Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bloodbound
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 46:25
Értékelés: 4/5
A Bloodbound 2004 óta működő svéd power metal banda, amely 2006 és 2012 között öt stúdióalbumot adott ki. A hatodik, „Stormborn” című 2014 novemberének harmadik dekádjában jelent meg, és a zenekar harmadik egymást követő lemeze, amelyet olyan felállásban vettek fel, amely megtalálta a stabilitást, és a tagság nem változik. Pályájuk első lépéseinél a Bloodbound a metalkörökben a jelmezeivel borzolta a kedélyeket, hiszen a sminkelésnél corpse paintet használtak – vagyis a black metalra jellemző fétist. A zenekar egy veterán köré szerveződött, a billentyűs Fredrik Bergh köré, akit a kitűnő svéd AOR-rockerek, a Street Talk vezetőjeként ismerünk; ők 1994 óta működnek, és 1997 és 2006 között öt stúdióalbumot adtak ki.
Bevezetőként azt is hozzátenném, hogy a Bloodbound amúgy régi ismerősünk: 2009 áprilisában, az akkor aktuális harmadik stúdióalbumuk, a „Tabula Rasa” (2009) népszerűsítéseként Mariborban léptek fel, ahol a HammerFall koncertjét nyitották meg. A fellépők között akkor ott volt a Sabaton is, amely már a hatalmas felívelés szárnyain szállt (már akkor egyértelmű volt, hogy ellopják a show-t a este főszereplője, a HammerFall elől).
A „Stormborn” tipikusan az a lemez, amilyennel a skandináv zenekarok közelítenek a metal dallamos formáihoz, mondjuk a kifejezetten power metalhoz. Az elődhöz, az „In the Name of Metal” (2012) című albumhoz képest, amely közvetlenebb volt, mondhatni riffekben „levetkőztetett”, a „Stormborn” érezhetően tovább fokozza a pompát és a bombasztikus hatást, mert felerősödött a billentyűk szerepe, és bőségesebben építették be őket a hangszerelésbe, ami egy csipetnyi szimfonikusságot is ad a zenekar zenei dossziéjához. A gitárfrázisokat körülvevő, időnként hangsúlyosabb billentyűs „burokhoz” a pompa hatását fokozó, harmonizált, többszólamú kórusdallamok is társulnak, amelyek pontszerűen ellenpontozzák a vezetőéneket. Ha tehát az előd „ósulisabb” szemléletű volt, az új album kacérkodik néhány olyan fogással, amely a jelenleg hatalmas népszerűséghullámot meglovagoló power metal zenekarokra jellemző. Igen. Kifejezetten a svéd Sabatonra gondolok, a nyitó Satanic Panic esetében pedig a Judas Priest és a Powerwolf „keverékére” is. Azok a pontok, ahol a hangszerelés formátuma (főleg a felerősített billentyűk és kórusdallamok miatt) a Sabatont idézi, a címadó Stormborn, a When the Kingdom Will Fall, részben pedig az Iron Throne (a refrén).
A Bloodbuond rendkívüli zeneiséget mutat, ami már semmi újdonság, ha visszatekintünk korábbi stúdiólemezeik tartalmára. A dalok ultragyors ritmusban is száguldanak, amelyet a dupla lábdob tomboló kopogása és a pergődob heves püfölése visz. Éppen ez a tipikus power metalos menetelés kelt a dallamos komponenssel kompakt hatású teatralitást, amely időnként még a Rhapsody of Fire munkáit is idézi (Nightmares from the Grave, Seven Hells, When All Lights Fall). Johansson énekhangja is hozzájárul ehhez: tisztán dallamos megközelítésű, és némi keveréke Niklas Isfeldt (Dream Evil) robbanékonyságának, valamint Joakim Cans (HammerFall) és Tobias Sammet (Edguy) dallamos fülbemászóságának – persze az ő jobb időszakukénak. Ezek miatt a Bloodbound mind a négy, ebben a bekezdésben idézett zenekarra emlékeztet.
A „Stotmborn” album is kifejezetten fülbemászó a maga víziójában. A dalok azonnal megfognak. A zenekar ugyanakkor semmiféle zenei forradalmat nem hoz, csak rendkívül ügyesen újrahasznosít számtalanszor kipróbált heavy metal-frázisokat. Az egyik ilyen rutinos „kézügyesség”, amely kissé kilóg az album többi pontja közül, a klasszikus irányultságú riff az ébresztő Made of Steel című dalban, amely a metal nagyjai, a Saxon Dallas 1 p.m. című dalának riffjét hasznosítja újra.
A Bloodbound kiváló zenészekből áll. Erre a svéd perfekcionizmus és az a közismert odaadás kényszeríti őket, amellyel a skandinávok minden dologhoz hozzáállnak. A „Stormborn” szépen becsomagolt power metal album, amely nem találja fel a spanyolviaszt, és kiszámíthatóan generikus, de ügyesen újracsomagolt (már használt), bevált hatású ötleteket kínál. Rutin és tapasztalat gyümölcse, amit a zenekar a zenei érték követése mellett ügyesen valósít meg. Mindazonáltal feltűnő, hogy a zenekar igyekszik elkapni a sikert és az aktualitást (a Sabatonnal vont fenti párhuzamok), és ez kissé zavaró.
A Bloodbound 2015. március 23-án lép fel Ljubljanában, a német power metal barbárok, a Majesty előzenekaraként. A „Stormborn” olyan album, amely biztosan a szárnyai alá veszi a megrögzött power metal rajongókat, akik a kezdetektől követik a zenekart, és azokat is, akik még nem ismeritek őket. Remélhetőleg ugyanezek a rajongók a ljubljanai koncerten is megjelennek, hogy az új Bloodbound-album élő (színpadi) hatását is kipróbálják!
Felállás
Patrik „Pata” Johansson – ének
Tomas Olsson – gitár
Henrik Olsson – gitár
Fredrik Bergh – billentyűk, vokál
Anders Broman – basszusgitár
Pelle Åkerlind – dob
Produkció
Jonas Kjellgren
Számlista
1. Bloodtale
2. Satanic Panic
3. Iron Throne
4. Nightmares from the Grave
5. Stormborn
6. We Raise the Dead
7. Made of Steel
8. Blood of My Blood
9. When the Kingdom Will Fall
10. Seven Hells
11. When All Lights Fall
