Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Venom Inc.
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2017
Játékidő: 62:01
Értékelés: 4/5
Az ilyen lemezeknél az ember azt sem tudja pontosan, hol kezdje a írást. Az »Ave« a Venom Inc. albuma, de gyakorlatilag Venom-lemez is, és bár létezik egy Venom nevű zenekar is, a Venom Inc. semmivel sem kevésbé Venom, mint az, amelyik csak simán Venom, vagyis a „Incorporated” toldalék nélkül. Még követed? Hogy a „látszólagos zavar” még nagyobb legyen: a Venom Inc.-ben összeállt három muzsikus nagyon régi cimbora, akik együtt három Venom-albumot vettek fel: a „Prime Evil” (1989), a „Temples of Ice” (1991) és a „The Waste Lands” (1992) című lemezeket.
Mindegy is. A Venom Inc. 2015-ben alakult, miután hosszú idő, vagyis több mint húsz év után két eredeti Venom-tag, Mantas gitáros és Abaddon dobos teljesen váratlanul egyesítette erejét a színpadon. Hogyan keresztezték egymást az útjaik? Mantas 2015-ben az M-pire of Evil nevű zenekarával, amelyben egy másik egykori Venom-tag, Tony „The Demolition Man” Dolan is vele játszott, fellépett a Keep It True fesztiválon. Amikor az M-pire of Evil a kötelező ráadásra visszatért a színpadra, a Countless Bathory (az eredeti természetesen a Venom dala) előadásához különleges vendégként épp Abaddont hívták ki. A többi már történelem. Ebből a triótól nőtt ki tehát a Venom Inc.
A Venom Inc., amely mellesleg idén a Metaldays fesztiválon is fellépett, tehát felvette stúdióbeli első lemezét, bár nyugodtan be lehetne sorolni egyenesen a Venom-diszkográfiába, és a legendás Venom stúdióalbumainak sorozatába egy újabb tagként számolni. A lemez több mint egy órás. Mi a fene? Honnan van ennyi zenéje ezeknek a srácoknak? Ha visszatérsz a csupa naiv őszinteség, súroló nyersesség és időnként már-már fájdalmasan zörgős hangzás idejébe, amely a minimalizmusban szinte primitívnek hatott, és ahol nem hiányoztak a hibák sem – vagyis természetesen a Venom legelső lépéseiről és főleg az első két albumról beszélünk –, akkor egészen szokatlan, mennyit érett zeneileg az évek alatt Mantas, Abaddon és Dolan. Sokrétűségben, technikai értelemben és zeneszerzőként is. A legfontosabb talán az, hogy Mantas technikai szempontból rendkívül ügyes szólista lett, ugyanakkor megőrizte az erős kifejezőerejű, fülbemászó gitárfrázisok iránti elképesztő érzékét. Az „Ave” minden egyes dala kivételesen tömör, élőben is eleven és fülbemászó, amit ez a trió remek munkakémiával hoz létre. Mindez nem létezne a gőzölgő, hatalmas ritmusalap nélkül, amelyért a megvadult Dolan és a nem kevésbé vérszomjas Abaddon felel. Az „öregfiúk” tényleg nem adják meg magukat. Az „Ave” óhazai módon ósdian cseng, mégis pillanatokon belül olyan hatalmasan, romboló erővel és ritmikusan dübörög, hogy a riffek hol a thrash metal ősformája felé száguldanak (Dein Fleisch, Ave Satanas, War), hol a speed metal nem kevésbé koszos változata felé (Metal We Bleed), hol pedig a kettő szerencsés keverékébe torkollnak (Time To Die). Máskor a Venom Inc. az alapvetőségében kifinomult módon rock’n’roll elemeket csempész a hangzásba, és megunhatatlan zúgásában szinte megidézi a Motörhead szellemét abból az időből, amikor még kvartett volt (The Evil Dead, Black N’ Roll). Az remek I Kneel to No God, az album egyik legötletesebb riffjével, még a Black Sabbath „Ozzy-korszakának” régi iskoláját is felsejteti.
A Venom Inc. teljes vehemenciával, Kronosszal szemben a tisztelet leghalványabb szikrája nélkül és teljesen kompromisszumok nélkül vitte át a Venom ismert sátánista ikonográfiáját az „Ave”-ra is, Dolan pedig az istenkáromlás és a botrányra való uszítás megformálásában végig (a megfelelő pillanatban) a helyén van.
A zenekar rengeteg különféle zenei ötletet kipróbált ezen a lemezen, miközben mesterien átmentette a Venom teljes esszenciáját és szellemét. Az ötletek hosszabb ideig érlelődtek ezen az albumon. Némelyik régebbi eredetű, és persze alaposan frissítették, felújították. Dolan a maga megszállottságában vasbeton falakat dönt le, ahogy torkos, dörgő és rendkívül átütő hangján beleüvölt a világba. Tonyt nem nehéz elképzelni, ahogy a koncerteken fintorokkal és nyelvöltögetéssel ingerli a közönséget. Az „Ave” egészében kivételesen magas színvonalon szól. Megalkuvás nélkül. Romboló ereje garantálja, hogy vérezni fog a füled! Remek lendület, elkötelezettség, féktelen hév és teljes vérrel égő, szilaj szenvedélyek hajtják. Mintha Mantas, Abaddon és Dolan a pályafutásuk legelején járnának, vagyis 1979-ben, nem pedig a jelenben.
Mindent összevetve érdemes levonni a következtetést: a Venom Kronosszal már jó ideje nem adott ki olyan ősi erejű Venom-albumot, mint a Venom Inc. az „Ave”-val. Ebben a tekintetben a Venom Inc. három generációs haver, míg Kronos az új felállásában egyszerűen egyedül van. Talán már pusztán ebben a tényben ott van az egyszerű válasz arra, miért működik az „Ave” olyan hitelesen „venomosan”, mint a „valódi” Venom utolsó három albuma – biztosan nem. A Venom Inc. tehát kesztyűt dobott Kronosnak, és kihívta! Az „Ave” vérszomjas, vérre éhes fenevad tombolását fejezi ki, amely őrjöngő vakságában épp most tépte szét a béklyóit, és feneketlen elégedetlenségében az összes emberi vért meg akarja inni! Az „Ave” rendkívül őszinte termék, amely remekül ötvözi a Venom elemi retorikáját, briliánsan beöltöztetve az új idők produkciós esztétikájába. Olyasmi, amit a „vén rókáktól” egyáltalán nem lehetett várni. Éppen ezért annyival ingerlőbb, és az értéke annyival nagyobb, hiszen olyan minőséget hozott, amit senki sem remélt. Az „Ave” telitalálat a céltábla közepébe, amelyet lelkesen kapnak majd el az igazi Venom-rajongók! Annyira erős és különleges lemez, hogy az új generáció metalhangzásainak kedvelői körében is könnyen felkelti az érdeklődést, hogy fokozatosan elkezdjék felfedezni ennek a festői, sok szempontból különleges és (szinte már közmondásos) úttörő metalzenekarnak a gazdag diszkográfiájának korábbi korszakát.
Felállás
Tony „Demolition Man” Dolan – ének, basszusgitár
Jeff „Mantas” Dunn – gitár
Anthony „Abaddon” Bray – dobok
Produkció
Venom Inc.
Dallista
01. Ave Satanas
02. Forged In Hell
03. Metal We Bleed
04. Dein Fleisch
05. Blood Stained
06. Time To Die
07. The Evil Dead
08. Preacher Man
09. War
10. I Kneel To No God
11. Black N Roll
