Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Serious Black
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 41:42
Értékelés: 4/5
Mi sül ki belőle, ha összegyúrod a Minotauro „Master of the Sea” (2013) és a Brainstorm „Metus Mortis” (2001) című albumának borítóját? A Serious Black „As Daylight Breaks” című bemutatkozó lemezének borítója.
A Serious Black egy új formáció, amelyet rutinos zenészmesterek alkotnak: Roland Grapow gitáros (Masterplan, Roland Grapow – solo, ex-Helloween, ex-Rampage), Tomen Stauch dobos (Savage Circus, ex-Coldseed, ex-Blind Guardian, ex-Heavenward, ex-Iron Savior, ex-Stormrider, ex-Lucifer’s Heritage, ex-Stranded Guns), Mario Lochert basszusgitáros (Emergency Gate, ex-Visions of Atlantis), Jan Vacik billentyűs (D-Vision, ex-D-Lusion, ex-Dreamscape, ex-Persiflage, ex-Schnupn), az osztrák Dominik Sebastian gitáros (Edenbridge, Shadows’ Grey, Thirdmoon) és az érdekes művésznevet viselő svéd énekes, Urban Breed (Project Arcadia, Trail of Murder, ex-Bloodbound, ex-Pyramaze, ex-Tad Morose, ex-Dark Empire).
A felsoroltak közül legalább ketten jelentős részben felelősek a power metal népszerűsítéséért, amely az ő segítségükkel is hatalmasra duzzadt a kilencvenes évek második felében. Ők pedig kétségkívül Roland Grapow és Tomen Stauch. Mindketten ismét a legjobbat hozzák, amit tőlük várunk, és amellyel beírták magukat a klasszikus, dallamos heavy metal örökségéhez hű legmarkánsabb német zenészek ligájába. A 100%-ban autodidakta gitáros, Grapow még mindig képes zseniális riffeket letenni az asztalra, ez a Serious Black stúdiódebütjének minden szerzeményében érződik, a szólóírási módja pedig továbbra is azonnal felismerhető. Tomen Stauch ugyanakkor azokat a jellegzetességeket hozza, amelyeket azonnal össze lehet kötni a Blind Guardian Virgin Records-korszakos klasszikus albumaival, és megerősíti hírnevét a német dobiskola egyik legmarkánsabb metalos képviselőjeként. A Serious Black a bemutatkozó lemezén a power metal bombasztikus változatát kínálja, amely a muzikalitás rutinos érzékére és a hangszerelések tömör kidolgozására épül. A hat zenész teste az egész lemezen összehangoltan és kiegyensúlyozottan működik. Az egyes dalok szerzői alapja minden bizonnyal Grapow gitárfrázisa. Innen erednek a stílusban és hangulatban egyaránt felsejlő párhuzamok a Masterplannel, illetve a Helloweennel (a „The Dark Ride” korszakából).
Bár a zenekart összjátékosan német bandának tartják, és stílusában valóban oda is tartozik, éneket mégis egy rutinos svéd énekestől, Urban Breedtől kértek. Ez az énekes Michael Kiske (Unisonic, ex-Helloween), Roy Khan (ex-Kamelot), sőt Žak (Black Diamond, Mary Rose) lenyűgöző keveréke, első példaképe pedig az általa kialakított énekstílus alapján minden bizonnyal Bruce Dickinson (Iron Maiden). A hangja kivételes szinten tartja a pompát és a bombasztikát, sőt még fel is korbácsolja és megerősíti azokat. Közben kristálytiszta, tekintélyt parancsoló énekével könnyedén veszi a szédítő hangterjedelmet, amelyet a dalok vezérdallamai megkövetelnek. A lemez bombasztikus szorítását a kidolgozott billentyűs hangszerelések is biztosítják, amelyek zenekar szerepét töltik be, és érezhető szimfonikus elemmel gazdagítják a power metal alapokat.
A Serious Black persze nem fedez fel semmi eddig nem hallottat, de annyira átkozottul rutinosak és tapasztaltak, hogy a heavy metal dallamos elvének már feltárt szféráit becsomagolni, vagyis újrahasznosítani számukra könnyen megoldható falat! Ezért a vezérmotívumok, még ha otthonosnak és ismerősnek hatnak is, azonnal megragadnak, és az első hallgatásra is vérbeli hatást keltenek. A produkció sűrített, a riffek rendkívüli, masszív hangfalat alkotnak, amelyet a billentyűk erőteljes „burka” még tovább fokoz. A dalok a szűk műfaji meghatározottság ellenére is megvalósítják a kívánt frissességet és mozgalmasságot. Az ultradallamos refrének jelentik a hangulati csúcspontokat, a dalok többsége pedig közepesen gyors, illetve gyorsabb ritmusokra épül. A Serious Black a miszticizmus rugóit is hozzáadja, ahogy az az Akhenaton című dalban hallható (a dal IV. Amenhotep egyiptomi fáraóról szól), amely az „arabeszkek” mentén „táncol”, főleg azért, mert hatásosan kapcsolódik a Temple of the Sun című hangszeres nyitányhoz, ami valami tipikus Kamelot-pompát hordoz.
Ha ultrafertőző dallamosságot és ütős, édes szimbiózisú párbeszédet keresel, az „As Daylight Breaks” biztosan neked íródott. Főleg, ha szereted a német power metal sajátosságait. Egy album kétségtelen szerzői és hangszerelői erényekkel, az ötletek, tapasztalat és rutin remek tárlatával kiváló zenészek társaságától, akik így ismét igazolják magas hírnevüket azokban a zenei körökben, amelyek ma is meghatározó módon formálják a régi kontinens power metaljának arculatát.
Felállás
Urban Breed – ének
Roland Grapow – gitár
Dominik Sebastian – gitár
Jan Vacik – billentyűk
Mario Lochert – basszusgitár
Tomen Stauch – dob
Produkció
Serious Black
Dallista
01. I Seek No Other Life
02. High And Low
03. Sealing My Fate
04. Temple Of The Sun
05. Akhenaton
06. My Mystic Mind
07. Trail Of Murder
08. As Daylight Breaks
09. Setting Fire To The Earth
10. Listen To The Storm
11. Older And Wise
