Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Quiet Riot
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 49:55
Értékelés: 4/5
A Quiet Riot a nyolcvanas évek rock’n’rollvilágának egyik nagy neve volt. A „Metal Health” című albumuk a nyolcvanas évek egyik legragyogóbb gyöngyszeme az egész rockuniverzumban! 2007-ben túladagolás következtében elhunyt az első és legjellegzetesebb énekesük, Kevin Dubrow. Frankie Banali dobos ugyan Dubrow édesanyjának áldásával 2010-ben újraélesztette a zenekart, de a bandának jó időre volt szüksége ahhoz, hogy annyira megszilárduljon, hogy újra színpadra állhasson. A Dubrow-val készült utolsó lemez, a „Rehab” után nyolc évvel megjelent „10” megmutatta, hol is tart valójában az új Quiet Riot. Rettenetesen csüggesztő termék, simán és egyenesen kimondva a zenekar történetének egyik legrosszabbika. Ez jó jel volt, és nagy vészcsengő Banalinak és csapatának: a Quiet Riotnak ki kell józanodnia, és komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy egyáltalán csináljon-e még új zenét.
A csapat azonban, amelyben Banali mellett a kiváló gitáros, Alex Grossi és Banali régi cimborája, Chuck Wright basszusgitáros játszik (Wright a nyolcvanas években csatlakozott a Quiet Riothoz, miután a Giuffriában játszott), nem adta fel, és idén tavaszra bejelentette az új albumot „Road Rage” címmel. Minden készen állt a megjelenéshez, de a zenekar az utolsó pillanatban, a kiadás előtt szakított Seann Nicols énekessel, aki már felénekelte az összes új dalt, és bejelentette, hogy az összes vokálját teljes egészében az új énekes hangjára cseréli. Az új album megjelenési dátuma így logikusan eltolódott az év későbbi szakaszára. A zenekarhoz a rendkívül fiatal James Durbin érkezett, aki korábban az „American Idol” hírhedt show-műsorában, a tehetségkutatón szerepelt. Ha az efféle műsorok jók valamire, akkor úgy tűnik, legalább arra, hogy találjanak egy hiányzó tagot a zenekarnak.
Durbin remekül elvégzett mindent, amit Banali és a csapat kért tőle. Nyilván a Nicolsszal készült felvételek tényleg elkeserítően szólhattak. Durbin ezzel szemben fiatal, frissen csengő, megzabolázatlan, erővel és kifejezetten nagy robbanékonysággal teli hangot hoz a csapatba. Magas oktánszámú többletet visz minden számba. Igazi légiriasztó-szirénává tud válni, ha azt kérik tőle. Megvan benne az a „suhancos-fontoskodó” kontúr, amit pimasz torkosság is fűszerez. Ez a hang kiváló lett volna a nyolcvanas években, amikor a Quiet Riot felugrott az óriási glam rock hullámra. Ebből a momentumból azonban kevés van az új lemezen, csak nyomokban van jelen. Az új album viszont valami nagyon jót hoz.
Mert nagyon jó. Végre. Ez volt az új Quiet Riot fő célja: egy kiváló minőségű lemezt letenni az asztalra, amely visszaadja a zenekarnak minden hitelességét, amelyet a Quiet Riot részben eljátszott a rettenetesen gyenge előző albumával, a „10”-zel. A „Road Rage” anyaga ugyan koszos, szakadt, garázshangzást hordoz, de ez rendkívül élettel teli! Érezhető punkpiszok is került bele, főleg pedig kitűnik belőle, hogy a zenekar visszatért a rock and roll ősalapjaihoz. Néhol úgy tűnik, mintha a hetvenes évek rockpionírjainak alakja és munkássága, mindenekelőtt a Led Zeppelin ihlette volna meg őket. A zenekar a Make A Way-en még a southern rockkal kacérkodástól sem riad vissza. Az album energiája közel áll azokéhoz, akik ismerik a The Dead Daisies zenekart.
A „Road Rage”-dzsel a Quiet Riot tehát visszakapcsolódott ahhoz, amit a „Rehab” hagyott maga után. A „Road Rage” összhatásában erős, és sem időt, sem perceket nem kímél. Ötletileg is, kivitelezésben is. A zeneiség és a ritmikai fertőzőképesség kéz a kézben járnak, és tökéletesen kiegyensúlyozottak. Grossi ördögi gitárakrobatikával nyűgöz le, a kvartett megtalálta a megfelelő felfokozottságot és rockos merészséget, és teljes gőzzel nyomja. Végre tehát. A dalok hozzák a kívánt motivikus változatosságot, a ritmusok sokszínű választékát, és ennek köszönhetően a hangulatok hullámzását. Durbin énekteljesítménye ügyesen igazodik a szerzemények karakteréhez, a fiatalember pedig minden helyzetben nagyon ügyesen feltalálja magát. Csúcspontokat ki sem kell emelni. Az album egészében rendkívül következetes és kompakt. Olyan anyagot ad, amely remekül illeszkedik a klasszikus nyolcvanas évekbeli Quiet Riot-anyaghoz, ezért a zenekarnak minél előbb színpadra kell lépnie, és élőben is játszania kell. Ilyen Quiet Riotot várunk tehát Európába is!
Quiet Riot – Freak Flag (hivatalos hanganyag):
Felállás
Frankie Banali – dob
Alex Grossi – gitár
Chuck Wright – basszusgitár
James Durbin – ének
Produkció
Quiet Riot
Dalok listája
1. Nothing But Trouble
2. Let It Go
3. Snake Charmer
4. Hey Lil’ Sister
5. I Don’t Need You Anymore
6. Sledge Hammer
7. Never You Mind8. Empty Rooms
9. Dirty Money
10. The Seeker
11. Road Rage
