Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: King Crimson
Kiadó: Discipline Global Mobile
Megjelenés: 2015. 01. 04.
Játékidő: 40:56
Értékelés: 4/5
A progresszívrock titánjai, a King Crimson 2014-ben őszi turnéra indultak „The Elements” címmel, amely olyan okokból, amelyeket csak „őfelsége”, a főnök, Robert Fripp gitáros ismer, kizárólag az Egyesült Államokban zajlott. Vagyis az amerikai „krumplisok” 2014 szeptemberében és októberében többször is megnézhették a legendás csapatot, amelyről Fripp szeszélyei miatt sosem tudni, mikor játssza le az utolsó koncertjét: egyszer a „közelgő apokalipszis” miatt oszlik fel, máskor a „zeneipari korrupció”, harmadjára pedig a „gitáros szellemi tulajdonának ellopása” miatt. A kaliforniai hívek a King Crimson legújabb inkarnációját négyszer is megcsodálhatták, ebből kétszer egymás után Los Angelesben.
Mindkét fellépést a Los Angeles-i Orpheum színházban, 2014. szeptember 30. és október 1. között rögzítették a „Live at Orpheum” koncertalbumhoz, a King Crimson azonban ezúttal érthetetlen hibát követett el: kihagyott róla jó néhány remek számot, amelyet azon az estén a rendkívül ambiciózus szeptett játszott. A felállás: Fripp, a kultikus basszusgitáros, Tony Levin, az ambiciózus Jakko Jakszyk (ének/gitár), a vén motoros, Mel Collins (szaxofon/fuvola), valamint a dobosok, Pat Mastelotto, Gavin Harrison és Bill Rieflin. Jakszyk, aki a 21st Century Schizoid Band tagjaként Collins oldalán sok tapasztalatot szerzett a régebbi King Crimson-anyag éneklésében és hangszeres „feldolgozásában”, a „messzi múlt” klasszikusaival sem küzd semmilyen gonddal.
A nyitány, az 1974-es Red lemez zúzós darabja, a »One More Red Nightmare«, amely Fripp »Walk On: Monk Morph Chamber Music« című soundscape-je után szólal meg, Jakszyk éneknek is köszönhetően nagyon jól sikerül, a háromdobos felállás pedig bizonyítja, hogy a legújabb, őrült kísérlet megérte. Általában véve a King Crimson koncertlistája Fripp szinte sokkoló döntése után – hogy az újabb darabok mellett végre ismét játszik örökzöldeket az 1969 és 1974 közötti időszakból – megint nagyon érdekessé vált, és olyan számok is akadnak rajta, amelyeket egy örökkévalóság óta nem adtak elő. Így hosszú idő után a King Crimson-rajongók a »Live at the Orpheum« hallgatása közben újra élvezhetik az 1971-es Islands lemez olyan sztenderdjeinek koncertváltozatát, mint a fantazmagorikus »Letters«, amelyben Jakko énektehetsége különösen ragyog, vagy a vad instrumentális »Sailor’s Tale« Fripp felejthetetlen, szinte ikonikus gitárszólójával.
A »Banshee Legs Bell Hassle« után, Gavin Harrison rövid dobimprovizációját követően a „karmazsin királyok” belevágnak az ambiciózus instrumentális »The ConstruKction of Light«-ba az azonos című albumról, amely Collins szaxofonjától teljesen új fényben tündököl, miközben a banda többi tagja is a három újonccal (Jakszyk, Harrison és Rieflin) együtt megmutatja, hogy érti, hogyan kell bánni az újabb anyaggal (a King Crimson esetében azzal, amely többé-kevésbé nagy szünetekkel a kilencvenes években és 2000 után született). Rossz hír viszont mindazoknak, akik a nyolcvanas évek King Crimson-anyagáért rajonganak, hogy Adrian Belew „befagyasztott tagsági igazolványa” után egyelőre teljesen felhagytak az akkori időszak számainak játszásával, így az az időszak sajnos az egyetlen, amely ezen a turnén mellőzött maradt.
A felvétel fináléjára a King Crimson az epikus »Starless«-t választotta, pedig az orpheumi két koncert ráadásában még ott volt az ultimatív klasszikusuk, a »21st Century Schizoid Man« is. Ezt ezen a turnén a mexikói fellépés (1996. 8. 26.) óta először játszották, amikor 1974 után először (és hosszú időre utoljára) előadták. A »Live at the Orpheum«-ról a mindkét estén elhangzott számok közül hiányzik a »Pictures of a City«, az »A Scarcity of Miracles«, a »Hell Hounds of Crim«, a »Red«, a »VROOOM«, a »Coda: Marine 475«, a »Level Five«, a »The Light of Day«, a »The Talking Drum« és a »Larks’ Tongues in Aspic« első és második része, ami azt jelenti, hogy ahelyett, hogy a »Live at Orpheum«-ot dupla albumként adták volna ki, ezen a koncertdokumentumon túl sok finomságot hagytak ki.
A »Live at the Orpheum« túl kevés felvételt tartalmaz a két koncertestéről ahhoz, hogy az a hallgató, aki a King Crimson legújabb felállását (még) nem látta, teljes koncertélményben részesüljön, de még így is annyi finomság akad rajta, hogy nagyjából képet alkothat arról, hogyan szól „élőben” a proggerek bajnokainak mostani, hétfős inkarnációja. A hallottak alapján csak remélni lehet, hogy a jelenlegi csapat még sokáig együtt marad, hiszen ilyen félelmetes ritmusszekciója a King Crimsonnek, főleg Levin úr érdemeiből, a „dupla ikerpár” korszaka óta nem volt, a háromfejű dobfalanx pedig, amelyben ezen a felvételen még rengeteg „tartalék” van, bizonyára „mindent letaroltat maga előtt”. Szinte biztos, hogy Fripp független kiadója a közeljövőben kiad még valamilyen objektívebb koncertdokumentumot, amely az összes idők legfontosabb, ha nem a legjobb progresszívrock-együttesének teljes fellépését képes lesz megragadni.
Felállás
Robert Fripp – gitár, gitárszintetizátor, billentyűs hangszerek, soundscape-ek
Jakko Jakszyk – gitár, ének
Tony Levin – basszusgitár, Chapman Stick, háttérének
Pat Mastelotto – dob, ütőhangszerek
Bill Rieflin – dob, ütőhangszerek, szintetizátor, háttérének
Gavin Harrison – dob, ütőhangszerek
Mel Collins – szaxofon, fuvola
Produkció
King Crimson
Számlista
1. Walk On : Monk Morph Chamber Music (2:34)
2. One More Red Nightmare (6:07)
3. Banshee Legs Bell Hassle (1:40)
4. The Construcktion Of Light (6:31)
5. The Letters (4:57)
6. Sailor’s Tale (6:51)
7. Starless (12:15)
