Szerző: Rok Klemše
Előadó: Penitenziagite
Kiadó: On Parole Productions
Megjelenés: year_month
Játékidő: 34:00
Pontszám: 4.5/5
Hosszú utat járt be a krajnai death metal zenekar, a Penitenziagite, amelynek nevébe az első találkozáskor mindannyian beletörött a nyelvünk. A banda, amely a nevét Eco klasszikusától, A rózsa nevéből kölcsönözte, több mint tíz éve indult el, és 2005-ös első demójával hívta fel magára a figyelmet. Néhány évvel később, a kiváló folytatáson, a The New Evolutionön a Penitenziagite lerázta magáról a black metal gyökereket, és tisztavérű death metal zenekarrá vedlett, utána viszont elhalt a stúdiómunka. Egészen idén, amikor végre egy nagylemezes bemutatkozóval, a Humanity Galore-ral ünneplik meg a kerek évfordulót.
Hogy a zenekarban régóta izzott a vágy az első nagylemez után, az rögtön kiderül az Origin of Desolation hangtámadásából, amely egy atombomba-robbanás lökéshullámának erejével söpör el. A nyitódal elejének keleties felhangja egy pillanatra a Behemoth vagy a Melechesh death metalosabb pillanatait idézi, aztán a Penitenziagite gyorsan robban is, a szó legigazibb értelmében vett death metallá, amely az Immolationhöz, a Monstrosityhez vagy a Vomitoryhoz áll közel. És a Penitenziagite tulajdonképpen semmiben sem marad el az említett óriásoktól. Az persze világos, hogy a Humanity Galore nem holmi death metal (r)evolúció, de nincs is rá szüksége, mert egyszerűen egy kivételes adag földrengető death metal, amilyet nálunk régóta nem hallottunk. Az album a dinamikus, ütős és remekül szóló death metal ragyogó képviselője, amelyet az anyag rendkívüli változatossága emel ki. Ez főleg a hatásos és sokszínű riffekben rejlik, amelyek nem ismétlik magukat, és minden dalba beleütik az emberi morbiditás fekete lelkét. Különösen érdekes, hogy az albumon gyakorlatilag nincsenek (hosszabb) gitárszólók, de ez egyáltalán nem hiányzik, mert az Anže Demšar/Žan Kavčič gitárpáros mindent betöltő, õrült riffekkel tölti ki az egészet: hol blaszfémikusan visítanak, hol brutálisan vágnak, harmadszorra felkínálnak egy-két dallamot is (az „epic as fuck” bridge a Cleansingben), negyedszerre pedig masszív groove-val tarolnak, mint a lények King Mist című művében. Ehhez szilárd alapot ad Matic basszusa, amely ugyan nem hallatszik igazán jól, mégis remekül kitölti a Humanity Galore sötétségét, és nem engedi, hogy besüssön rajta a nap. És akkor itt van még Gašper dobolása, amely úgy zúdul rád, mint a Pacific Rim kaijuja, és minden irányba szétszakít. Mindent megcsinál ugyanis: gyors lábdobokat, a pergő tarolását, a cintányérok átgondolt bevetését és ördögi változatosságot. Ha az EP-n a dobok még kartonszerűen szóltak, a Human Galore-on egészen más a helyzet, mert tornádó ereje van. „Last but not least” pedig mindezt death metal tökélyre csomagolja Demšar fenomenális éneke, amely erejében könnyen összemérhető Ross Dolanéval (Immolation) vagy Erik Rutanéval (Hate Eternal). Anže brutális, mégis tiszta és érthető.
A Penitenziagite a Humanity Galore-on hasonló utat választott, mint a Dickless Tracy a Paroxysm of Disgust albumon, hiszen, akárcsak ők, újra felvettek néhány régi számot. A Humanity Galore-on így újabb, frissített és még ütősebb formában tér vissza három romboló a The New Evolution demóról – a Path Lain In Shadows, a Lords Long Forgotten és a Circle of Life –, amelyek tökéletesen beleolvadnak az új anyagba, és koherens, blaszfémikus szörnyeteggé állnak össze, amely a Circle of Life utolsó pillanatáig nem enged a szorításából, a végén pedig kisajtolja belőled az élet utolsó morzsáját is. És ha azt hinnéd, hogy a Humanity Galore a vége felé veszít az erejéből, éppen az ellenkezője igaz. A Circle of Life ugyanis a totális háború dühével tör ki, és megpecsételi a tényt, hogy a Humanity Galore olyan album, amelyből csak úgy árad a maradandó nyomot hagyó dal. Ahogy az is tény, hogy a Humanity Galore valószínűleg a legjobb hazai death metal lemez a šoštanji Supremacy legendás Through Endless Torment című albuma óta! A Humanity Galore a sárkány, amely lerágja az emberiség lényegét, vagy ahogy Salvatore mondta: „Penitenziagite! Watch out for the draco who cometh in futurum to gnaw your anima!” Ideje bűnbánatot tartani!
Felállás
Anže Demšar – ének, gitár
Žan Kavčič – gitár
Gašper Čebulj – dob
Matic Diba – basszusgitár
Produkció
Jan Švigelj és Žiga Zmazek
Számlista
1. Origin of Desolation
2. Fire Makes Way
3. Cleansing
4. Dictation
5. Path Lain In Shadows
6. Humanity Galore
7. Lords Long Forgotten
8. Circle of Life
