Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Moratti, Rob
Kiadó: Escape Music
Megjelenés: 2015
Játékidő: 50:32
Értékelés: 4/5
Azoknak, akik nem követik nap mint nap a rock’n’roll világát, érdemes egy-két bevezető mondatot szentelni annak, hogy ki a csoda az a Rob Moratti. Kiváló kanadai énekesről van szó, a Final Frontier tagjáról, aki a kanadai art rock óriás, a Saga felállásának részeként énekelt a „The Human Condition” (2009) című albumukon. Miután 2010-ben elhagyta a Sagát, kiadta kiváló önálló stúdiódebütjét, a „Victory”-t (2011).
Most Rob olyan albumot rakott össze, amelyet a Journey-nek szentel. „Tribute To Journey” a címe, és Moratti kedvenc Journey-dalaiból válogat. Nem ez az első ilyen lépés. Az elmúlt években jó néhány hasonló, a Journey alakjának és munkásságának szentelt lemez megjelent már, ezek közül leginkább azt érdemes kiemelni, amelyet az amerikai énekes, Kevin Chalfant (The Storm, Steel Breeze) készített 2007-ben „Fly 2 Freedom” címmel. Chalfant tulajdonképpen a Journey meg nem lett énekese: 1994-ben hivatalosan csatlakozott a Journey-hez, elkezdett anyagot írni a zenekarral egy új albumra, aztán gyorsan távoznia kellett, mert Steve Perry meggondolta magát, és 1985-ben visszatért a bandába.
Belenyúlni a Journey-féle AOR-perfekcionisták hagyatékába tűzzel játszás. Ezt valójában csak rendkívül tapasztalt zenészek engedhetik meg maguknak, akiknek a tudás és a finom éberség mellett a megfelelő adottságokkal is rendelkezniük kell ahhoz, hogy a másolatukat méltón, vagyis hitelesen közelíthessék az eredetihez.
Moratti ezekkel az adottságokkal jól felvértezett. Aki ismeri a Final Frontier életművét, valamint Moratti önálló stúdióalbumát, a „Victory”-t, annak hamar világossá válik, hogy némi felületességgel a Final Frontier a Journey kanadai klónjának nevezhető. Moratti szerzőként is mindig nagy rokonszenvvel viseltetett a Journey iránt; a zenekar muzsikája tulajdonképpen zenei művésszé formálta. A hangja is hajszálnyira közel áll Perryéhez. A különbség leginkább az, hogy a kristálytiszta, dallamos megközelítés mellett Moratti hangjából hiányzik az a rekedtes elem, amely az éneknek különleges „ízt”, mondhatni bársonyosságot ad a híres Perry-torokban, miközben a hangszín a választott énekregiszterben önmagában rendkívül hasonlít Perryére, így hihetetlenül jól illeszkedik a Journey életművéhez. Ha van hely, ahol Moratti kitűnőre vizsgázik, az a Why Can’t This Night Go On Forever kiváló balladafeldolgozásában nyújtott hihetetlen alakítás. Ahogy mondom: ha addig nem, ebben a balladában Moratti teljesen meggyőz majd, hogy a döntése, hogy kiadjon egy Journey-feldolgozásalbumot, tökéletesen helyénvaló volt!
Moratti megérdemel maga mellé egy edzett csapatnyi csúcsmuzsikust. Természetesen (megint egyszer) skandináv zenészek ezek. Az eredetik hagyományát pedáns odaadással és hihetetlen szívvel követik. A hangzás mindenesetre jóval élőbb, mint a stúdióeredeti, ugyanez igaz a gitárriffek keménységére és magukra a szólókra is, a digitális kor viszont ezúttal kissé vékony basszushangzást hozott a produkcióba. Schonhoz persze nehéz közel férkőzni, ha egyáltalán lehet. A bevált standardok – Stone In Love, Don’t Stop Believin’, Separate Ways, Anyway You Want It, Who’s Cryin’ Now – mellett a zenészek az értelmezés erejét leginkább a nagyon igényes Mother Father előadásában mutatják meg az album zárásán, valamint a már említett fenomenális balladában, a Why Can’t This Night Go On Forever-ben. Moratti mesterien látta el a főéneket kiegészítő vokálharmóniákkal is (az albumon hallható összes vokál Morattié), ami főleg a Be Good To Yourself-féle feldolgozásnál jött jól, ahol a refrén e nélkül az elem nélkül biztosan olcsón hatott volna.
Ha rajongsz a Journey-ért, ezt a lemezt feltétlenül ellenőrizd le. Minden figyelmet megérdemel, mert rendkívül méltó másolata, vagy inkább megközelítése az eredetinek. Nem azonos vele, de hangzásban és előadásban nagyon példásan közel kerül hozzá. Moratti más szempontból kiválóan kihasználja ezt a kiadványt a hatékony önpromóció eszközeként. Könnyen megtörténhet egyszer, hogy maga a Journey hívja be a felállásba. Tekintve, hogy a Journey előtt már nincs sok év, ennek gyorsan meg kell történnie. Szóval. Az album célja nem az, hogy Moratti a Journey ajtaján kopogtasson, de a Journey tagjainak semmiképp sem árt, ha legalább egy kicsit felfigyelnek Moratti énekesi erényeire. Moratti ráadásul majd szétrobban az energiától, amelyet az album énekes interpretációjában érzel, és amelyben az énekes igazán élvezi a dolgát. A hangja tele van lángoló szenvedéllyel és magával ragadó érzelmekkel. Reméljük, hogy ugyanilyen lelkesedéssel fog neki minél előbb egy új önálló stúdióalbum megalkotásának is. Ideje volna már.
Felállás
Rob Moratti – ének, vokál, MIDI-mintavételezés
Torben Enevoldsen – gitár, billentyűk, basszusgitár, MIDI-mintavételezés, vokál
Graham Fillier – gitár, MIDI-mintavételezés, vokál
Piero Greco – basszusgitár, vokál
Stu Reid – dob, vokál
Produkció
Rob Moratti
Dalok listája
1. Separate Ways (5.24)
2. Only The Young (4.00)
3. Dont Stop Believin (4.01)
4. Faithfully (4.26)
5. Ask The Lonely (3.53)
6. Who’s Cryin Now (4.43)
7. Lovin Touchin Squeezin (3.53)
8. Stone In Love (3.58)
9. Anyway You Want It (3.27)
10. Why Can’t This Night Go On Forever (3.24)
11. Be Good To Yourself (3.56)
12. Mother Father (5.31)
