Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Premiata Forneria Marconi (PFM)
Kiadó: Aereostella
Megjelenés: 2014
Játékidő: 36:59
Értékelés: 4.5/5
2014. május 30-án és 31-én az olasz szimfonikus progresszív rock titánjai, a Premiata Forneria Marconi (rövidítve PFM) két ambiciózus koncertet adtak Tokióban, a Dome City Hallban és a Shibuya Duo Music Exchange-ben, ahol a rajongó japán hívek előtt teljes egészében eljátszották az előző század hetvenes éveinek első feléből származó legnépszerűbb lemezeiket. Május 31-én egyebek mellett a klasszikus „L’ Isola Di Niente” (1974) koncertváltozata is felcsendült, amelyen egy angol nyelvű dal kivételével olasz szövegek hallhatók, és amely arról is ismert, hogy ezen csatlakozott a PFM-hez a hosszú ideig a zenekarral maradó basszusgitáros, Jan Patrick Djivas. Djivas, aki az eredeti dobos/énekes, Franz Di Cioccio mellett manapság az utolsó tagja a klasszikus PFM-felállásnak (az eredeti gitáros/énekes, Franco Mussida nemrég úgy döntött, hogy búcsút int), kissé jazzesebb hatásokat hozott a zenekarba, ami az „L’ Isola Di Niente” dalainak többségén hallatszik is, a lemez pedig teljesen megérdemelten a PFM-diszkográfia csúcspontjai közé tartozik.
A zenekarnak az „L’ Isola Di Niente” állandó darabjainak felélesztésében a helyi, japán énekkar is segített, amely remekül teljesített a címadó dal drámai felvezetésében. A vokálok zömét ismét Di Cioccio dobos énekelte, de pár percre a mikrofon Mussida gitároshoz is került, aki a kettejük közül határozottan gyengébb énekes, ezt viszont zseniális elektromos és akusztikus gitárjátékával ellensúlyozza. Jól sül el az egyetlen angol szövegű dal, az „Is My Face On Straight” is, amelynek szövegét réges-régen Peter Sinfield (ex-King Crimson) írta, és amelyet egy játékos harmonika tesz még színesebbé, bár a zenekar legerősebb alkotásai mindig is az olasz szövegű/vokálú dalok voltak.
A felvétel csúcspontjai közé tartozik a pozitivista szimfoprog induló, a „La Luna Nuova”, valamint a jazz fusion elemekkel megfűszerezett, epikus csemege, a „Via Lumiere (Have Your Cake And Beat It)”, miközben a kissé émelygősen édes szerelmi ballada, a „Dolcissima Maria” megerősíti, hogy a PFM-nek – ha kisebb adagokban is – mindig jó érzéke volt a pop iránt is. Az „L’ Isola Di Niente” dalainak rendkívül szorgalmas és szenvedélyes koncertes felelevenítéséből kiváló koncertalbum született „Un’ Isola” címmel, amelyen az olasz prog-színtér legendáinak technikai és hangzásbeli szempontból egyáltalán nincs mit felróni, noha rájuk is könyörtelenül telnek az évek.
Az „Un’ Isola” élőben is ugyanolyan jól szól, mint negyven évvel ezelőtt az eredeti „L’ Isola Di Niente” album, a PFM pedig fölényesen bizonyítja, hogy a régi anyag felélesztésében a legkevésbé sem „berozsdásodtak be”. Ez egy újabb darab a két tokiói fellépésből készült koncertkiadások sorozatában, amely a régi rajongókat fogja a legjobban megörvendeztetni; azoknak viszont, akik épp most fedezik fel a zenekart, továbbra is az eredeti stúdióváltozatokat ajánlom, amelyeken még ott volt a kultikus billentyűs/énekes, Flavio Premoli és a fuvolás/hegedűs, Mauro Pagani. Eddig a stúdióklasszikusaik koncertváltozatait tartalmazó sorozatban az „Un’ Isola” mellett megjelent még az „A Ghost” (a „Photos Of Ghosts” újrajátszva), az „Un Amico” (a „Per Un Amico” újrajátszva), az „Un Minuto” (a „Storia Di Un Minuto” újrajátszva), valamint „The World” (a „The World Became the World” újrajátszva).
Felállás
Franz Di Cioccio – ének, dob
Franco Mussida – gitár, ének
Patrick Djivas – basszusgitár, fuvola
VENDÉGZENÉSZEK:
Alessandro Scaglioni – billentyűs hangszerek
Roberto Gualdi – dob, ütőhangszerek
Eduardo De Angelis – hegedű, billentyűs hangszerek
Produkció
Premiata Forneria Marconi
Számlista
1. L’isola di niente (11:15)
2. Is My Face On Straight (6:20)
3. La luna nuova (7:50)
4. Dolcissima Maria (4:08)
5. Via Lumiere (Have Your Cake And Beat It) (7:24)
