Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Beardfish
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 65:29
Értékelés: 4.5/5
Szokatlan albumcím egy szokatlan zenekartól, ami csak azt lepi meg, aki most hall először a svéd különcökről, a Beardfishről. A »+4626-COMFORTZONE« az eklektikus progrock-revitalisták nyolcadik stúdióalbuma, amely akkor készült, amikor a sokoldalú énekes/billentyűs/alkalmi gitáros, Rikard Sjöblom az ígéretes brit proggóskirályok, a Big Big Train tagja lett. A hangulatában kissé komorabb elődöt, a »The Void«-ot (2012) követően a svéd prog-szellemeskedők legújabb munkájukon kissé derűsebb, felszabadultabb arcukat mutatják, bár az egyes szerzemények hangulatilag elég különbözőek, és hagyományukhoz híven ismét tele vannak összetett hangszerelésekkel és szokatlan ritmusváltásokkal, így ebben a tekintetben most sem okoznak csalódást.
A »+4626-COMFORTZONE« újabb remek Beardfish-album, amely leginkább azoknak fog tetszeni, akik sosem tudtak megvigasztalódni azon, hogy a progresszív rock néhány úttörője, élükön a Genesisszel, idő előtt búcsút intett. Közben egyes dalokban rengeteg más műfaji hatás is felbukkan, főleg a hard rock és a pop rock világából. Az album enyhe koncepciós szálat is tartalmaz: pszichoanalitikusan mutatja be egy ember életének keresztmetszetét, amelyben a társadalmilag kondicionált, kizárólag negatív rezgések az élet alapvető útitársaivá váltak, miközben segítségükkel beleszürkült a saját „komfortzónájába” (teljes apátiába, nihilizmusba, és menekülésbe minden pozitív változás lehetősége elől). Az egész úgy hangzik, mint a szlovén köztársaság átlagpolgárának pszichoanalízise.
A »The One Inside Part One – Noise In The Background« rövid, hangszeres nyitány drámai szimfonikus hangszerelésekkel, a »Hold On« pedig az eposz és a bizarrság érdekes keveréke, igazi csemege mindenkinek, aki szereti az old school, szimfonikus progrockot, és közben rajong a kiszámíthatatlan ritmusfordulatokért és a monumentális hangszeres szekciókért. A Beardfish kollektívát virtuozitás terén ismét nem lehet eléggé dicsérni, Sjöblom gyakran teátrális énekhangja pedig mintha albumról albumra egyre jobb lenne.
A »Comfort Zone« melankolikus gitárszólóval és éteri szintetizátortextúrákkal nyit, amelyek együtt titokzatos és feszült hangulatot teremtenek. Idővel belép egy gyönyörű zongoraszólam, Sjöblom pedig ismét az érzelmileg rendkívül változatos énekével villan. Itt sem hiányoznak a dal szerkezetéből az intelligens és szellemes szimfonikus motívumok, amelyek csodálatos utazásra viszik a hallgatót számtalan különböző hangulatvilágon át. A »Can You See Me Now?«-ban, ahol nem lehet nem észrevenni a legendás Queen hatását, enyhe bluesos lüktetés van, ami hatásosan olvad össze a szimfonikus variációkkal és Rikard éber énekmegközelítésével.
A komorabbra hangolt »King« kissé modernista, nevezzük „new prog” megközelítést hoz metálosan fűszerezett gitárpasszázsokkal és agresszívebb énekkel, a szintetizátortextúrák pedig ezúttal kissé elektronikusabbak, ami néhány nagyon érdekes hangulati eredményt szül. A »The One Inside Part 2 – My Companion Through Life« pasztorális hangulatú akusztikus ballada, amely kellemes kontrasztot alkot sötétebb elődjével. A »Daughter/Whore« kemény rockos/metálos hangvételű szám kiélezett gitárpasszázsokkal és dühödt énekkel, ami jól illik a brutális-szatirikus szöveghez.
Az »Ode To The Rock’n’Roller« több mint 15 perces szimfonikus progrock-eposz a legjobb műfaji hagyományok szerint, és az album kulcspillanata, amelyben a Beardfish kihozza magából a legjobb szerzői és hangszeres erényeit, kiváló humor- és melodrámaérzékkel megfejelve. A hosszabb, hangszeres bevezetőt, amelyben főleg a hammondorgona uralkodik, kellemes átmenet követi egy finoman hangszerelt akusztikus szekcióba. Rikard a remek, rendkívül sokszínű éneklés mellett itt végig a különféle billentyűs improvizációival brillíroz, amelyekben nem lehet nem észrevenni Keith Emerson (ELP) és Tony Banks (Genesis) hatását, a teljes zenekar pedig többször átlépi a műfaji határokat, így ez a fényes eposz tetszeni fog az olyan különböző zenekarok rajongóinak is, mint a Genesis, az ELP, a Deep Purple, az Iron Butterfly, a The Who és a Queen.
Az »If We Must Be Apart (Love Story Continued)« az album nagyobb meglepetései közé tartozik, mert alapvetően egy rendkívül szórakoztató és összetett hibrid egy pop rock ballada és egy hard rockos „slágergyilkos” között, amelyet számos dallamos hangszerelés, szellemes, blues alapú gitárpasszázsok és intelligens ritmikai variációk hajtanak előre. Az album a »The One Inside Part 3 – Relief«-fel zárul, ez egy nosztalgikus power ballada, amelyben a Beardfish ismét bizonyítja, hogy mestere a hipnotikus dallamok kovácsolásának a legjobb artrock iskolából.
A Beardfish ismét rendkívül érdekes albumot hozott össze, amelyen minden újabb hallgatásnál számos meglepetés és elsiklott részlet bukkan elő, így az kiváló ambient egyensúly közepette soha nem fogy ki a jó szórakozásból a hangszeres variálás révén, sem a tökéletes, éteri révület kellemes pillanataiból. Tekintve, hogy a »+4626-COMFORTZONE« elég más, mint az elődje, aligha mondhatnánk, hogy a zenekar rajta stílusában a „komfortzónájában” maradna.
Felállás
Rikard Sjöblom – ének és billentyűs hangszerek
David Zackrinsson – gitár
Robert Hansen – basszusgitár
Magnus Östgren – dob
Produkció
Beardfish
Számlista
1. The One Inside Part 1: Noise in the Background (1:47)
2. Hold On (7:47)
3. Comfort Zone (9:34)
4. Can You See Me Now (3:44)
5. King (5:43)
6. The One Inside Part 2: My Companion Throughout Life (4:05)
7. Daughter / Whore (5:22)
8. If We Must Be Apart (A Love Story Continued) (7:20)
8. Ode to the Rock ‘N’ Roller (15:34)
10. The One Inside Part 3: Relief (4:33)
