Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Hladno pivo
Kiadó: Gajba Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 51:97
Értékelés: 4/5
A zágrábi alternatív rockerek, a Hladno Pivo afféle élő legendák. Az ezredforduló óta láthatóan megelégszenek azzal, ha stúdióanyagaik négyévente jelennek meg. Úgy tűnik, ez passzol a zenekar bioritmusához. A „Dan zatvorenih vrata” tizenöt dalt és több mint 50 percnyi zenét tartalmaz, ami egy punk rock zenekarként indult csapattól tulajdonképpen túlzás. Ám ha elmélyedsz az új stúdióalbumban, lassan kiderül, hogy valójában nincs rajta üresjárat.
Az ötös az évek alatt megérett, és a punk rock kiindulópontba jókora adag zeneiséget kevert, amit ügyesen adagol folk elemekkel és azzal a tipikus melosszal is, amely abból a földrajzi térségből ered, amely a yu-rock gazdagságát adta. Az aranzsok puhítása és a kipróbálatlan kipróbálása a „Dan zatvorenih vrata” lemezen is mélyül. A harmonika, a mandolin, a tamburák beépítése itt már nem lep meg, a billentyűk szerepe pedig egyre nagyobb. Így azon sem csodálkozunk, hogy az albumon számos vendég működik közre. A banda átfogóan és nagy elánnal fogott hozzá a lemezhez: ki akarta préselni magából a legjobbat, amire csak képes. A végeredményben azonban a punk rock még mindig az alap, amelyre a zenekar nyelvezete épül. Még mostanában is, amikor már nagy művészi érettségre tett szert.
A szövegeket ismét képszerűen járja át a nagy adag szarkazmus. A bolondok világos eszű kicsúfolása ezt a lemezt is áthatja, és a költészetnek ez a szaftossága a zenekar fő adu ászát jelenti: ez akadályozza meg, hogy az egyébként egyszerű zene mellett kibukjon a tartalmi laposság vagy olcsóság. Az öt zenész az új albumon is egy nagy társaság hevével és szenvedélyével muzsikál, így a lemez rendkívül kompakt előadásban szólaltatja meg a dalokat, amelyek mind az organikusság, a koncertélmény és az öt építőkő remekül kommunikáló, összecsiszolt együttműködésének hatását keltik.
Az album dühös, igazi „ljute rokčine” módjára nyit. A Žena című dallal. Ez szarkasztikusan leplez le egy középkorú válságba esett férfit, aki pontosan tudja, mi a gyógyír minden sebére („Žena koja ima muda”). Csökkenetlen intenzitással gurul tovább a lemez a Firma című számba, amely ledér finomkodás nélkül mutatja be a nagy átverést, ami Horvátországban történt 1991-ben. Szlovéniában is (tudom, ez a felismerés már téged sem döbbent meg)! Különösen nevetésre késztető pontjai a „majomóda” Mojoj majici (briliáns sztorifejlődés a költészeten át!), majd a Tijana-dal (Tijana, aki csak részegen hív). Rockos olajat önt a tűzre a továbbiakban a Messi, a Zombi party és a többi…
Az album kellően változatos. Főleg a csendesebb számokban érvényesül a rendkívüli finomság és kifinomultság, amely a zenekar szofisztikált oldalát mutatja. A kimutatott lágysággal és árnyalt előadással szó szerint letaglóz (Ljepa riječ, Barba), művészileg pedig különösen a Stari šajser gyújt az albumon. Ez a dal át van hatva a hangulat fokozásaival, a középső hangszeres részben finom modulációval, amely drámai színházat fokoztat, és nagy zeneiséggel. Éppen ez a melankolikusan nosztalgikus szám bizonyítja azt a kivételes szerzői erőt, amelyet a Hladno pivo az évek során kifejlesztett. A Žena dal az album vége előtt megismétlődik a Bivša žena című számban. A zene és a szöveg ugyanaz, de a dalt teljesen másként játsszák el. Ha az első egy dühös punkos útonálló, a második teljesen melankolikus, befelé forduló, és újra a zenekar lágyabb oldala kerül előtérbe.
Nem akarom túlnyújtani a kritikát. A „Dan zatvorenih vrata” album ismét kiválóan megmutatja, mennyit érett művészileg a Hladno pivo. És nem is ragad meg azonnal, olyan aprólékosan kidolgozottak az aranzsmék. Megvan benne a kivételes zeneiség, a közvetlen rockos ütőerő pillanatai és a nagy zenei pragmatizmusról árulkodó pillanatok is, ahol főleg a zenekar lágyabb oldala kerekedik felül. Nem szabad elmenni a Mile énekes rendkívüli vokális teljesítménye mellett sem, aki kaméleonszerűségével és fékezhetetlen érzelem- és szenvedélytárházával remekül kelti életre az album számait és üzenetüket. Minden kivételes egyensúlyban van, nagy pragmatizmussal. Ezért ez rendkívül hallgatható lemez, amely a szövegek kiváló üzenetértékével együtt a Hladno pivót ismét a déli szomszédunk népszerű, népi rockzenekarai közé sorolja, amelyekkel a tömegek azonnal azonosulni tudnak. A Hladno pivo az évek során a nép és a kisember szószólójává vált. Közben művészileg érik, és egyre több mélységet, érzéki szerzői-előadói finommechanikát visz a szerzeményeibe. A természetes úton zajló evolúció tehát folytatódik, és a négyévenkénti albumciklus a zenekarnak továbbra is remekül szolgál és működik.
Felállás
Milan Kekin – Mile – ének
Zoran Subašić – Zoki – gitár
Milko Kiš – Deda – billentyűk
Krešimir Šokec – Šoki – basszusgitár
Mladen Subašić – Suba – dob
Produkció
Pavle Miholjević & Jurica Ferino
Dallista
01. Žena
02. Firma
03. Mojoj majici
04. Tijana
05. Dibidus
06. Messi
07. Lijepa riječ
08. Stari Šajser
09. Dan oslobodjenja
10. Barba
11. Zombi Party
12. Udarna vijest
13. Na ovim prostorima
14. Bivša žena
15. Vjeruj u mene
