Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rage
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2013
Játékidő: 65:42
Értékelés: 4/5
Bár ez az album két éve jelent meg, a kritikája talán épp most jön jókor. Afféle apokrifként. Idén február elején ugyanis derült égből villámcsapásként érte a rajongókat a hír, hogy Peter „Peavy” Wagner, a hosszú életű német heavy metal banda, a Rage megkérdőjelezhetetlen vezére és Victor Smolski, a kivételes fehérorosz zeneszerző, hangszerelő, producer, multiinstrumentalista és zenei látnok nem dolgozik tovább együtt. Ez egyúttal Andre Hilgersszel, a dobossal való együttműködés végét is jelentette. A dolog már azután furcsán érződött, hogy Peavy tavaly felújította a kapcsolatot két egykori Rage-társával, Manni Schmidttel és Christos Efthimiadisszel, akik Tres Hombres néven egy különleges koncerten léptek fel, és a német közönségtől rendkívüli elismerést arattak. Peavy úgy döntött, ebbe az irányba megy tovább, a triót nem sokkal később átkeresztelte Refuge-re, és ez a formáció már számos idei európai fesztiválfellépést is megerősített. A Rage klinikailag halott, vagy inkább mondjuk úgy: lebénult, még ha Wagner hivatalosan nem is jelezte, hogy a zenekar megszűnt. A Wagner–Smolski–Hilgers trió felbomlása de facto nem jelenti a banda végét, hiszen Wagner bármikor behívhat maga mellé bárkit, akit akar, a legkézenfekvőbb tehát az lenne, ha a Refuge újra Rage-dzsé alakulna vissza. Hagyjunk időt az időnek. Egy viszont vitathatatlan: azt a stílust, amit Peavy Smolskival együtt kidolgozott, művészileg aligha lehet még egyszer felülmúlni. A párosuk briliáns hagyatéka, amely hét kiadott albumot ölel fel a „Welcome to the Other Side” (2001) című lemeztől a „21” (2012) című albumig (ha pontosabbak akarunk lenni, a „Ghosts” című, 1999-es albummal együtt akár nyolcat), mindörökre különleges helyet foglal el a zenekar teljes életművében, és nagy valószínűséggel a csúcspontjaként marad meg. Mondhatni, a teljes pálya legkiemelkedőbb alkotói korszaka.
Köztudott, hogy a Rage először már 1996-ban dolgozott együtt szimfonikus zenekarral, amellyel a „Lingua Mortis” című élő albumot vették fel. Ezeket az együttműködéseket a pályájuk során végig megtartották, később a „XIII” (1998) című egész albumot is a Prágai Szimfonikus Zenekarral rögzítették, majd jött a „Ghosts” (1999), valamint a „Speak of the Dead” (2006) egy része. Amikor tehát a Rage zenekarral dolgozott együtt, a zenekar és a Rage kombinációját közös projektnévvel illették, például Lingua Mortis Orchestra. A „21” megjelenése után nem sokkal Smolski felgyorsítva kezdett foglalkozni a hangszerelésekkel és az olyan album zenéjével, amelyen a Rage a spanyol és a fehérorosz szimfonikus zenekarral egyesítette erejét. Az album a Rage diszkográfiájához tartozik, bár egyúttal a The Lingua Mortis Orchestra projekt debütálásának számít, rövidítve „LMO”. A projektben összesen több mint 100 ember vett részt, a trió pedig két további énekesnőt hívott meg az albumra, Jeannette Marchewkát és Dana Harngét, két dalban pedig a Metallium tagja, Henning Basse is énekel.
Ha Smolski adta a zenét és a hangszereléseket, Peavy a koncepció, amelyre az „LMO” épül. A történet 1599-be és a németországi Gelnhausenbe visz minket, az inkvizíció és a máglyán égetett boszorkányok idejére, Peavy koncepciója pedig valós eseményeken alapul. Az „LMO” a Rage zenekarokkal való együttműködéseinek korszakában a metal elemei és a klasszikus zene között elért legszebb egyensúlyt hozza. Peavy baljóslatúan átható hangját helyenként oldják mindkét énekesnő szopránjai és mezzoszopránjai, az album vokális kontrasztjainak egyik legnagyobb bája pedig éppen a balladai „Lament”. A Rage-nek ezt az ötletet jó ideje a tarsolyában kellett tartania ehhez a koncepcióalbumhoz, különben nem állt volna össze ilyen gyorsan. Összeállt, méghozzá olyan mértékben, hogy kivételesen minőségi terméknek nevezhetjük. Elsőrangú keveréket kínál mindenből. Vannak pillanatok, amikor baljós gitárriff tör az előtérbe, amelyet a dupla lábdob gördülése hajt, ahogy Peavy mérgét sem vesztő hangja is, ezt pedig rendkívül ügyesen egyensúlyozzák ki a szimfonikus elemek áttűnései, amelyek az album egyes részein ugyanolyan mértékben viszik a prímet. Smolski természetesen most sem felejtette el az egészet megfűszerezni gitáros kalandozásaival, amelyek a szokásos módon lenyűgöző virtuozitással igézik meg a hallgatót, és eláll tőlük a lélegzet. Az album néhány pontjára még középkori hangszerek hangját utánzó motívumokat is betett, és így még inkább kiemelte a hangulati ellentéteket, amelyek hatásosan keltik életre a koncepció alapjául szolgáló drámaszínházat.
Szerencsére ez a projekt koncerten is megvalósult, mégpedig a csehországi Masters of Rock fesztiválon, 2013. július 12-én. Ez a felvétel rákerült a zenekar fennállásának 30. évfordulójára megjelent retrospektív kiadvány DVD-jére, amelynek címe „The Soundchaser Archives 30th Anniversary” (2014). Az „LMO” egyébként tartalmaz egy bónusz DVD-t is, azon azonban a Rage zenekarral közös fellépéseiről készült dokumentarista koncertbejátszások találhatók 2010-ből (a németországi Gelsenkirchenben rendezett Rock Hard fesztivál) és 2013-ból, amikor a kombináció a 70.000 Tons of Metal fesztiválhajón is életre kelt. A 2010-es felvétel összehasonlíthatatlanul jobb, és egyik dokumentumfilm sem tartalmazza az „LMO” dalainak előadását. Mivel a minőségük korlátozott, a bónusz DVD nyugodtan nélkülözhető. Ha oda vagy a Rage-ért, tulajdonképpen érdemes beszerezned a már említett „The Soundchaser Archives 30th Anniversary” (2014) kiadványt, hogy eljuss az „LMO” lényegéhez.
Mondhatni, a Rage a két zenekarral és a vendégénekesnőkkel egy korszak lezárásaként kivételesen szép albumot hozott össze, amely megmutatja alkotói rejtett tehetségének érettségét, különösen a zseniális Victor Smolskiét. Olyan album, amelynek ott a helye minden igazi Rage-rajongó gyűjteményében!
Felállás
Peter „Peavy” Wagner – ének, basszusgitár
Victor Smolski – gitár
André Hilgers – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Jeannette Marchewka – kiegészítő ének
Dana Harnge – kiegészítő ének
Henning Basse – vokál, ének a „Scapegoat” és a „Witches’ Judge” című dalokban
Fehérorosz Szimfonikus Zenekar
Spanyol Szimfonikus Zenekar
Produkció
Victor Smolski & Charlie Bauerfiend
Dallista
CD
1. Cleansed By Fire: A) Convert the Pagans Pt. 1 B) the Inquisition (Instrumental) C) Convert the Pagans Pt. 2
2. Scapegoat
3. The Devil’s Bride
4. Lament
5. Oremus (Instrumental)
6. Witches’ Judge
7. Eye for an Eye
8. Afterglow
9. Straight to Hell (Orchestra Version)
10. One More Time (Orchestra Version)
DVD
1. Empty Hollow
2. Morituri Te Salutant
3. Prelude of Souls
4. Innocent
5. Depression
6. No Regrets
7. Higher Than the Sky
8. Interview
9. Morituri Te Salutant
10. Prelude of Souls
11. Innocent
12. Depression
13. No Regrets
14. Confusion
15. Black
