Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Monowi Twins
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 49:14
Értékelés: 4/5
A Monowi Twinst Sanja FC (nem, nem focicsapatról van szó) és Andi Koglot alkotja. Már idén áprilisban felhívták magukra a figyelmet a „5 Tales” EP-vel: a láthatáron egy alapvetően alternatív felállás bukkant fel, amely a zenei hatásokat jóval szélesebben fogadja be, hiszen a dalok formája műfajilag éppen eléggé laza, csiszolatlan és friss. Szó szerint „más”.
Andi Koglot igazi D.I.Y. varázsló és zenei látnok. A hangszerelés és az aranzsmanok az ő területe, társa pedig hol különc, hol félénk, ingerlően csípős, sötéten révedező, olykor megtört és reménytelenül bolyongó, de sosem cukros vagy émelyítő hanggal rendelkezik: a bátor és megszelídíthetetlen Sanja nem fukarkodik az érzelmi kifejezőerővel, és tányéron kínálja a szívét. A két zenész álomszerű alkotópárosként működik, amely néhány húzással rendkívül hatásos és karakteres zenei formát teremt. Ennek része egyfajta eklektikus fátyol is. Sanja hangja egyetlen dalon belül is tele lehet szorongással és sebezhetőséggel, a következő pillanatban pedig (a Crystal Empires refrénje) kivételes lágyság veszi át a helyét (feltétlenül hallgassátok meg az álmodozó Breach-et és rögtön utána a Please, I Insest-et, ahol a hang a lágyságában még megindító is). Sanja hangja minden tekintetben rendkívül átütő az érzések átadásában és a versszakok üzeneteinek életre keltésében, és ez a páros nyerő pókerkártyája. Sanja angolja kiváló, ha nem egyenesen briliáns. Szerintem a duónak mindenképp külföldi, nagyobb kiadónál kellene szerencsét próbálnia. Szóba jöhet akár a Universal Music, az Island Records és társaik… a dolog aktualitást és szokatlanságot egyesít egyben. Alternatív, a zenei tartalomból ugyanakkor alaposan árad a folk. A Little Bastards című dalban, ahol a bendzsóhoz ízlésesen társul a harmonika melankolikus dallama, Sanja rendkívül átélt, bájos éneke mellett akár a nemzetközi slágerlisták rostáját is megrázhatná!
A duó előnye, amely kiemeli őket az artisztikus súlytalanság átlagos szürkeségéből, a kidolgozott zenei víziójukban rejlik, ahol Koglot sokoldalúsága kétségkívül kiváló hozadékot ad: a dalokon belül a hangzásvilágok felépítésének elemei szimbiózisban hatnak egymásra. A duó így nem egy zenészt hívott meg közreműködni. Rendkívül hatásosan kontrasztos szövedékről van szó, amelyben finoman olvadnak össze a programozott minták (kiegészítő alritmusok, hangeffektek), a szintetizátorszőnyegek, a zongora „sminkje”, a vonósok, a harmonika és a trombita, míg a hagyományos (rockban megszokott) frázisok alapgenerátora ezúttal a gitárok helyett a bendzsó. Koglot tud bánni az aranzsmanokban a rövid, egyszeri és világos lépésekkel. A kevesebb több elve szerint. Például a Please, I Insest című dalban abszolút meghatározó szerepet kap Sanja megindító hangja, alatta „pattogva” szól a bendzsó egyszerű vonala, az egészet pedig a „trippes” effektezett billentyűk gyengéd fátyla öleli körül: a minimalizmus a kevesebb több elvén, ami meggyőzően begyullad és meggyőz. Koglot a dalokban gyakran rétegez hangot hangra, és rendkívül képszerű hangulathullámokat teremt a számokon belül.
A Monowi Twinst nehéz bármilyen műfaji rubrikába begyömöszölni. Nagy vonalakban alternatív rocknak nevezhetjük őket, de ez messze túl tág megjelölés. Az eklektikus fúzióban a hagyományos americana hangzások keverednek, különösen az album elejének sötétebb pontjain, kiegyenlítésként pedig ott vannak a „világos” pillanatok a neoklasszicizmus megjelenítésében (vonós- és zongoraaranzsmanok), a leginkább mégis a tiszta dallamformák minimalizmusa tetszik, amely gyorsan a bőr alá kúszik, a trippes indie rock esztétika árnyalatával, ahol a művészi hitelesség különösen elbűvölően hat. A The Supreme Psycho ritmikájában enyhe SKA-fátyol érződik, ezt az érzést pedig a trombita is erősíti. Gyakran csak Sanja éneke a dallam alapgenerátora, a háttérben a kíséret a hangzásvilág építőelemeinek kontrasztos átfolyásával gondoskodik a hangulati állapotok fokozatos felépítéséről (dramatizálásáról). Ahogy mondtam. Az amúgy kiszámítható americana formával való kokettálás mellett a Monowi Twins az alternatív zene egy különleges világát építi, amelyet biztosan még nem fedeztetek fel. A „Hush Now” debütalbum egy sebzett szív belső érzéseinek őszinte lenyomata, amelyet a remény és a hit éltet abban, amiért dobog. Ezért ez az album felfedező bátorsággal átitatott, és különlegességével, szokatlanságával el fog varázsolni titeket.
Na igen, talán nem árt a következő mondat. Tájékozódásképpen, még ha egy kicsit igazságtalan is vagyok a csapattal, talán nem felesleges megjegyezni, hogy a Monowi Twins azoknak lesz érdekes, akik szeretik a színes zenei palettát a Woven Hand és mondjuk a 16 Horsepower közötti sávban, cukros dolgokat viszont, mint a Florence And The Machine, semmiképp ne várjatok tőlük.
Felállás
Sanja FC – ének, vokál
Andi Koglot – bendzsó, rezonátoros gitár, zongora, billentyűk, programozás, ének az 5. dalban
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Eva Razložnik – cselló
Martin Bezjak – brácsa & hegedű
Miha Smrekar – trombita
Eva Mavsar – basszusgitár, vokál a 4. dalban
Andraž Žnidarčič – vokál a 4. dalban
Produkció
Andi Kogot
Dallista
1. Curb Crawlin’ 187 (04:59)
2. So B Eet (05:01)
3. Little Bastards (03:36)
4. Consider The Daffodils (04:40)
5. Crystal Empires (05:03)
6. Charlie (03:03)
7. The Supreme Psycho (04:19)
8. Blue Silk Ballad (04:16)
9. Breach (05:30)
10. Please, I Insest (05:52)
11. Narrative (02:41)
