Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Barre, Martin
Kiadó: Edifying Records
Megjelenés: 2014. 09. 29.
Játékidő: 66:09
Értékelés: 3/5
Ian Anderson egyszer azt nyilatkozta, hogy a Jethro Tull nem létezhet a hosszú évek óta velük játszó gitárvirtuóz, Martin Barre nélkül. Szerinte teljesen értelmetlen lenne ugyanazon a néven folytatni, ha gitáros társa egyszer távozik. 2011-ben aztán megtörtént: Ian és Martin véget vetett a sokéves együttműködésnek, a Jethro Tull pedig több mint negyven év után megszűnt. Azóta mindketten a maguk módján indultak el szólóútjukon. A legmegdöbbentőbb, ha nem egyenesen tragikomikus az egészben, hogy Martin és Ian koncertjei is még mindig nagyrészt a Jethro Tull-anyagra épülnek, a híres progresszív rockzenekar hagyatékához való kötődés pedig a stúdióban is megmaradt.
Miközben Martin az akusztikus irányú „Away With Words” (2013) albumon egész sikeresen lavírozott a régi Jethro Tull-kedvencek új verziói és a szólószerzemények között, az „Order of Play” koncertlemezen szinte teljesen „visszahajózott” a múltba, és mellékesen néhány blues-hősére is emlékezett, akik jelentősen hatottak a gitártechnikájára. Martin a koncertekre jó kísérőzenekart toborzott maga köré, de talán jobb lett volna, ha inkább megmarad az instrumentális alapoknál, vagyis énekes nélkül.
Dan Crisp hangja ugyanis meglehetősen rosszul illik a Jethro Tull-hagyatékhoz, ráadásul krónikusan hiányzik belőle Ian karizmája és érzelmi izzása, ami a klasszikusokból egy pillanat alatt kifújja a lelket. Jóval meggyőzőbb a népszerű blues-sztenderdek éneklésekor, mint amilyen például a „Crossroads” (eredetileg Robert Johnson) és a „Watch Your Step” (eredetileg Bobby Parker), ahol a hangja fogadni mernék, hogy tökéletesen a helyére „ül”. Martin gitárjátékát az „Order of Play” lemezen, szokás szerint, nem lehet eléggé dicsérni, mostanában pedig újra rátalált a blues, így nem meglepő, hogy néhány Jethro Tull-sztenderdet kissé bluesosabb hangulatban dolgozott át.
Az „A New Day Yesterday” már eredeti formájában, a „Stand Up” (1969) Tull-albumon is bluesrock szám volt, Martin most még nagyobb hangsúlyt fektetett a blues elemeire, és teljesen Crisp hangjához igazította, ami elég vegyes érzéseket kelt. Ugyanez igaz a „Catfish Rising” (1991) sztenderdjére, a „Still Loving You Tonight”-ra. Annál jobban sikerült – az énekes interpretációt leszámítva – a „Minstrel In The Gallery”, ahol Martin elég hűen ragaszkodott az eredeti verzióhoz. Kellemesen szól a két gyakran „elfelejtett” klasszikus, a „To Cry You A Song” és a „Teacher” is, amelyeket a Jethro Tull a későbbi években alig játszott. Dicséretet érdemel Richard Beesley is, aki szaxofonjával és klarinétjával meggyőzően pótolja Ian megszokott fuvoláját, ami szinte kulcsfontosságú ahhoz, hogy Martin zenekara ne tűnjön csupán egy újabb Jethro Tull tribute bandnek.
Martin gitárművészete az „Order of Play” legfőbb és egyetlen igazán jó oka a meghallgatásra, ami minden más szempontból teljesen nélkülözhető, ha nem egyenesen felesleges koncertfelvétel. Minden egyes előadás (a blues-klasszikusokat kivéve) arra a szomorú tényre emlékeztet, hogy a Jethro Tull-sztenderdekből Martin és Ian közös munkája nélkül hiányzik az igazi lélek, bármilyen lenyűgöző is a megszólaltatásuk technikai szempontból. Arra a kérdésre, hogy „van-e legalább egy icike-picike esély a Jethro Tull újraegyesülésére”, Martin valószínűleg azt felelné, hogy „túl öreg vagyok én ehhez a szarhoz”, de ettől még Ianhoz hasonlóan ő is határtalanul élvezi egykori zenekara hosszú árnyékát.
Felállás
Martin Barre – gitár, mandolin
Dan Crisp – ének, akusztikus gitár, bouzouki
Richard Beesley – szaxofon és klarinét
Alan Thomson – basszusgitár
George Lindsay – dob
Produkció
Martin Barre
Számlista
1. A New Day Yesterday
2. Fatman
3. Watch Your Step
4. Crossroads
5. Minstrel In The Gallery
6. To Cry You a Song
7. Steal Your Heart Away
8. Thick As a Brick (excerpt)
9. Sweet Dream
10. Song For Jeffrey
11. Rock Me Baby
12. Teacher
13. Still Loving You Tonight
14. Locomotive Breath
