Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Ludi Voyak
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 37:45
Értékelés: 4/5
A Ludi Voyak vadonatúj argentin progresszívrock-formáció, amely kifejezetten kísérletező zenei megközelítésének olvasztótégelyében az avantgárd és az elektronika különböző elemeit keveri, így a zenéjük egészen biztosan nem mindenkinek való, kizárólag azoknak a megrögzött rajongóknak, akik szeretik az egy kicsit „kicsavart”, ám kiválóan eljátszott, szokatlanul szellemes, tiszta tekintetű, viszonylag újszerű és társadalmilag éleslátó muzsikát, amely fényévekre áll mindenfajta konformizmustól és kereskedelmi megfelelési vágytól.
A különös nevű argentin trió tagjai Joaquin Montaos (hegedű/billentyűk/ütőhangszerek), Nicolas Desulovich (basszusgitár/szitár/ütőhangszerek) és Julian Gimenez (elektromos gitár/fuvola/ütőhangszerek). Szinte teljesen instrumentális zenét játszanak, az egyes, többnyire kifejezetten groteszk hangszerelésekhez és disszonáns improvizációkhoz pedig az emberi történelem legsötétebb fejezeteiből merítenek ihletet (a „szent” inkvizíció brutális kihallgatásai, a véres harcok Júdeáért, a donyecki kozákok mészárlásai és hasonlók), amelyek az egyes számok árnyalataiban elevenednek meg.
A Ludi Voyak debütáló lemezén, a „Ludi Voyak”-on az összes dobot Montaos és Desulovich programozta, sokféle ütőhangszer és effekt használata mellett, bár nem lenne rossz, ha a jövőben körülnéznének egy igazi dobos után, aki az amúgy is meglehetősen sötét és homályos zenéjükbe még egy kis erőt és brutalitást vihetne. Az önmagáról elnevezett bemutatkozó album egy tizenöt perces szvittel, a „Suite de las Nubes”-szel nyit, amelyben csak a záró részben található némi kifinomultság, egyébként végig a kaotikus improvizációk és a ritmikailag „szétszaggatott” motívumok váltakozása uralkodik, amitől az ember hátán feláll a szőr.
A „Mediji klaun (Theme For Horacio)” megvadult basszusvonalakat tartalmaz, a „Soplet karneval” pedig – amelynek főként a gitárvonalai idézik fel a King Crimson John Wetton-korszakát – olyan zenei aláfestésre emlékeztet, mintha egy rémálomból vagy egy kísértetes horrorfilmből származna, folyton váltakozó, sötét hangulatú improvizációkkal. Az egyes számokat időnként rövid, elektronikusan összepréselt vokalizációk kötik össze, amelyek egy megfázott vámpír zihálására emlékeztetnek. A „Vuelve el frio/False On It” fojtogató feketemise-hangulatot teremt, ezt megrázó hegedű- és zongorahangszereléssel éri el, a záró részben pedig csodálatosan tiszta gitárvonalak kerekednek felül.
Az avantgárd-folkrockos „Albarraz” rusztikus hegedűhangszerelésektől és érdes fuvolától átitatott, emellett rövidebb, „részeges” dalolásokat is tartalmaz egy „vidám társaság” előadásában, így könnyű elképzelni, ahogy a donyecki kozákok a cári Oroszország katonáival vívandó csata előestéjén isszák az éjszakát. A „Betume de Judeia” rövid, de bizarr kísérlet, elektronikus oszcillációkból építkezik, majd baljós motívum bontakozik ki belőle, amely egy régi, középkori vagy fantasy témájú Game Boy-játék zenei aláfestésére emlékeztet.
Az kissé pszichedelikus „Possibonsi”, egy újabb rövid instrumentális szám, ezúttal melankolikus gitárvonalakkal, éteri hullámzással és tompa basszusvonalakkal, végre ennek a tehetséges argentin csapatnak a valamivel világosabb, ambientes oldalát is megmutatja. Az album a címadó számmal, vagyis a „Ludi Voyak”-kal zárul, ez egy groteszk-brutális kísérlet, amely nagyon jól megtestesíti a zenekart. A harcias ütőhangszerek és a derekasan felbőszült, szinte pszichotikus vokalizációk ismét felidézik a donyecki kozákok és a cári hadsereg közötti nagy csata előtti hangulatot, amit a „Ludi Voyak” kísérőfüzetében Ilja Repin, a legendás orosz festő híres olajfestménye is jelképez.
A „Ludi Voyak” biztosan tetszeni fog sok olyan hallgatónak, aki szereti a progresszív rock avantgárd megközelítését, és igazságtalanság lenne a zenekarral szemben, ha valamelyik ismertebb formációhoz hasonlítanánk őket ezen a területen, hiszen nagyon nehéz bármiféle zenei „sablonba” gyömöszölni őket, bár helyenként érezhetők a RIO-szcéna bizonyos hatásai, élén a Henry Cow-val, és több ponton a King Crimson különféle hatásai is hallhatók. A Ludi Voyak bátor és szórakoztató debütálást készített, így a jövőben bizonyára érdekes lesz majd hallani, milyen újabb ambientes utazásokra visznek az emberi történelem legvéresebb fejezetein át, ha a hallgatóra újabb stúdióprojektjeik várnak.
Felállás
Joaquin Montaos – billentyűk, hegedű, ütőhangszerek
Nicolas Desulovich – basszusgitár, szitár, ütőhangszerek
Julian Gimenez – gitár, fuvola, ütőhangszerek, vokalizációk
Produkció
Joaquin Montaos és Nicolas Desulovich
Számlista
1. Suite de las nubes
2. Mediji klaun (Theme For Horacio)
3. Soplet karneval
4. Vuelve el frio/False On It
5. Albarraz
6. Betume de Judeia
7. Possibonsi
8. Ludi Voyak
