Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Black Star Riders
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2015
Játékidő: 46:00
Értékelés: 4/5
Az amerikai hard rockerek, a Black Star Riders a Thin Lizzy következő evolúciós állomásaként indultak útnak, miután a Thin Lizzy utolsó felállása úgy döntött, hogy új stúdióalbumához nem használja a legendás írek híres nevét. A Black Star Riders debütalbuma, az „All Hell Breaks Loose” (2013) meglepően erős lemez lett, amelynek dalai nagyrészt a „régi, jó” Thin Lizzyt idézték a klasszikus Phil Lynott-éra idejéből. A Black Star Riders minden klasszikus rockos nosztalgiázót meggyőzött, ugyanakkor az első album a jól megválasztott pillanatokban pont annyi modern hard rockos ízt és retró gitárfordulatot tartalmazott, hogy nem lehetett túlzott újrahasznosítással vádolni. Éppen ezért nem egyszerűen egy nagyon színvonalas Thin Lizzy tribute zenekar ügyes terméke lett Scott Gorham gitármester vezetésével – Gorham a Black Star Riders egyetlen tagja, aki fiatalabb éveiben a legendás Phil Lynott oldalán pengette a gitárhúrokat –, hanem a nagyszerű örökség logikus folytatása.
Az „All Hell Breaks Loose” utódjának, a „The Killer Instinct” felvételei közben két fontos változás történt a Black Star Riders háza táján, de ezek érdemben nem befolyásolták az album hangzását. Előbb új basszusgitárost kaptak: Marco Mendozát Robbie Crane (ex-Ratt, Lynch Mob) váltotta, aztán új producer érkezett Nick Raskulinecz személyében Kevin Shirley helyett. Raskulinecz – akárcsak a nem kevésbé megbecsült elődje – kiváló munkát végzett a „The Killer Instinct” kissé retró hangzásvilágával, így a Black Star Riders legújabb lemezén egyszerre szól modern hard rock zenekarként és a hatalmas Thin Lizzy-örökség szellemi örököseként.
A dalok többségét az észak-ír énekes-gitáros, Ricky Warwick írta, aki vokálisan jó közelítése Phil Lynottnak, valamint Damon Johnson gitáros. Három számban Gorham is besegített nekik, és nem is meglepő, hogy éppen ezek idézik stílusukban leginkább a klasszikus Thin Lizzyt. Warwick szerzői munkájának köszönhető, hogy az album jó néhány dalát átjárja a jellegzetes kelta dallamvilág, a két gitáros veterán pedig gondoskodott a felismerhető gitárharmóniákról a felejthetetlen Thin Lizzy-hagyatékból.
A „The Killer Instinct” legképzeletdúsabb pillanatai közé tartozik a címadó dal, amely az album első kislemezeként is megjelent, és lezser hozzáállásával, dallamos refrénjével biztosan legalább részben az „The Boys Are Back In Town” főmotívumából merít. A zenekar nosztalgikus hangszerelési érzékét a „Finest Hour” igazolja, a lemez második kislemeze, amely pont olyan elegye a lezser-lázadó lendületnek és a költői patetikusságnak, mint a Thin Lizzy-klasszikusok többsége. A háromszólamú harmóniák kedvelői különösen jól fognak szórakozni a „Soldiertown” hallgatása közben, amely merész gitárfordulatokat is tartogat, miközben a közbeékelt, skandáló rikoltások kissé olcsón hatnak.
A „Charlie I Gotta Go” újabb szemléletes példa arra, hogy Warwicknak remekül sikerül felidéznie Lynott hangszínét (egyesek szerint nagyon ügyes hamisítvány ez), a melankolikus refrén és a finom gitárpasszázsok pedig ismét Gorham régi zenekarának kincsestárából merítenek. A „Blindsided” című balladában, ahol az akusztikus gitár mellett szerény adagokban a mellotron is hallható, a Black Star Riders érdekes kísérletet hajtott végre a folk rock és a klasszikus rock határán, és hiteles kelta/ír hangulatot idézett meg. Nem lenne baj, ha a jövőben több ilyen pásztori hangvételű vállalkozásba is belevágnának, hiszen ezzel a kevésbé harsány, finomabb oldalukat is megmutatják.
A Black Star Riders a „The Killer Instinct” lemezzel is sikeresen viszi tovább a Thin Lizzy-evolúció következő fázisát, és végig hűen ragaszkodik ahhoz a nyertes dalszerzői-hangszerelési formulához, amely az ír rockerekből legendákat faragott. A kissé robbanékonyabb debütalbumhoz képest Gorham és társai ezúttal több elmélyülős pillanatról gondoskodtak, ez a lényeges különbség a két album között, a jövőben viszont ennél is több rugalmasságra és újításra lesz szükség, mert könnyen megtörténhet, hogy elkezdenek ismételgetni, újrahasznosítva az már megkopott hangszerelési ötleteket, ami nagyon gyorsan unalmas hallgatói élményhez vezethet.
Felállás
Ricky Warwick – ének, gitár
Scott Gorham – szólógitár, ritmusgitár
Damon Johnson – szólógitár, ritmusgitár, lap steel gitár a „Finest Hour” és a „The Reckoning Day” dalban
Robbie Crane – basszusgitár
Jimmy DeGrasso – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZ:
Nick Raskulinecz – mellotron és Taurus basszuspedálok a „Blindsided” és a „You Little Liar” dalban
Producer
Nick Raskulinecz
Számlista
1. The Killer Instinct
2. Bullet Blues
3. Finest Hour
4. Soldierstown
5. Charlie I Gotta Go
6. Blindsided
7. Through The Motions
8. Sex, Guns & Gasoline
9. Turn In Your Arms
10. You Little Liar
