Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rolling Stones, The
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 42:36
Értékelés: 4/5
Bár egy kerek év gyakorlatilag majdnem pontosan egy évet jelent, hiszen ez az album 2016. 12. 2-án jelent meg, kizárt, hogy ne vegyük közelebbről szemügyre, mert mögötte az egyetlen és megismételhetetlen The Rolling Stones áll. A „Blue And Lonesome” valójában a háború utáni chicagói blues hőseinek ünneplése – főhajtás a chicagói blues letéteményesei előtt.
Érdemes rögtön az elején leszögezni, hogy a The Rolling Stones ezúttal nem úgy viselkedik, mint a látszólag érinthetetlen személyi kultusszal övezett nagy urak, akik egyénileg gyakorlatilag bármit megengedhetnek maguknak. Ahelyett, hogy azt éreztetné, hogy bármelyikük a saját repülőjén járja a világot – a zenekar mai mítoszát ismerve nem is lenne meglepő, ha azt mondanánk, hogy űrhajón a galaxist – a „Blue And Lonesome” azt az érzetet kelti, mintha egy nagy összetartású ötös, öt zenész baráti társasága vette volna fel, akik épp csak a karrierjük elején tartanak, és teljes szívvel még csak bizonyítani akarnak. A játék ugyanis, amit ezúttal a stúdióban megvalósítottak, kivételes. A kémia erős, az album duzzad a nosztalgikus érzelmektől, tulajdonképpen azt a nagy tiszteletet fejezi ki, amelyet a tagok a bluesos „istenségeik” iránt táplálnak. Az album megragadta a szerves zsengeség teljes hangszínpalettáját, az ötös szoros, fókuszált (előadói) kommunikációját, amely minden cselekedetben kiegészíti egymást, és ezt végig hihetetlen frissességgel és érzékiséggel éri el. Egyszerűen. A The Rolling Stonesnak már régóta nem kell bizonyítania, ezért a stúdióba menet ezt mondták: „Rendeljünk alá mindent a teljes élvezetnek és a »feelingnek«!” Ennyi az egész. Ilyenkor működnek a dolgok a legjobban, és ilyenkor a legmeggyőzőbb az eredmény. A kulcs a tettek hitelessége és a hitelesség mindenben, amibe belevágsz. Az „A Bigger Bang” megjelenése után tizenegy évvel az az egyetlen tisztességes dolog, ha az ember egy nagy szívvel és hitelességgel teli albumot tesz le az asztalra. A The Rolling Stones esetében ez nemcsak magukkal szemben igaz, hanem a rajongók örökké kielégületlen tömegei felé is, akik ezt a kiadványt igencsak megvárták.
A „mindig elhangolt” gitárokat, vagyis azt a „megdöntött” gitárhangzást – ha a The Rolling Stonesról beszélünk – hihetetlenül pontos összeszedettség és fókusz váltotta fel a gitárfrázisok, az átvezetések és a szólódíszítések lerakásában. Jagger erőteljes, áthatóan szenvedélyes, féktelen érzelmekkel teli hangon énekel, Charlie Watts dobja pedig úgy szól, mintha egy 1930-as chicagói utcák füstös éjszakai klubjából hozták volna el. Röviden: hibátlan. Eladták a lelküket a bluesnak! Jagger szájharmonikája az albumon mindenütt jelen van! Két gitárszólóval a tiszteletre méltó „lassú kéz”, Eric Clapton is hozzájárult az albumhoz, aki a felvételek idején, 2015 decemberében véletlenül épp ugyanabban a stúdióban dolgozott, mint a The Rolling Stones, a saját anyagát rögzítve. A fiúk nagyon bölcsen éltek a szolgálataival.
A The Rolling Stones tehát ezúttal olyan projektbe vágott, amely lenyomata égő tüzüknek és nagy lelkesedésüknek, annak, ami végzetesen arra hajt minden fiatal zenészt, hogy zenésszé váljon. Valahogy újra felébresztették magukban a gyereket, és a stúdióban mindent a nagy szív és odaadás jegyében csináltak végig. Az album tele van felszabadult játékkal, féktelen jókedvvel és stúdiós örömökkel. Olyan album, amelyre a zenekar biztosan éhes és szomjas volt. A zenekar bejelentései szerint a „Blue And Lonesome” bemelegítés a következő, készülő stúdióalbumhoz, amely (végre) tele lesz új saját szerzeményekkel, és amelynek megjelenését a zenekar már elég régóta halogatja. Ez a közbeékelt stúdiómegálló, a blueslegendák előtti főhajtással, mindenesetre rendkívül üdvözlendő lépés, hiszen az ötösben felébresztette a tűz és a hamisítatlan érzelmek érzését. Ez tulajdonképpen az az anyag, amit a fiúk zsenge éveikben hallgattak, náluk idősebb, vagy legalább annyi idős, mint maguk a derék hetvenesek. Amikor a blueskolosszusok örökségének esszenciája átment az ötös ereibe és szívébe, a rock’n’roll történetének nagy részét ők írták meg, hiszen egy ilyen platformmal vitték el a saját rock’n’rolljukat művészetük számtalan kifejezési területére. Ez vált a mindennapjainkká, és olyasmivé, amely nélkül a rock’n’roll szót már jó ideje nem tudjuk elképzelni. A lényegi, ha nem egyenesen alkotóelemévé.
The Rolling Stones – Ride ‘Em On Down (hivatalos videó):
Felállás
Mick Jagger – ének, szájharmonika
Keith Richards – gitár
Ronnie Wood – gitár
Charlie Watts – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Eric Clapton – gitár a 6. és a 12. számon
Darryl Jones – basszusgitár
Chuck Laevell – billentyűk
Matt Clifford – billentyűk
Jim Keltner – ütőhangszerek a 9. számon
Produkció
Don Was & The Glimmer Twins
Számlista
1. Just Your Fool (orig. Buddy Johnson)
2. Commit a Crime (orig. Howlin’ Wolf)
3. Blue and Lonesome (orig. Little Walter)
4. All of Your Love (orig. Magic Sam)
5. I Gotta Go (orig. Little Walter)
6. Everybody Knows About My Good Thing (orig. Miles Grayson – Lermon Horton)
7. Ride ‘Em On Down (orig. Eddie Taylor)
8. Hate to See You Go (orig Little Walter)
9. Hoo Doo Blues (orig. Otis Hicks – Jerry West)
10. Little Rain (orig. Ewart G. Abner Jr. – Jimmy Reed)
11. Just Like I Treat You (orig. Willie Dixon)
12. I Can’t Quit You Baby (orig. Willie Dixon)
