Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Brother Firetribe
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 46:39
Értékelés: 3.5/5
A zene világában akad néhány zenekar, amely stílusában összeköti a mai kort a régi iskolával, vagyis a példaképeik nemzedékével. Lehet, hogy egyszerűen revivalisták, lehet, hogy egy nagyon jól sikerült paródia, vagy éppenséggel mindkettő egyszerre. A Pero Defformerótól a Steel Pantherig (és mindenen át, ami közte van). Mostanában már az Edguyt is idesorolhatjuk. Na jó, viccet félretéve – bár az Edguy esetében a vicc majdnem elvitte a balhét (várjuk meg, mit hoz az új album). Hasonlóan a nem is olyan régen feltűnt Night Flight Orchestrához, amelyet az Audrey Horne és az Amon Amarth tagjaiból raktak össze, itt vannak (még mindig) a Brother Firetribe-ok is, akik a Nightwish gitárosának, Emppu Vuorinennek a mellékprojektjeként indultak. A „Sunbound” pedig, akár tetszik, akár nem, már a negyedik lemezük.
Hiába nem látja sokan a Brother Firetribe-ban azt a zenekart, amelynek valaha is igazán lett volna értelme megalakulnia, mert tényleg nem lehet tudni, paródiáról van-e szó, vagy a fiúk komolyan gondolják, ezek a finnek bámulatosan hatékonyan csomagolják újra a nyolcvanas évek west coast / AOR zenéjének ósdi fogásait. A „Sunbound” sem kivétel, és igen erényesen tartja azt a színvonalat, amelyet az együttes az előző három albumon letett az asztalra. A Brother Firetribe rajongói tehát egyszer megint teljes mértékben jól fognak lakni az új lemezzel.
A produkció bombasztikus. Az ötös érzéke a számok zenei felépítéséhez kiváló, a dalok folyamatosan magas dallamos fertőzőképességet garantálnak, ami már az első hallgatásra hat. A hangzás tipikusan finn, vagyis nagyon csiszolt. Csiszoltabb, mint amennyit a mai dallamos rocklemezek világától várnánk. Jobban, mint ahogy azt a svédek, az amerikaiak, de főleg a németek csinálják, akik mindig is szívesen toltak a hard rockba bőségesebben megtépázott gitárokat. A Brother Firetribe-nál a billentyűk (szintetizátorfüggönyök) helyenként olyan gazdagon és pompázatosan vannak kiemelve, hogy még a gitárfrázisokat is lehagyják.
Az énekes, Pekka Ansio Heino kiváló, azaz pecsétesen áthatoló vokális teljesítményt nyújt, a hangszíne pedig olykor – de csak olykor – szívesen hajlik Robin Zander (Cheap Trick) irányába. A Brother Firetribe működése egyben igazi tapasz mindazoknak, akik hiányolják a színtérről Heino anyazenekarát, a Leverage-et.
Manapság az ilyesfajta utánzással tulajdonképpen nem jutsz semmire. Rengeteg revivalista zenekar van a színtéren, és sok közülük valóban kiváló, mégsem sikerül betörniük a nemzetközi dallamosrock-szcénába, és ismertséget szerezniük. Őszintén szólva a Brother Firetribe is köztük lenne, ha nem a Nightwish gitárosa játszana náluk. A név az név. És ez a név garantálja, hogy a banda a Brother Firetribe égisze alatt teljesen felszabadultan alkothat, vérbeli élvezettel dolgozhat a stúdióban, és így végül magának és a zenehallgató közönségnek is a legjobbat adja, amit tud és képes. A „Sunbound” tehát egy rendkívül rendes album, amely semmi újat nem hoz, és semmit, amit ne hallottunk volna már. Az AOR-puristákhoz biztosan egy tapodtat sem fog közel kerülni, ők maradnak a nyolcvanas évek west coast / AOR-szcénája óriásainak hallgatásánál; a többi, kevésbé elfogult rajongónak viszont, akik a könnyed, lendületes dallamos rockot szeretik, egész szépen feldobhat egy-egy órácskát a hétköznapokban.
Brother Firetribe – Taste Of A Champion (hivatalos audio):
Felállás
Pekka Ansio Heino – ének
Emppu Vuorinen – gitár
Tomppa Nikulainen – billentyűk
Jason Flinck – basszusgitár
Hannes Pirila – dob
Produkció
Brother Firetribe
Dallista
1. Sunbound (01:34)
2. Help Is On The Way (03:55)
3. Indelible Heroes (03:51)
4. Taste Of A Champion (03:36)
5. Last Forever (03:53)
6. Give Me Tonight (03:44)
7. Shock (04:06)
8. Strangled (04:06)
9. Heart Of The Matter (03:58)
10. Restless Heart (04:33)
11. Big City Dream (04:13)
12. Phantasmagoria (05:07)
