Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Eloy
Kiadó: Artist Station Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 62:31
Értékelés: 4.5/5
A legendás német progresszív rockzenekar, az Eloy újra köztünk van egy kiváló koncepcióalbummal, amelynek címe „The Vision, the Sword and the Pyre – Part 1”. A legújabb stúdiólemez a francia nemzeti hősnő, Jeanne d’Arc, más néven az Orléans-i szűz tragikus életét dolgozza fel, akit 1431-ben az angolok a római katolikus egyház képviselőinek segítségével alig tizenkilenc évesen máglyán égettek el eretnekség és boszorkányság vádjával. Szokatlan életútja egy vérzivataros korszakban, amikor az egyház uralma alatt a nők kevesebbet értek egy lovagi harci lónál, és a tragikus halála Rouenban a mai napig izgatja számos zenész fantáziáját, főleg a progresszív rock és a metal berkeiben. Az Eloy persze nem az első, aki megpróbálta zenében körüljárni az életét, de az elsők között van, aki ilyen ambiciózus módon vágott bele, hiszen ennek a koncepciózus sagának az első részét biztosan követi majd egy második is.
A tisztességes visszatérőlemez, a „Visionary” (2009) után, amely a hívek többségének mégsem az volt, ami „az igazi”, vagyis amire ez a legendás csapat valójában képes, az Eloy most magasabb fokozatba kapcsolt, és végre újra összehozott egy space rockos/szimfonikus rockos koncepcióalbum-csemegét, amely felveszi a versenyt a hetvenes évek legjobb alkotásaival. A „Jeanne d’Arc”-saga első része, amelyet az egyes dalok mesélnek el, a lány korai tetteit tárgyalja: a Domremyben töltött születéstől és a szegény parasztlány „isteni látomásaitól” a francia udvarba vezető útig, ahol kulcsszerepet játszott a későbbi francia király, VII. Károly megkoronázásában, egészen az angolok felett aratott első győzelmeiig. Ahogy a történelemből tudjuk, szokatlan és fiatal élete jóval korábban véget ért, mint kellett volna, a megvesztegethető burgundiaiak miatt, akik – annak ellenére, hogy VII. Károly hajlandó lett volna kifizetni a váltságdíjat – eladták az angoloknak. A római katolikus egyház angolpárti inkvizíciója eretnekséggel vádolta Jeanne-t, és máglyán égettette el. Nagyjából ötszáz évvel később az egyház úgy mosta le magáról a szégyent, hogy szentté avatta. Manapság, amikor az átlagos francia már nem sokat ad az egyházra, Jeanne a legnépszerűbb francia szent és nemzeti hősnő.
A vérzivataros százéves háború idején, Franciaország és Anglia küzdelmei közepette élt fiatal középkori harcosnő története első látásra szokatlan az Eloytól, amelyet általában a sci-fivel kötöttek össze. Elég csak az Atlantisz pusztulásáról szóló felejthetetlen zenei sagára gondolni („Ocean” és „Ocean 2”), bár a középkor felé már 1975-ben is kitekintettek első koncepcióalbumukon, a „Power and the Passion”-ön. A kultikus gitáros, énekes és producer, Frank Bornemann, a hosszú ideje a zenekarban játszó basszusgitáros, Klaus-Peter Matziol, a két billentyűs, Folberth és Gerlach, valamint a dobos, Bodo Schopf ezúttal minden korábbinál nagyobb mértékben építettek a női kísérővokálokra. Jeanne szerepét Anke Renner énekesnő „játssza”, aki remekül teljesítette a küldetését. Az ő vokális részei majdnem annyit tesznek ki, mint Franké, de akadnak teljesen instrumentális pillanatok is, amelyek ízlésesen egyensúlyoznak a szimfonikus prog és az „old school” space rock között. Az epikus női vokálharmóniák az Eloynak persze nem újdonságok, hiszen 1978 óta sikerrel használják őket. Mindazt, amit manapság a holland prog-mester, Arjen Anthony Lucassen csinál az Ayreonnal, ahol szép számmal akadnak vendégénekesnők, az Eloy már a hetvenes évek végén megcsinálta, vagyis náluk ez már bejáratott gyakorlat.
Az egyes dalok a nyitó „The Age of the Hundred Years’ War”-tól a záró „Why?”-ig kitűnően kapcsolódnak egymáshoz, és szépen fűzik egységbe Jeanne rövid, de viharos életének koncepcióját. A klasszikus Eloyra olyan jellemző epikus szimfonikus hangszerelést időnként különféle szintetizátorhangzások space rockos hullámzása támogatja meg, miközben Frank gitárművei sokszor átveszik a főszerepet. A gyakran epikus és drámai hangulathoz a leginkább a pompázatos férfi–női vokálharmóniák és a két fő énekhang váltakozása járul hozzá. Nehéz kiemelni az album legjobb pillanatait, mert az összes dal zárt egészet alkot, és minőségben gyakorlatilag egyenrangúak. A meglehetősen szokatlan kísérletek közé tartozik a „Chinon” című eposz, ahol Jeanne-t épp a szüzességi vizsgálat közben érjük tetten, mielőtt a leendő francia király elé léphetne, és amely a pasztorális pillanatok mellett középkori madrigál elemeket is tartalmaz. Az Eloy epikus oldalának rajongói a „harciasabb” dalokat fogják a legjobban élvezni, például a pompás „The Sword…The Dawning of the Unavoidable” című eposzt, amely a hatalmas szimfonikus hangszerelés és a gasztronómiai vokálharmóniák mellett némi progmetal elemet is tartalmaz, főleg az összetett és ütős gitárszólamoknak köszönhetően. A szakrális hangulattal átszőtt „Orleans” misztikus, kórusharmóniákkal megtámogatott refrént kínál, míg a drámai és komor „Les Tourelles”, ahol a szöveg egy nagy csatát ír le, hatalmas ritmusváltásokra és összetett, space rockkal fűszerezett instrumentális szakaszokra épül, amelyekhez egy érdekes minimoog-szóló is tartozik. A kontemplatív „Why?”, amelyben Jeanne-ban kétségek ébrednek az isteni hangokkal és a küldetésével kapcsolatban, mesteri, kifejezetten melankolikus női vokálharmóniákat tartalmaz Renner előadásában, és ezek vezetik méltó befejezéshez az albumot.
Az Eloy a „The Vision, the Sword and the Pyre – Part 1”-gyel, a legendás Jeanne d’Arc életéről szóló sorozat első fejezetével megalkotta első remekművét a 21. században, és olyan lemezt készített, amely felér a legjobb, a hetvenes évek „aranykorából” származó alkotásaival. Frank Bornemann, aki ezúttal is kiváló produkciót hozott össze, és a csapata hosszú idő után ismét túlszárnyalta a hívek várakozásait, és olyan lemezzel örvendeztetett meg minket, amely az év legjobb progrock albumának egyik fő várományosa 2017-ben. Frank közben már megígérte, hogy mindent megtesz azért, hogy a „The Vision, the Sword and the Pyre” második része legalább ugyanilyen színvonalú legyen.
Felállás
Frank Bornemann – ének, gitár
Hannes Folberth – billentyűs hangszerek
Michael Gerlach – billentyűs hangszerek
Klaus-Peter Matziol – basszusgitár
Bodo Schopf – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Anke Renner – ének
Volker Kuinke – furulya
Produkció
Frank Bornemann
Dalok
1. The Age of the Hundred Years’ War
2. Domremy on the 6th of January 1412
3. Early Signs … from a Longed for Miracle
4. Autumn 1428 at Home
5. The Call
6. Vaucouleurs
7. The Ride by Night… Towards the Predestined Fate
8. Chinon
9. The Prophecy
10. The Sword
11. Orléans
12. Les Tourelles
13. Why?
