Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Blind Guardian
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2015
Játékidő: 65:03
Értékelés: 4.5/5
A szimfonikus prog/power metal német bajnokai, a Blind Guardian új albummal tértek vissza: a „Beyond The Red Mirror” nem más, mint a méltán nagyra becsült remekmű, az „Imaginations From The Other Side” (1995) folytatása, ami egyben azt is jelenti, hogy rendkívül ambiciózus stúdióprojektről van szó. Aki ismeri a Blind Guardian-kollektíva művészi felépítését, annyira nem lepődik meg ezen, de azért nem mindennapi dolog olyan albumot csinálni, amely legalább egyenrangú az elődjével, ha nem egyenesen túlszárnyalja azt. A remek „At The Edge of Time” (2010) óta közel öt év telt el, ami a zenekar történetének leghosszabb szünete két album között. Vagyis a metálbárdoknak bőven volt idejük grandiózus szimfonikus hangszerelések, dallamos gitárharmóniák és epikus, többszólamú énekdallamok megalkotására, amelyekről a múltban a legismertebbek lettek, és amelyekkel hívek légióit szerezték világszerte.
A „Beyond The Red Mirror” két nagy változást hoz. A legnagyobb kétségtelenül, hogy Barend Corbouis az album megjelenése előtt mindössze két nappal lett a Blind Guardian új basszusgitárosa, vagyis a „Beyond The Red Mirror”-on már nem működött közre a hosszú évek óta alkalmi/koncertbasszusgitárosként játszó Oliver Holzwarth (ex-Rhapsody of Fire). Utóbbi vendégzenészként 1998 óta dolgozott együtt a Blind Guardiannel. Corbouis így csak a második hivatalos basszusgitáros a zenekar történetében, miután az énekes Hansi Kürsch 1998-ban sarokba állította a basszusgitárját, és kizárólag az éneklésnek szentelte magát.
A második ambiciózus, ha nem is forradalmi húzás, hogy a banda két különböző zenekart (Prágából és Budapestről) és három különböző kórust (Prágából, Budapestről és Bostonból) is bevetett az albumon, így a „Beyond The Red Mirror” eddigi legzenekarosabb projektjük, egy csomó fenséges többszólamúsággal, amitől az epikus, szimfonikus, koncepciós prog/power metal minden rajongója megnyalja majd a száját. A koncepciót Kürsch az „Imaginations From The Other Side” folytatásaként alkotta meg, az egyes dalokat pedig több, római számmal jelölt részre osztotta, mint egy könyv fejezeteit. Az „At The Edge Of Time”-mal ellentétben, ahol az egyes darabok ismert fantasy irodalmi művekből merítettek, ezúttal néhány teljesen eredeti, kitalált ötlet is előtérbe kerül.
A sci-fi és a fantasy különböző világai közti kapcsolatok a negatív erők miatt veszélybe kerültek, mivel már csak egyetlen kapu maradt, amely átjárást enged a világok között, és az egy vörös tükör képében található. Dióhéjban tehát egy újabb klasszikus Blind Guardian-koncepcióról van szó, amely zenei „történeteken” keresztül próbál hidakat építeni a valóság és a fantázia között, és ez minden egyes dalon kiválóan sikerült, így a „Beyond The Red Mirror”-ra újabb diadalmas fejezetként tekinthetünk a banda pályafutásában, amely eddig még soha nem okozott csalódást.
A Blind Guardian azon igen kevés, a nyolcvanas évek közepén alakult német power metal együttes egyike, amely a mai napig következetesen magas színvonalon maradt, sőt, mondhatni, a hangzásbeli fejlődésük még mindig tart, ahogy ezt legújabb munkájuk egyes dalai is bizonyítják. A „Beyond The Red Mirror” olyan lemez, amiről a rajongók csak álmodhattak, hiszen egyesíti mindazt a legjobb hangzásbeli elemet, amellyel kultstátuszt vívtak ki maguknak, ugyanakkor a többrétegű zenekari hangszerelések és kórusharmóniák segítségével teljesen új dimenziókat érnek el a szimfonikus fenségességben. A vendég billentyűs szólamokat a régi ismerős, Michael Schüren és Mattias Ulmer játszotta fel. Utóbbi a nyitó bomba, a „The Ninth Wave” grandiózus, tartóoszlopként szolgáló hangszerelésének megírásában is közreműködött; a dal epikus kórusharmóniákat tartalmaz, amelyekkel a Blind Guardian eddig sosem sejtett méreteket és maximális atmoszferikus hatást ér el. A főgitáros André Olbrich és a ritmusgitáros Markus Siepen jellegzetes, dallamos gitárharmóniái a várakozásnak megfelelően kiválóak, és sikeresen viszik tovább a hosszú hagyományt időnként felbukkanó, kellemes, újszerű meglepetésekkel. Hansi énekhangilag is remek formában van, így a hallgatót ismét a maga sajátos, szenvedélyes és karizmatikus módján, könnyedén elkalauzolja a különféle fikciós világokba, a sokoldalú dobos, Frederik Ehmke pedig néhány technikailag igényes, ámokfutó dobmutatványt is bemutat.
A részben a skandináv mitológia és a Nibelung-ének ihlette „Twilight Of The Gods” jelent meg az album első kislemezeként. Az egy fokkal agresszívebb ritmusok mellett itt is hatalmas dallamok uralkodnak, csúcspontjuk a dallamos, többszólamú refrén, amely egy korszak végét és egy újnak a kezdetét hirdeti. A „Prophecies”, az epika és a drámaiság újabb atmoszferikus diadala, gyakorlatilag minden jellegzetes Blind Guardian-dallamot tartalmaz (az énekharmóniák különösen hízelgőn szólnak), és egyszerre idéz újabb alkotásokat és régebbi klasszikusokat. Stílusában gond nélkül ott lehetne az „A Night At The Opera” (2002) albumon, amely tulajdonképpen elindította a mostani, zenekarosabb korszakukat.
Az „At The Edge Of Time” az előző album címe volt, most viszont az azonos című grandiózus dalról van szó, lassú bevezetővel, de érdekes bonyodalommal, ahol számos ritmusváltás következik, pompás zenekari hangszelésekkel és harcias gitárfutamokkal megkoronázva. Ahogy a korábbi dalokon is sokszor, az egyes hangszerelések között könnyű elképzelni harci indulókat és a főszereplők különös találkozásait a különféle fantáziatájak közepén. Az „Ashes of Eternity” sok ütős gitárfrázissal átitatott, de hamarosan dallamos motívumok kerülnek uralomra, az egyik versszak pedig utal a „Bright Eyes” klasszikusra az „Imaginations From The Other Side” albumról.
Az album limitált kiadásán található egy rendkívül érdekes dal is „Distant Memories” címmel, amely fenséges, barokkos felhangú zenekari hangszerelést és mágikus többszólamúságot kínál, miközben Hansi az album során először egy kissé finomabb énekstílust választ, amit akár gyakrabban is használhatna, hiszen épp ezekben a pillanatokban igazolódik be leginkább kivételes énektehetsége és sokoldalúsága. A „The Holy Grail”, amelynek szövegéhez nem kell mélyreható bemutatás, agresszívebb darab, az „Imaginations From The Other Side” klasszikusainak lelki, ha nem is stílusbeli örököse, amelyek Arthur király, a keresztes hadjáratok és a Szent Grál keresésének sagáját mesélték el. A téma ismeretében nem meglepő, hogy számos szakrális színezetű kórusharmóniát tartalmaz.
A „The Throne” az epikus fenség megtestesülése, amilyet csak a Blind Guardian képes megidézni, ahol folyamatosan váltakoznak az összetett, szimfonikus motívumok és a temperamentumos ritmusváltások, ráadásul a szerzemény jó eséllyel megállná a helyét akár egy fantasyfilm vagy tévésorozat zenei aláfestéseként is. A „Sacred Mind” titokzatos és kissé sötét bevezetőt kapott, ami a kórusharmóniákban is visszaköszön. Itt sem hiányoznak az agresszívebb részekbe forduló kanyarok, a refrénben pedig Hansi és a társasága a misztikus Xanadut is megérinti.
A „bárdok” a „Beyond The Red Mirror”-on is a szimfonikus progresszív metalhoz hűek, óriási hangsúllyal a fenséges zenekari hangszereléseken, időnként pedig – akárcsak a régi időkben – folk elemekkel is meglepnek, ami különösen jól hallható a rendkívül érzelmes balladán, a „Miracle Machine”-en. Hasonló „trubadúrpillanatból” volt már elég sok a pályafutásukban, de most új szintre jutottak a Queen hatása alatt álló többszólamúság és a finom zongorahangszerelések összehangolásában. A „Beyond The Red Mirror” a monumentális, majdnem tízperces eposszal, a „Grand Parade”-del zárul (eredeti címe „Irish Hill” volt), amely tulajdonképpen a lemez legjobb dalának fő várományosa. Itt a harcias hangulatú kvintett rohamát kísérő hatalmas zenekari gazdagság segítségével megtörténik a záró felvonás, a kinyilatkoztatás, a diadal, és az epika és a drámaiság mesterei itt használják fel minden szerzői és hangszerelői tudásukat, hogy létrehozzanak egy újabb epikus csemegét, amely kétségkívül felkerül az örök Blind Guardian-klasszikusok közé.
A Blind Guardian a „Beyond The Red Mirror”-ral ismét lenyűgöző módon épített hidat a fantasy és a valós világ között, és olyan koncepciós remekművet alkotott, amely biztosan az év legjobb metalalbumának (2015) egyik fő várományosa lesz (és ez már az év elején kijelenthető). A krefeldi „bárdok” továbbra is a szimfonikus metal bajnokai, és a tevton (power) metal aranykorából megmaradt, még mindig releváns bandák egyike a kevés közül. A Blind Guardian esetében tehát nem baj, ha a következő stúdióalbumra ismét négy-öt évet kell várni, hiszen úgy tűnik, ez náluk mindig busásan megtérül.
Felállás
Hansi Kürsch – ének
André Olbrich – gitár
Marcus Siepen – gitár
Frederik Ehmke – dob, ütőhangszerek
Barend Courbois – basszusgitár
VENDÉGZENÉSZEK:
Michael Schüren – zongora
Mattias Ulmer – billentyűs hangszerek, zongora
Thomas Hackmann, William „Billy” King, Olaf Senkbeil – kórus
Hungarian Studio Orchestra Budapest (Peter Pejtsik – karmester)
FILMharmonic Orchestra Prague (Adam Klemens – karmester)
Hungarian Studio Choir Budapest (Peter Pejtsik – karmester)
FILMharmonic Choir Prague (Stanislav Mistr – karmester)
Vox Futura Choir Boston (Andrew Shenton – karmester)
Produkció
Charlie Bauerfeind
Számlista
- 1. The Ninth Wave (9:28)
2. Twilight of the Gods (4:50)
3. Prophecies (5:26)
4. At the Edge of Time (6:54)
5. Ashes of Eternity (5:39)
6. Distant Memories (5:51)
7. The Holy Grail (5:59)
8. The Throne (7:54)
9. Sacred Mind (6:22)
10. Miracle Machine (3:03)
11. Grand Parade (9:28)
