Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: S.O.T.O.
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 64:39
Értékelés: 4.5/5
Jeff Scott Soto köztiszteletben álló énekes, aki az évek során, főleg a hard rock, az AOR és (tágabban értelmezve) a melodikus rock világában, kétségkívül maradandó nyomot hagyott. A férfi többek között a Journey frontembereként is megfordult, egyébként pedig aktívan építi szólókarrierjét, valamint a Talisman utódjának számító W.E.T.-et, most mégis úgy döntött, kiad egy személyes hangvételű albumot, amely nem teljesen illik a szólódiszkográfiájába. Maga mellé gyűjtött egy színes társaságot neves muzsikusokból, és a projektnek S.O.T.O. nevet adott. Jeff ugyanis később koncertturnékon is be akarja mutatni az anyagot, ehhez pedig olyan csapatra van szüksége, amely igazi zenekarként működik.
Jeff az elmúlt öt év eseményei miatt döntött így: ezek jócskán nyomot hagytak a szívén. Az eredmény negatív érzelmek, frusztráció és mindenekelőtt harag hulláma. A férfi úgy határozott, hogy ezeket a költészetében és az „Inside the Vertigo” dalaiban adja ki magából.
Az „Inside the Vertigo” egészen különleges album Jeff Scott Soto számára. Ilyesmit eddig nem próbált ki a sokszínű zenei pályafutása során. De ha a progresszív metalos kollégája, James LaBrie (Dream Theater) szóló stúdióalbumokon kedvére kísérletezhet a műfajokkal, miért ne tehetné ezt meg Jeff is?
Jeff elsősorban olyan zenészeket gyűjtött maga mellé, akik erősek a szerzői feladatokban, és gyorsan rátalálnak arra a riffre vagy vezető gitártémára, amelyre Soto markáns hangja ráépülhet. Az „Inside the Vertigo” tele van dühvel, haraggal, tomboló indulattal. Soto olyan tüzet okád rajta, mint még soha. Sötét, fekete album. Jeff tehát elhatározta, hogy stílusában elszakad a régi vágású melodikus rock kiszámíthatóságától. Így született meg ez a lemez, amely produkciójában nagyon modernül, groove-osan szól, a ritmusok és a frázisok olykor progresszív metalosan „megtörnek”, a dalok pedig néhol a thrash metal, sőt a metalcore világa felé is elkanyarodnak: a Wrath című számba például breakdownok is becsúsznak. A hangulat tökéletesen illik a sötét költészethez. És ez még nem minden. Soto egyes dalokba még indusztriális elemeket is csempészett (Trance, The Fall), programozott hurkokat talált ki, és ezzel tovább kontrasztozta a lavinaszerű gitárriffek masszív magját, amelyek a hangkép zömét adják. Kiváló gitárosok sora vonul fel, élükön az Adrenaline Mob gitárosával, Mike Orlandóval, továbbá Joel Hoekstrával (Jeff Trans Siberian Orchestra-beli munkatársa, egykori Night Ranger-tag és a Whitesnake új gitárosa), valamint Gus G-vel (Firewind, Ozzy Osbourne). Technikai kifinomultságukkal hatalmas gitárakrobatikát művelnek, ettől a dalokban rendkívüli a feszültség, a hangulatok pedig szédítően hullámzanak, különösen a „mid eight” szakaszokban, ahol ultraszonikus sorozatban ontják a kiváló szólókat. Az igencsak felpaprikázott nyitányt, a Final Say, a The Fall és a Wrath könyörtelen csapkodását követően az album a Break első részével kissé megnyugszik.
Soto az énekét torzító effekteken is átszűri, és ezzel szándékosan eltorzítja alaphangszínét (Narcissistically Yours), ami még sötétebb, atmoszférikusabb hangulatot visz a lemezre. A refrénekben persze továbbra is pompázik, és megmutatja, mekkora a született zenei érzéke ennek a remek énekesnek – ragadós dallamaikkal ezek a részek simán felérnek azokhoz a lemezekhez, amelyeket pályája során készített vagy amelyeken közreműködött (Talisman, W.E.T., szólókarrier, Axel Rudi Pell, Soul Sirkus…).
Az „Inside the Vertigo” egész 12 dalt tartalmaz, kiváló játékkal és hangszereléssel, a művészi irány fókusza pedig végig világos és kézzelfogható. Soto pontosan azt érte el, amit akart. Rendkívül sötét, stílusában divatosan „megkarcolt, szakadt, törött” albumot alkotott, amely kemény dió: sokszínű metál-alműfaji keveréket kínál, ahol egymásnak adja a kezét a progresszív metal, a thrash metal csírái, a metalcore és az indusztriális, mindehhez pedig hozzájön a dallamosság, amelyet Soto a melodikus rockos és hard rockos gyökereiből hoz magával a lemezre. Az albumot egy kivételes epikus szvit, az End of Days is időnként megnyugtatja: balladaként, melankóliával telve nyílik meg, Soto színházi hevülettel, szó szerint megható módon énekel, aztán a dal ütős, metalos gyorsasággal bontakozik ki, szimfonikus elemek (billentyűk) is beszivárognak, a csúcspont pedig egy kiváló refrén, amely azonnal a bőröd alá mászik. A dalt állítólag a Terminator II zenéje ihlette, és a pompája miatt tényleg kacérkodik a filmzenével. Kiegészítő vokálok is felcsendülnek, harmonizálva Jeff fő énekdallamát. Ha a Soto melodikus rockos világához legközelebb álló dalt keresnéd, az a nyugodt When I’m Older volna. Gyönyörű szám kiváló refrénnel, amely gond nélkül elférne Soto korábbi melodikus rockos lemezei (szóló vagy a W.E.T.-tel) bármelyikén. Röviden: az album elkészülésének hihetetlen gyorsasága ellenére rengeteget „csiszoltak” rajta, és alaposan átgondolták az egyes dalok hangszerelését. Az eredmény elbűvölő. Az „Inside the Vertigo” egy pillanatra sem untat, ugyanakkor komoly kihívás elé állítja a hallgatót a megismerésében.
Az „Inside the Vertigo” stílusában eltér a rajongott és fascináló énekes eddigi életművétől, ugyanakkor Jeffnek egyszerűen szüksége volt erre az albumra, hogy kiadhassa magából minden dühét és negatív érzését. A kiváló zenészek csapatától övezve tollpehelykönnyedséggel teljesíti új küldetését, és bizonyítja, hogy a hangja a modern, groove-os, sötéten felpaprikázott metálműfajokban is rendkívül alkalmazkodó, átütő és kifejezően teljes értékű. Az „Inside the Vertigo” tehát nemcsak Jeff Scott Soto új énekesi bravúrjának bizonyítéka, hanem a komponálás és a világos zenei irányok megvalósítása iránti rendkívüli érzékének első osztályú igazolása is. Ritka erény a zenei világban, amellyel csak a legnagyobb és legjobb tehetségek rendelkeznek.
Felállás
Jeff Scott Soto – ének
Jorge Salan – gitár
BJ – billentyűs hangszerek, gitár,
David Z – basszusgitár
Edu Cominato – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Mike Orlando – gitár
Joel Hoekstra – gitár
Gus G – gitár
Leo Mancini – gitár
Chris Feener – gitár
Gary Schutt – gitár
Hugo Mariutti – gitár
Connor Engstrom – gitár
Jason Biele – gitár
Tony Dickinson – basszusgitár
Henrique Baboom – basszusgitár
Chris McLernon – basszusgitár
Juan Carlos Gibaja – basszusgitár
Casey Grillo – dob
Edu Brenes – dob
Producer
Jeff Scott Soto
Dallista
1. Final Say
2. The Fall
3. Wrath
4. Break
5. Narcissistically Yours
6. End of Days
7. Inside The Vertigo
8. When I’m Older
9. Trance
10. Jealousy
11. Karma’s Kiss
12. Fall To Pieces
