Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Lolita
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 62:32
Értékelés: 4/5
Állítólag ez már a 13. stúdióalbumuk a működésük összesen 27 éve alatt (már a 28. évük is javában zajlik). Nem semmi. Hölgyeim és uraim, minden tiszteletünk mellett: itt van előttünk a szlovén kísérleti jazzformáció, a Lolita új stúdiólemeze. A zenekarra mindig is a hatásos zenei provokáció volt jellemző, jócskán megspékelve eklektikus tartalommal.
A Lolita kormányrúdjánál ma is két alapító, eredeti tag áll: Primož Simončič szaxofonos és Iztok Vidmar basszusgitáros. A banda pályafutása első felében többnyire triója működött, az utóbbi években viszont kvintetté nőtte ki magát. Ezzel összhangban az évek során a zenekar zenei víziója is tágult, és vele együtt változott az életműve is. Együtt érett a zenészekkel. A fejlődés az egyetlen állandó a Lolitánál. Az új album ezt igazolja. Az új Lolita ugyanis az hangszerelésekben teljesen fesztelenül és lazán mozog, olyannyira, hogy a forma időnként teljesen a spontán improvizációra van bízva. Az új lemez sokszor egy pillanat lenyomatának hat, amelyben a spontán ihlet kicsalogatása és átalakítása megtörtént abból, ami a művészt a zenei univerzumon át vezeti, egészen a stúdió felvevőszalagjain rögzített hang- és hanganyag formájáig. Gyakran megesik, hogy a zenekar az már felépített formában „szétesik”, a zene végletesen töredezetté és lazává válik, aztán a szabadelvű kifejezésmód „szétszórtságának” sokféle információmorzsája fokozatosan egésszé áll össze, és újra kézzelfogható tömörséget nyer (a logikus felfogásmódunk, amelyet a zenehallgatás során többnyire használunk, ezt kidolgozott zenei frázisként, illetve motívumként érti).
Az új lemez igazi rejtélye elsősorban az új énekesnő, Neža Trobec volt. A zenekar a hangi tehetségét kiegészítő hangszerként használta fel. A szabadon forgó jazzformák amúgy is puha alapkoncepciójának további megnyitására, kontrasztosabbá és mozgalmasabbá tételére, amelyek a felfedezetlen zenei dimenziók kutatására törekednek. Neža csak ritkán kapaszkodik a klasszikus vokális interpretációba (a szöveges éneklésbe), egyébként a megközelítése a vokális sajátosságok teljes körű, hangszerként való használata, és eközben mindenféle trükköt bevet a hangszalagjai kicsavarására. Teljesen spontán módon, különösebb tömör tervezés nélkül. A szabad improvizáció stílusában.
Az „Uantaunataunatanara” album gyakorlatilag újabb stílus- és hangzásbeli elmozdulás a zenekar pályáján, amely új zenei térségek felfedezését és az életmű kiszélesítését nyitja meg a csapat előtt, egyre mélyebben elmerülve a szabad jazzformákban és még az avantgárd zenében is. Bármelyik hallgatónak kemény dió lesz, hiszen rendkívül lassan mászik a bőr alá. Ugyanakkor éppen ez a kutató szabadelvűség és stílusbeli gondtalanság, amellyel a Lolita az új időkben hatékonyan egyesítette a korábbi alkotói múltját, garantálta az életmű sikeres átalakulását magasabb művészi szintre. Egyben annak a garanciája is, hogy a lemez által kínált, bájban gazdag zenei információt hosszabb ideig fogjátok fedezni, az album pedig cserébe bőségesen meg fog jutalmazni.
Felállás
Primož Simončič – szaxofon
Iztok Vidmar – basszusgitár
Lado Jakša – szaxofon, billentyűk
Matjaž Sekne – hegedű
Uroš Srpčič – dob
Neža Trobec – ének
Produkció
Lolita
Számlista
1. Duhci (12:12)
2. Dnevna… (06:25)
3. …soba (09:43)
4. Uantauantauantanara (09:45)
5. Luna (07:36)
6. Saxafonia (02:03)
7. Pikalapokkala 08:37
8. Recesijskaa (00:00)
9. Devetka (05:21)
