Szerző: Rok Klemše
Előadó: Cordura
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: year_month
Játékidő: 42:00
Értékelés: 3.5/5
A velenjei Tim Draksler a Morbid Desire című szólódebütjével hívta fel magára először komolyabban a figyelmet, előtte pedig rövid ideig a Decilence és az Interceptor nevű thrash csapatokban játszott. Draksler a Morbid Desire-rel nem maradt sokáig egyedül: hamarosan maga köré gyűjtötte a hasonlóan gondolkodó zenészeket, és megalapította a Cordura nevű progresszív thrash zenekart, amely egy évvel ezelőtt adta ki ambiciózus stúdiódebütjét, az Astral Projectiont.
Ez logikus folytatása annak, amit Draksler a szólóalbumán csinált: erősen technikás thrash metal, amelyet itt-ott death metal elemek és gazdag atmoszféra egészít ki. A legnagyobb különbség azonban máshol rejlik. Az Astral Projection ugyanis nem csupán hangzásban lépett feljebb a Morbid Desire-höz képest: elsősorban az aranzsmanok kerültek magasabb szintre, ezek ezúttal sokkal kidolgozottabbak, kontrolláltabbak és átgondoltabbak. Ha a Morbid Desire legfőbb baja az önkontroll hiánya volt, mert Draksler ötletei az ősrobbanáshoz hasonlóan szóródtak szét túl sok, egymástól eltérő irányba, az Astral Projection története sokkal koherensebb. Nehogy félreértés legyen: még mindig progresszív thrash metalról van szó, amely az olyan bandák örökségéből merít, mint a Forbidden, a Watchtower, az Anacrusis és a Toxik. Számíts hát vad riffekre, komplex, jazzes szerkezetekre, számos tempó- és ritmusváltásra, valamint virtuóz gitárszólókra. Utóbbiak Draksler ujjai alatt kiemelkedőek: nem a könnyebb utat választják, hanem átgondoltak és sokféle megoldással fűszerezettek.
Másutt sem fogynak el a srácok ötletei. A gitár- és a basszusvonalak végig remekül fonódnak össze, és hogy az utóbbiak éppolyan összetettek, mint a gitárok, azt szépen megmutatja a Binding of Immorality basszuskitérője. A változatos riffek is kiválóan sikerültek, ám sok helyen nem érvényesülnek teljesen a gyenge produkció miatt (a Purging Impurity gondolatban staccato dübörgése úgy szól, mint egy számítógép kattogása), a különben változatos és zúzós dobok pedig kissé suták. Cesar énekes is szolidan végzi a dolgát, de Nejc Heine lejátssza őt, aki két dalt nyom végig, köztük a legjobbat, a Metamorphosist (a legendás Toxikból Josh Christian vendégszólójával), amelyet rendkívüli, baljós atmoszféra jellemez. Bár az ötlet nem teljesen rossz, a két teljesen különböző énekes miatt főleg az album vezérfonala szakad meg, és az Astral Projection ettől itt-ott kissé túl szétszórtan szól. A dalok minősége is ingadozik, a lendületet pedig kicsit megtöri a kissé túl hosszú instrumentális Without Boundaries, amely rövidebb átvezetésként két szám között jobban működne.
Az Astral Projection a kisebb gyerekbetegségek ellenére ígéretes kezdet, a zenekar pedig élőben már bebizonyította, hogy még az albumnál is jobban szól. Érdekes lesz hallani, mit készít a Cordura az új stúdióalbumra, amely jelenleg már készülőben van.
Felállás
Tim Draksler – gitár (1-10)
Cesar Vigouroux – ének (2, 3, 4, 9, 10)
Nejc Heine – ének (5, 7)
Grega Plamberger – dob (1-10)
Uroš Apat – basszusgitár (2, 3, 4, 5, 7, 8, 9, 10)
Dragan Bagarič – basszusgitár (6)
VENDÉGEK:
Josh Christian – szólógitár (7)
Nic Grobolsek – szólógitár (9)
Grega Habič – szólógitár (9)
Produkció
Tim Draksler
Számlista
1. The Origins of Selves
2. Throne of Agony
3. Cursed Pilgrim
4. Gatherer of Souls
5. Purging Impurity
6. Without Boundaries
7. Metamorphosis
8. The Passage
9. Binding of Immortality
10. Astral Projection
