Sheer Heart Attack

Előadó: Queen
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 39:09
Értékelés: 5/5

Mindössze nyolc hónappal a Queen második albuma után megérkezett a »Sheer Heart Attack«. Úgy tűnt, a srácoknak nagyon sietniük kell, hiszen egyre nagyobb pénzszűkében voltak. Az album néhány olyan dalt kínál, amely még az első két lemez idején született, de időhiány miatt a stúdióban nem fértek bele korábban. Ötletből tehát nem volt hiány. Már az első hallgatásra kiderül, hogy ez más album. A „Sheer Heart Attack” az első olyan lemez, amelynek reprezentatív hangzása a zenekarra a későbbiekben is jellemző marad, és amilyet a Queen „örökzöldjeitől” megszoktunk. Talán azért is, mert a felvételek lazábban zajlottak, a stúdiós időpontokat ugyanis könnyebben igazították a magánéletükhöz. Egy marketingesebb szemléletű alkotás áll előttünk. Gyorsan befogadható dalokat tartalmaz, amelyek első látásra nem bonyolultak, és a hallgató fülébe azonnal bemásznak. A „Sheer Heart Attack” az igazi nevét viseli, nem pedig „számot”, és szinte Brian May nélkül készült! Ő ugyanis hepatitisből lábadozott, amit állítólag egy amerikai turnén kapott el. Hiába került az ő része későn sorra a felvételi folyamatban, nem mondanád meg, hogy ez bármit is rontott volna a minőségen. Az album kiváló. Mindenképp az egyik legjobb munkájuk. Ha egy kicsit besokalltál a Queen hírhedt slágereitől, ez igazi felfrissülés, ha a hallgató valami többet keres náluk.

Bár az alap ugyanaz maradt: dob, basszus, gitár, zongora, vokálok, vokálok és még egyszer vokálok, a hozzáállás rendkívül érett. A számoknak van egyfajta bájos áporodottságuk. Valóban egyedi stúdióhangzás, amelyet senki másnak nem tulajdoníthatunk, mint a „Queennek”. Persze a híres producer, Roy Baker keze is biztosan benne volt a dologban. A „Sheer Heart Attack” balladai részeket, rockos ritmusokat, progresszív felhangokat, zongorabetéteket és még swingritmusokat is tartalmaz.

Úgy indul, ahogy egy rockbandától elvárható: gyorsan és ütősen. A kiváló gitárriffes bevezetőt a frontember falsettója egészíti ki. A bájos szerelmes történet elgondolkodtat, miért lett a dal címe Brighton Rock (a számnak egyébként jó néhány más munkacíme is volt). Ha eltekintünk a szövegtől, a cím passzol. A dal olyan, mint egy jó arcade-játék, ahol folyton történik valami. Nehéz volna jobb nyitányt találni. Utána jön az utcai hangulatú Killer Queen. Úgy tűnik, ezt a számot egyenesen Freddyre szabták. Ezzel a dallal a Queen az előző két albumhoz képest kitágította alkotói tartományát, és új stílusbeli kihívást kínált. A ritmus játékos ugrálása és a kis királynőről szóló szócséplés jó adag popot és rockot csempész a keverékbe. És ismét a zenekar dobosa, Roger Taylor jött ki jól a dologból. A Tenement Funster jó szám, és más tempójával ellensúlyozza a többit. Egy trilógia első része, a második és a harmadik a Flick of the Wrist és a Lily of the Valley. Rogerék hangja már önmagában fantasztikus. Szép lázadó dal. A számban a hallgató észrevesz egy nem zavaró, igazán zseniális, mondjuk úgy, nem odaillő hangokra épülő megoldást. Ez olyan eszköz, ami egyébként nagyon zavaró tud lenni. De ebben az esetben nem az. Bravó, srácok. Következik a úgynevezett medley második része. A Flick of the Wrist szövege nagyon izgalmas. Szépen lebeg, hiszen egyszerűen élvezet hallgatni Freddie kivételes énekét a kiváló kísérő vokálokkal együtt. A súlyos riffek elvezetnek a Lily of the Valley balladai zárlatához. A vágyakozásról szóló dal elmélkedés a zenekar korábbi ötleteiről, amikor említi a „seven seas”-t és a „king of the Rhye”-t. Érdemes megemlíteni, hogy a progresszív óriás Dream Theater feldolgozta a trió-t, a „Black Clouds and Silver Linings” különleges csomagjának részeként. Jön az album második kislemeze, a Now I’m Here. Kellemes rock and roll szám, amely emlékeztet rá, hogy a srácok még mindig képesek voltak igazi rockdalt írni. Brian a számban szavakat és hangot akart adni az aktuális élethelyzetnek, amely koncertes színezetű volt. Ismét a zenekar sokrétűségének lehetünk tanúi, amikor végül belopakodik a fülünkbe a Lap of the Gods. Progresszívebb hangvételével a torta melankolikus szeletét tálalja. Mintha a következő albumon szereplő Prophet Song és Bohemian Rhapsody őse volna. A főszót Roger természetfeletti hangja viszi. Ez szépen összekapcsolódik a többi hanggal, és az egész becsúszik Freddie melankolikus énekébe, amelyet bizarr effekt színez. A dal kellemesen elindul, a háttérben pedig ismét felfigyelünk a dobos „himalájai” vokáljaira. Jön a heavy metal. A Stone Cold Crazy állítólag a frontember személyiségét énekli meg (ami ma már nagyon is ismerős). A zenekar valaha kiadott egyik legjobb száma. Legalábbis e cikk szerzőjének véleménye szerint. Gyors riff, fertőző kanyarok, rövid és hatásos szólók. Mit kívánhatna még az ember? A Dear Friends altatódal lecsillapítja a felhevült hallgatást, és szépen előkészíti a terepet a bájos Misfire-nek. Érdekes, hogy ehhez a számhoz John Deacon basszusgitáros fogott gitárt. Az album ezen a pontján merül fel a kérdés: mit nem tud alkotói szempontból a Queen csapata? A következő lépés pedig megint elállítja a lélegzetet. Swing! Persze, ilyet még nem hallottunk az albumon. A Bring Back that Leroy Brown olyan szépen követi az előző számot, hogy az ember azt kívánja, bárcsak sose érne véget a lemez. A dal egy londoni, áporodott kocsma hangulatát idézi egy péntek estén. Ismét szerelmes dallamok ideje jön a She Makes Me-vel. Kissé unalmas szám, amelynek hátterében New York hangjai szólnak. Kevés a zenei történés, és inkább személyes szerelmi vallomásnak hat, mint bármi másnak. Nem baj, ez is a „Sheer Heart Attack” része, és ez így van jól. Hiszen zenei megnyilatkozás életük akkori időszakából. Megérkeztünk az utolsó állomásra, a Lap of the Gods (Revisited)-re. Szép, vallomásos dal, amelyben megvan az az ingerlő elem, amely a dal hallgatása közben közös énekbe kovácsolja a tömeget. Az interneten a kritikusok a We Are the Champions-szal kötik össze. Igaz, hogy valami ilyesmi érződik rajta, de szerény személyem nem biztos benne. Egy tökéletes album tökéletes zárása. Olyan dallamokkal, amelyek arra hangolnak, hogy ringatózz a legkedvesebbeiddel újév napján. Végül pedig még egy váratlan nagy dörrenés. Köszönjük, Queen.

Ha még nem sikerült meghallgatnod az albumot, azonnal pótold! Ez olyan alkotás, amelyet többször végig kell pörgetni a füleden, mert az album annyi zenei stílusréteget hoz (alkotói vallomás értelemben), hogy tényleg nehéz őket azonnal felfogni. Tetszeni fog az igényes hallgatóknak és azoknak is, akiket az egyszerűbb zene vonz. Úgy tűnik, az előző mondat nem állhat meg. De mégis megáll.

Felállás

Freddie Mercury – ének és kísérő vokál, zongora, jangle piano
Brian May – gitárok, zongora, banjo ukulele, ének
Roger Taylor – dob, ütőhangszerek, ének és kísérő vokál
John Deacon – basszusgitár, akusztikus gitár, ritmus- és szólógitár a Misfire-ben, dupla basszusgitár

Produkció

Roy Thomas Baker & Queen

Számlista

1. Brighton Rock
2. Killer Queen
3. Tenement Funster
4. Flick of the Wrist
5. Lily of the Valley
6. Now I’m Here
7. In the Lap of the Gods
8. Stone Cold Crazy
9. Dear Friends
10. Misfire
11. Bring Back that Leroy Brown
12.  She Makes Me
13. In the Lap of the Gods … Reviseted