Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Nčodnč
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2017
Értékelés: 4.5/5
A Nčodnč kočevjei zenekar, négy megedzett, rutinos zenész alkotja, akik a kočevjei zenei élet igazi oszlopai, pontosabban: a kočevjei rock’n’roll underground afféle keresztapái! A Nčodnč még 2009-ben trióként adta ki stúdiós bemutatkozó lemezét „Izlet v neznano” címmel. Az anyag teljes egészében szlovén nyelvű, és a Nčodnč akkoriban még punkosan zörgött. Öt éve kvartetté nőtték ki magukat, a zenei kifejezésmódjuk pedig egyre keményebb lett. Ezt a fokozatos elmetalosodást a „Kočevje špila” válogatásokon is megmutatták, amelyek 2012 és 2016 között jelentek meg, hiszen mindegyikre írtak egy új dalt. Ezek közül mindössze egy talált utat a „Children of Tomorrow” albumra, mégpedig a Downrise az 2016-os válogatás-CD-ről. Vagyis a Nčodnč nem a múltban él, a „Children of Tomorrow” pedig a lehető leghitelesebb lenyomata annak az alkotói örvénynek, amely az utolsó két évben magával ragadta a zenekart.
A „Children of Tomorrow” a thrash metal, a HC és persze a punk rock elemeinek érdekes, valósággal egyedi hangzású, szokatlan keveréke. Hihetetlen, mennyire jól vannak összekeverve ezek a műfaji összetevők, milyen zseniálisan élnek egymás mellett, és szinte békésen kommunikálnak egymással ezen a lemezen. A Nčodnčnál valójában az a helyzet, hogy a felállás egyik fele, vagyis a ritmusszekció punkosabb, a másik fele, azaz mindkét gitár pedig inkább a metal felé húz.
A „Children of Tomorrow” elsőrangúan maró, tüzesen dühödt repesz a homlokba, esztelenül, és nem hagy túlélőt maga után. Mindent kaszabol, ami az útjába kerül, és elképesztően agresszív áttörőerővel tör előre. Úgy szól, mintha élő fellépés lenne a stúdióban, és ez az élőség, ez a hangzásbeli hitelesség kitűnően került hanghordozóra. Átkozottul jól átjött. A négy elem kémiája, amelyek ennek a lemeznek a zenei arcát építik, kiválóan működik, és ebből a kémiai koherenciából könnyen kiérezhető az a rendkívüli összetartás, amely ezt a kvartettet összeköti.
A riffek zsírosak és „vastagok”, inkább lejjebb hangolva, a basszusvonal zörög és beton vágja kompromisszumok nélkül, a pergő dühöngően tombol, Bito rekedten morgó, markánsan egyéni orgánuma pedig szó szerint ráillik a lemez hangzásbeli karizmájára és kompozíciós esztétikájára, amely tisztavérű, pokoli dühvel teli dalok sorát vonultatja fel, és ezek egymás után gördülnek a magasabb, sőt a legmagasabb sebességfokozatban. A Nčodnč egy pillanatra sem titkolja a punk időkből örökölt, mocskos underground piszkot, miközben az amerikai iskola old school thrash metaljának elemeit építi be, a groove kinetikája és a vezető motívumok kombinációja pedig a jó öreg Pantera (Untouchables, Master of Blood) és a korai Metallica (Bigger Than Life) emlékét idézi, a Downrise pedig még egy kis jó öreg Sepultura-szentimentalizmust is átad. Mindeközben a Nčodnč remekül bánik a ragadós groove-pillanatok megteremtésével, amelyen az egész album vibrálóan magasra hullámzik. A zenekar könnyedén vált ritmust egy dalon belül, kidolgozott hangszeres átvezetéseket szúr be, lendületesen módosítja a frazírozást, maguk a refréndallamok pedig ragadósan dallamosak. A cikk szerzőjének választása szerint az egyik legkiérleltebb és legrészletesebb szerzemény, amely tulajdonképpen az imént leírt mindent kiváló konglomerátummá gyúr össze, a Humanoid (Time To Die) lenne, bár ezzel rögtön igazságtalan vagyok a többi dallal szemben. Bármennyire is úgy hangzik a Nčodnč a hallgatás közben, mintha „hanyagul összecsapták” volna, valójában ez egyáltalán nem igaz. A számokban rengeteg a részlet, és érezni, hogy a zenekar sokáig, elmélyülten hangszerelte őket a végső formáig, és előtte rengeteget játszott együtt az ötletekkel és szerzeményekkel, kipróbálva a hatásukat a valóságban! A tagok között nincsenek rejtőzködések, a dalok koherens működése kivételes, ez pedig újabb bizonyíték arra, hogy a kvartett tagjai között rendkívüli az egyetértés és az összetartás.
A zenekarnak producerként és irányítóként Roberto Bulešić is segített, aki egyébként az isztriai punkok, a Tito’s Bojs dobosa. Aki ismeri ezt a zenekart, az tudja, miből gyúrták Robit. Tekintve azt a szívet és őszinteséget, amelyet Bito, Rupa, Gagi és Seba ezen a lemezen kérlelhetetlenül követ, jobb munkatársat, tulajdonképpen ötödik tagot nem is kaphattak volna a fedélzetre, mint Robi. Robi kiválóan végezte a dolgát. Érdekes, hogy Kočevska hagyományosan kötődik a horvát hátországhoz (és ez fordítva is igaz), és a horvát zenekarokkal való együttműködés a kočevskai rock’n’roll színtér fennmaradásához és fejlődéséhez gyakorlatilag elengedhetetlen, ez pedig egyúttal egyedi pecsétet ad a kočevjei zenekaroknak, műfajtól függetlenül.
A Nčdonč tényleg mindennek mondható, csak annak nem, amit a zenekar neve sugall. Van itt tapintható szubsztancia bőven, és egy ilyen rock’n’roll attitűd láttán maga a vaskancellár, a néhai Lemmy Kilmister is magasra húzná a szemöldökét. A szövegek hihetetlenül szikrázóak és fájdalmasan realisztikusak, üzenetükkel pedig a lázadás igazi dühét sugározzák, tükröt tartanak az általános társadalmi-rendszerszintű széthullás elé, és persze keserűen hirdetik a „holnap gyermekei” új nemzedékének apokaliptikus eljövetelét. A „tegnapiak” ugyanis mindent elcsesztek, és ideje, hogy valaki visszafordíthatatlan véget vessen az emberi képtelenségeknek!
Ha valamelyik szlovén rock- és metalzenekar az elmúlt évben mindent kitett az albumára, akkor az elsősorban a Nčodnč, amely minden erényével elvégezte a dolgát. A „Children of Tomorrow” azonnal megfog, azonnal berántja a hallgatót. Olyan hiteles és őszinte lemez. Egyúttal az érdekessége és különlegessége, hogy a dalok szerkezetét tekintve nagyon változatos, és mindegyik szerzeményben rengeteg olyan részlet van, amely minden újabb meghallgatással közelebb viszi a hallgató szívéhez. Szóval: minél többet hallgatod ezt az albumot, annál jobban megszereted. Végül arra jutsz, hogy a Nčodnčot mielőbb meg kell nézned koncerten is! Mondanom sem kell, hogy a Nčodnč a „Children of Tomorrow”-val elérte azt, ami minden zenekar művészetében a legfontosabb. Önálló zenei arculattal rendelkező entitásként mutatkozott be, amely egyedülállóan és unikálisan szól. Nagy erénnyel végzett munka, és az idei év egyik legmeggyőzőbb lemeze a szlovén underground színtéren. Remélem, hogy színpadi bemutatót is megér majd, mert ez a minimum, amit ezek a szívvel játszó srácok megérdemelnek!
Nčodnč – Downrise (hivatalos videó):
Felállás
Rupa – gitár
Bito – ének, gitár
Seba – basszusgitár
Gagi – dob
Produkció
Roberto Bulešić
Dallista
1. Guillotine (05:12)
2. Ratking (03:40)
3. Big Bad Wolf (04:55)
4. Children Of Tomorrow (04:26)
5. Downrise (03:01)
6. Humanoid (Time To Die) (03:29)
7. Bigger Than Life (04:40)
8. Pray For Devil (03:53)
9. Untouchables (04:33)
10. Master Of Blood (05:20)
