Szerző: Primož Novak
Előadó: Elvis Jackson
Kiadó: EJ Rec
Megjelenés: numbers
Játékidő: 38:11
Értékelés: 4/5
Egész hat évig tartott, mire az Elvis Jackson új nagylemezt vett fel. Az elődöt, az Against The Gravity-t minden elképzelhető koncerten népszerűsítették. Úgy tűnt, az EJ-ből már kicsit kifogyott a szufla, de tavaly meglepték a rajongókat a nyugodtabb Window EP-vel, amivel bebizonyították, hogy a srácok még mindig alkotnak. Egyúttal azt is közölték, hogy szorgosan dolgoznak az új albumon. Az EP alapján felröppentek a találgatások, hogy az EJ felhagyott a punk-rock vonallal, és inkább a reggae/ska oldal felé fordult.
Az első bemutatott számmal, az Any Place To Go-val azonban az EJ lecsendesítette a szkeptikusokat. A banda visszatért a gyökereihez, amikor még szétfeszítette őket az ifjonti energia, és főleg gyors, agresszív dalokat írtak. Már az album címe és a borítója is jelzi, hogy itt nincsenek kompromisszumok. A lemezen 12 új szám kapott helyet, amelyek egy-két kivétellel gyorsabb tempóra épülnek. Csak a Hey és a Take Your Time valamivel lassabb. Szerencsére az EJ nem 12 egyforma dalt sorakoztatott fel: akad ugyan egy-egy „filler”, de a számok elég változatosak, mivel a banda a punk-rockjába hardcore-elemeket, sőt metalt is belevegyít. Vagyis nem egy újabb tipikus, generikus punk rock produktumról van szó. Lehet, hogy ezzel csalódást okoztak azoknak a rajongóknak, akik az EJ szelídebb oldalára esküsznek, de a régi hívek alapvetően elégedettek lehetnek a lemezzel.
A Radio Unfriendly bizonyítja, hogy a banda még mindig tele van energiával. Az énekes, Buda egyedi hangjával és szövegeivel az egész albumon pozitív hangulatot áraszt. Buda mindenesetre jó érzékkel alkot kiemelkedő refréneket, amelyeket a közönség a koncerteken szorgalmasan fog énekelni. Berto gitáros egy egész csokorra való, inkább dallamos jellegű punk-rock riffet kínál. Sok hatást fel lehetne itt sorolni, például a Lagwagont, a NOFX-et, a Bad Religiont és társaikat. De a dallamosság nem az egyetlen, amire Berto képes. Hallani néhány keményebb, hardcore-os, sőt thrash metalos fogást is. A Realization című dalban, amely a lemez legnehezebb száma, a vége felé a Metallica hatása is érezhető. A változatosságot Berto egy-egy szólóval is megspékeli, ami a punk rockban nem gyakori. Kiemelkedő tag a dobos, Soki is, aki először az Against The Gravity-n mutatta meg a képességeit, ezzel új lendületet adva a bandának. Soki stílusa egyedi, minden dalrészt aprólékosan kidolgoz. Olyan dobosról van szó, aki bármelyik világhírű punkzenekarban játszhatna. A legkevésbé Slavc basszusgitáros tűnik ki: szépen hallható, de a saját vonalaival nem túlozza el, inkább a gitár támasza, ami az EJ stílusához képest elég logikus.
A Radio Unfriendly kétségtelenül vad album, de a számok hosszát és felépítését nézve jó néhány dal akár potenciális rádiós sláger is lehetne. Ehhez illik a dallamosság és a „catchy” refrének is. Bár az album állítólag a banda kezdeteihez tér vissza, a lemez frissnek hangzik, és kellemes a fülnek. Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a következő lemezre nem kell majd 2021-ig várni.
Felállás
David Kovšca Buda – ének
Boštjan Beltram Berto – gitár
Erik Makuc Slavc – basszusgitár
Marko Soršak Soki – dob
Produkció
Rok Podbevšek + Elvis Jackson
Számlista
01. Any Place To Go
02. Hangover
03. Friends
04. Who Do I Fight For
05. Hey
06. Straight Ahead
07. Rock This Town
08. Realization
09. Take Your Time
10. The Answer
11. Not Just Ordinary
12. Looking Up
