Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Orden Ogan
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 48:28
Értékelés: 4.5/5
Az Orden Ogan (szlovénra fordítva „a félelem rendje”) a németországi Arnsberg hosszú életű, megszállott power metalosai. Hamarosan két évtizede lesz, hogy működnek, hiszen már 1996-ban megalakultak. A kiváló elődjük, a „To the End” (2012) óta eltelt évek után most ötödik nagylemezükkel, a „Ravenhead”-del térnek vissza!
A Ravenhead albumon is a szimfonikus, zsúfolt hangszerelés marad a német kvartett zenei víziójának magja: csordultig tele bombasztikával, pomp-színházzal, miközben a kiindulópont természetesen továbbra is a német power metal iskola hagyományainak követése. Az Orden Ogan már a 2004-es „Testimonium A.D.” debütalbumon is a folk melosszal kezdett kacérkodni, és mert sikerült a zeneileg széles komponenseket a power metal alapokkal, a szimfonikus elemekkel és a hagyományos kelta dallamvilággal ötvözni, a Blind Guardian fiatalabb testvéreinek kezdték nevezni őket – ami tényleg érthető, ha betesszük a CD-lejátszóba a lemezt.
A zenekar a pályája során ezt az elvet csak kiegészítette és gondosan ápolta, és az albumokkal együtt érett is. Kialakította a saját, felismerhető stílusát. Az új „Ravenhead” album is ezt a zenei hagyományápolást folytatja. Az elődjével ellentétben viszont egy árnyalatnyival sötétebb és komorabb lemez! A zenekar a várakozásoknak megfelelően ezúttal is jegyet kínál az északi mitológia fantáziavilágába, amelyet okkultizmus, babonák, pusztulás, hősiesség, gyávaság, bátorság és persze miszticizmus díszít. Az Orden Ogan hatalmas tapasztalatával és tehetségével mesterien termékenyíti meg ezeket a történeteket a szerzői és hangszerelői erényeivel. Az eredmény egy különleges hangulatú kreáció, amely megnyitja a kaput a valóságon túli párhuzamos világba, és az első másodperctől az utolsóig szorosan maga mellett tartja a hallgatót! A dalok mind egy szálig ravaszul fel vannak vezetve fokozatosan épülő hangulattal: a csendesebb bevezető részeket a verze vezérriffjébe való robbanás követi, amelyet a zenekar több átmeneti motívumváltáson át mesterien visz el a refrén dallamainak csúcspontjáig.
Seeb hangja biztosan nem tartozik a naprendszerünk legmagasabb osztályú énekesei közé. Megmenti az enyhén reszelős orgánuma, amelynek az orrhangzás különleges karaktert ad, és így önkéntelenül teátrálisságot kelt – ezt Hansi Kürsch (Blind Guardian) megközelítése éri el –, vokális interpretációjának korlátait viszont a zenekar ismét rendkívül merészen és ügyesen leplezi a többszólamú kórusharmóniákkal, amelyek főleg a refrénekben kísérik Seebet. A vezérdallamok felépítése, a bombasztikusan teátrális hangulat, a riffek orkesztrális hangszerelésekkel való megtermékenyítése, sőt a harmonizált, tercekben vezetett gitárdíszítések (wah-wah effekten át) – például az Evil Lies in Every Man című dalban – nem kevés rokonságot ébresztenek a Blind Guardian teátrálisságával. Ugyanakkor érezni egy másik klasszikus, sőt legendás hamburgi zenekar hatását is, amely a nyolcvanas évek közepén felkavarta a klasszikus német metalszíntért. Ők a Running Wild. A vezérriffeket ugyanis gyakran „megtűzdelik” gyors, egyhúros pengetéssel, miközben alattuk a dupla lábdob felgyorsult gurgulázása dübörög. Az nyitó Ravenheadtől, majd a F.E.V.E.R.-en át, ehhez nagyon közel áll a Here At The End of the World is, ahol kiválóan érvényesül a dühöngő, nyers hangú Chris Boltendahl, a Grave Digger power metal veteránjainak vitathatatlan vezére vokális indulata. A kelta formák szívesen buknak felszínre a középső részekben vagy a dalok bevezetőiben, mint az A Reason to Give akusztikus első részében, ahol a Blind Guardiannel való összehasonlítás ismét helyénvaló. A felhozott párhuzamok ellenére az energia mégis önálló, ahogy a dalok egész stilisztikai felépítése is, amely az Orden Ogan zenei arculatát meghatározza.
A dalok tényleg mind egy szálig kiválóan kidolgozottak, és egy olyan zenekar rendkívüli szerzői érettségéről tanúskodnak, amely tud követni egy kiérlelt zenei víziót. Nehéz lesz kedvencet választani az albumról, mert minőségi ingadozás nincs a dalok között! A zenekar a hihetetlen ötletgazdagságon át a dalok kontrasztba állításában is nagy ügyességről tesz tanúbizonyságot. A megfelelő helyeken a megfelelő hangszerelési „sminkkel”. A „Ravenhead” tulajdonképpen egy olyan album, amelyre semmi rosszat nem lehet mondani. Idén az európai kontinensen tehát power metal kiadványok áradatával indult az év. A Serious Black már kiadta kiváló stúdiódebütjét, most az Orden Ogan csapott le az új albumával, hamarosan pedig a „Blind Guardian” is jön új stúdiólemezzel, amely már most is lelkes zenekritikusi értékeléseket kap. A „Ravenhead” tehát kiváló album, amelyet a power metal esztétika megrögzött tisztelői – abé, amilyet a hagyományai révén csak a vén európai kontinens képes megteremteni – két kézzel fognak megmarkolni!
Felállás
Sebastian „Seeb” Levermann – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Tobias „Tobi” Kersting – gitár
Niels Löffler – basszusgitár
Dirk Meyer-Berhorn – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Chris Boltendahl (Grave Digger) – ének a 6. dalban
Joacim Cans (HammerFall) – ének a 9. dalban
Producer
Sebastian „Seeb” Levermann
Dalok listája
01. Orden Ogan (01:26)
02. Ravenhead (06:06)
03. F.E.V.E.R (04:24)
04. The Lake (04:16)
05. Evil Lies in Every Man (05:45)
06. Here at the End of the World (05:02)
07. A Reason to Give 04:32
08. Deaf Among the Blind 05:06
09. Sorrow Is Your Tale (05:43)
10. In Grief and Chains (02:13)
11. Too Soon (03:51)
