütőhangszerek, vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Sharon Jones – vokál
Ian Perkins – gitár, vokál
Natalie Prass – vokál
Produkció
Mike Crossey
Dallista
1. Stay Vicious (3:33)
2. 1,000 Years (3:38)
3. Get Hurt (3:43)
4. Stray Paper (2:48)
5. Helter Skeleton (3:13)
6. Underneath the Ground (4:05)
7. Rollin’ and Tumblin’ (2:50)
8. Red Violins (3:20)
9. Selected Poems (2:53)
10. Ain’t That a Shame (3:02)
11. Break Your Heart (4:20)
12. Dark Places (3:44)
13. Sweet Morphine *
14. Mama’s Boys *
15. Halloween *
*….az album „de-luxe” kiadására felkerült bónuszdalok
