Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Kotzen, Richie
Kiadó: Headroom-Inc
Megjelenés: 2015
Játékidő: 40:57
Értékelés: 4/5
Ha van a világon szólóművész, aki exponenciális sebességgel fejlődik, az Richie Kotzen. A fickó megszállott munkamániás: a szólókarrierjébe önti az erejét, ahol alig telik el év úgy, hogy ne jelentkezne egy hivatalos kiadvánnyal, az utóbbi években pedig teljes erőbedobással részt vesz a The Winery Dogs szupergroup munkájában is, amely váratlanul óriási sikert aratott a bemutatkozó stúdióalbumával. Billy (Sheehan), Mike (Portnoy) és természetesen a mi Richie-nk így egyhangúlag úgy döntött, hogy egy új stúdióalbummal folytatják közös útjukat.
Richie Kotzen kivételes zenei látnoknak számít, és bármibe fog, azt komoly indokkal, nagy és őszinte szívvel teszi! Ennek az érzésnek a gyümölcse, hogy művészként tettekben is hűen követi a belső hangját, így a saját szerzeményei mindig tele vannak kézzelfogható tartalommal, amely hitelességével és igazmondásával rendkívül hatásosan mozgatja meg minden hallgató testét és lelkét.
Tavaly jelent meg a „The Essential Richie Kotzen” című dupla válogatás. Richie ezen két vadonatúj dalt is bemutatott, mindkettő hihetetlenül dallamos és fülbemászó volt. Ez a kettő mégsem utalt semmiképp sem arra a határozott stílus- és hangzásbeli fordulatra, amelyet az új „Cannibals” hoz a stúdióelődhöz, a „24 Hours” (2011) című albumhoz képest. Kotzen már a „24 Hours” idején éreztette, hogy az ötletei kifejezésében higgadtabbá válik, de egy ilyen kifinomultan nyugodt albumra, mint a „Cannibals”, mégsem lehetett számítani.
Kotzen mindig is nagy motown-rajongó volt, őt egykor erősen vonzotta a The Spinners és/vagy a Hall & Oates magas zenei színvonala, és rajongott a hetvenes évek funkzenekaraiért is, mint a The Meters, a Funkadelic vagy a Sly & The Family Stone. A rockos elemek szelídítése, amely a „Piece Sign” (2009) albumon még tömören jelen volt, a „Cannibals” lemezen tehát elég gyorsan elérte a csúcspontját.
A hirtelen váltást már az album nyitó címadó dala jelzi, amelyet a hetvenes évek tipikus diszkóritmusa visz, ahol a teret egy mozgalmas funkos basszusmenet tölti ki, Kotzen vokálja pedig határozottan előtérbe lép. Kotzen az elmúlt években kiváló énekessé fejlődött. Mondhatjuk, hogy a megfelelő pillanatban. Főleg annak fényében, hogy épp most döntött a gyökeres stílus- és hangzásbeli ugrás mellett, amilyet a „Cannibals” megtestesít. A „Cannibals” ugyanis olyan album, amelyen háttérbe szorul az egyik olyan elem, amely Kotzennek valójában a világhírt (és ennek árát) meghozta. Ez a gitárjáték és a kivételes virtuozitás, amelyet ez a sokrétűen csiszolt zenemester a hangszerén a saját szerzeményeiben képes nyújtani. Az éneke, pontosabban az énekes tolmácsolás, amely az évek során elképesztően tökéletessé vált, a központi pozícióból vezeti az új albumot. Az elejétől a végéig. Az ének tehát abszolút előtérbe kerül. A dalok rövid, tömör vonásokból épülnek fel. Először válik igazán értelmessé az a vicc is, hogy Kotzen ezúttal, jobban, mint valaha gazdag pályafutása során, a „kevesebb több” axiómáját követte.
Kotzen kipróbál néhány olyan hangszerelési megoldást, amelyhez eddig a pályafutása során nem nyúlt. Az első a programozás a nyitódalban, a második például az alap diszkóritmika bőséges megtermékenyítése ütőhangszerekkel a funkosan elektromos Shake it Off című dalban. Éppen ez a szerzemény őrzi a legtöbb hangzásbeli és stilisztikai rokonságot a „24 Hours” egyes részeivel. Vannak pillanatok, amikor Kotzen a gitáros szövésre koncentrál, de ez már nem tolakszik előtérbe, mint a korábbi albumokon. A gitárriffet gyakran csak egy egyszerű billentyűs kíséret váltja fel (vagy puszta szintetizátoros réteg, amely a hetvenes évek diszkófunkjának vonósait utánozza). Ilyen a popos beállítottságú Up (You Turn Me) és a Come on Free. A hangszerelés szelídítésének csúcspontját az albumon a balladisztikus You éri el, ahol Kotzen az énekes tolmácsolás rendkívül érzéki, átélt izzásával emeli a dalt az album érzelmi csúcsára. Ez pusztán zongorakísérettel sikerül neki (a „mid-eight” szakaszban a teremin „vonyítása” szerény, de kontrasztos társaságot nyújt). Kotzennek tehát elég egy átélt éneklés ahhoz, hogy hatásosan a bőrünk alá másszon. Éppen a You című dal mutatja be rendkívül szemléletesen, milyen elbűvölő énekessé fejlődött Richie Kotzen az évek során. Kotzen basszusgitárosként is ugrásszerűen fejlődött, ebben kétségkívül szerepe van a Billy Sheehannel való együttlétnek a The Winery Dogsban. Az új album ebből a szempontból is rendkívüli önbizalomról tanúskodik: már nem foglalkoztatja, hogyan töltse ki a basszusmeneteket gitáros bűvészkedéssel. A basszusmenetek dallamosan igen ügyesen vannak kihasználva, ugyanakkor szándékosan szabadon „kilógnak” a hangzásképből. Ilyen például az I’m All In, ahol Kotzent kiváló énekduettben egészíti ki az album vendége, Doug Pinnick a King’s X-ből!
Kotzen kárpótolja azt, hogy lenyesegette egyes olyan elemeket, amelyek révén megbecsült és felismerhető lett, a rendkívüli zeneiség iránti érzékével. Ezt ráadásul a kompozíciók tömör formálásának finom, nagy érzékenységű esztétikai érzékével éri el, amelyeket mostantól a funkos-diszkós ritmus, a megvastagított basszusmenet szoros beágyazottsága és Richie Kotzen diadalmas, szenvedélyesen érzéki énekes tolmácsolása uralnak. A gitár ezúttal a hangszerelésben legfeljebb egyenrangú a többi hangszerrel, ha nem éppen alárendelt.
A „Cannibals” olyan album, amely képes megosztani Kotzen rajongótáborát, vagy legalábbis megrázni. Akik arra számítotok, hogy a gitár fogja uralni az albumot, azoknak azt javaslom, óvatosan közelítsetek a „Cannibals” felé, mert kiváló teljesítményről van szó, amely minden figyelmet és esélyt megérdemel. Kotzen változást akart, és a zenei víziójában győztesen közelítette meg azt. Egyértelmű, hogy a „Cannibals” 100%-ban Richie Kotzen, ugyanakkor a zenei dossziéját gazdagította olyan zenei és hangzásbeli terek felfedezésével és beépítésével, amelyek a zenei világban nem ismeretlenek, csak most fenomenálisan illeszkednek mindahhoz, amit Kotzen a „Cannibals” albummal eredetileg elképzelt.
Kotzen egy rendkívül lágy, diszkós hangulatú albumot tett le az asztalra, amely megőrzi ennek a fantasztikus művésznek minden egyedi kifejezésmódját. Hiszem, hogy Kotzen újra vissza fog térni a dalok keményebb hangszerelési formájához, hiszen a gitár mindig is az első barátja volt. A „Cannibals” olyan album, amely Richie Kotzen életművének ismerőit biztosan hidegen érte, de pozitív meglepetés hatásával. Eközben Kotzen egy szemernyit sem veszített a szerzői, komponista és főleg előadói báját illetően! Tekintve azt a heves rockos dühöt, amellyel a The Winery Dogs zenei névjegye teli van, a „Cannibals” Richie Kotzennek kiváló „szelep”, a kifejező művészi „menekülés” eszköze, amellyel szerzőként teljesen fel tudott szabadulni, és a hangzásbeli és stílusbeli változások beépítése közben a stúdióban végig mérhetetlenül élvezte a munkát.
Felállás
Richie Kotzen, ének, gitár, basszusgitár, billentyűk, programozás, teremin, dob, ütőhangszerek
August Kotzen – billentyűk, vokál
VENDÉGZENÉSZ:
Doug Pinnick (King’s X) – ének a 6. dalban.
Produkció
Richie Kotzen
Dallista
1. Cannibals
2. In An Instant
3. The Enemy
4. Shake It Off
5. Come On Free
6. I’m All In
7. Stand Tall
8. Up (You Turn Me)
9. You
10. Time For The Payment
