Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Minotauro
Kiadó: 7Hard
Megjelenés: 2017
Játékidő: 44:43
Értékelés: 4/5
Az idő megállíthatatlanul szalad. Még négy teljes év sem telt el, és már itt is van új albummal a szimfonikus power metalt játszó Minotauro. A hattagú csapat továbbra is nemzetközi felállás, hiszen szlovén, olasz és horvát zenészeket fog össze. Az „Apocalyptic Sense” így a zenekar új, immár második lemeze, amelyet edzett zenei rókák jegyeznek, és egyben az első, kiváló minőségű, „Master of the Sea” (2013) című debütalbum történetének folytatása. Újabb evolúciós lépés előre!
Elődjéhez hasonlóan az „Apocalyptic Sense” is kilenc dalt tartalmaz, köztük az Uriah Heep kultikus slágerének, az Easy Livin’-nek a feldolgozásával, amely új hangszerelésben valóságos szimfo-metal-rapszódiává vált. Rendkívül érdekes, ötletes és szórakoztató verzió, remélem, meghallotta Mick Box és az Uriah Heep többi tagja is.
Térjünk rá a lemez lényegére, az újonnan szerzett saját anyagra. Abból, amit kínál, nem nehéz arra következtetni, hogy a debütálóhoz képest jó néhány újdonságot hoz. Az első, ami megüti a fület, Rudy Berginc fejlődő énekteljesítménye, aki láthatóan kiváló vokalistává érik. Az új albumon az énekdallamokban érezhetően több erő van, a szélsőséges magasságokat hihetetlen magabiztossággal veszi, és egyik hangfekvésből a másikba gond nélkül viszi át a kiérlelt vokális erőt. Hangja nem egyszer a Sammett – Dickinson – Žanil Tataj kombinációt idézi. Tiszta, tekintélyt parancsoló, magvas erőátvitel minden hangfekvésben, amelybe csak belevág. Berginc tehát bravúros teljesítményt nyújt, nagyot lépett előre a minőségben, pedig már a debütálón is felhívta a figyelmet nagy énektehetségére.
A Minotauro az új albumra egy kicsit lerövidítette a hangszereléseket. Főleg a zenekari betétek lettek jóval rövidebbek, ami természetesen a metalos ütőerő és agresszió fejlődését helyezi előtérbe, a gitárfrázisok ugyanis így sokkal hangsúlyosabbak. Az „Apocalyptic Sense” ezért tömörebb, vadabb, nagyobb a romboló és ütős közvetlensége, miközben a riffek kompromisszumok nélkül lovagolnak a dupla lábgép könyörtelen robogásán, egy igazi stampedón! A gitárfrázisok ezúttal még közvetlenebbül csattannak az arcodon. Kicsit kevesebb bonyolítás, több azonnali a tárgyra térés. A zenekar tehát kompaktabb dalokat tett le az asztalra, bár ezek még mindig a kívánatosnál is jobban és hatásosan váltogatják a betéteket és a ritmusváltásokat. A csapat most is gondoskodik róla, hogy a gitárfrázisokat zenekari elemekkel díszítse. Olyan az érzés, mintha egy egész szimfonikus zenekar kísérné őket. A Minotauro persze már a debütálón is jelezte, hogy a riffek szimfonikus elemekkel való díszítésében cukornak nincs helye! A dalok sötéten, kompromisszumok nélkül, baljósan ragadnak magukkal, és a riffek mellé a zenekari hangszerelések is ugyanezt az irányt követik. Összhangban az album címével. Apokaliptikusan és végzetesen.
Emellett a két gitár hármas harmóniákat használ, ami a vezető énekdallamokkal együtt az Iron Maiden szellemét és munkásságát idézi, bár a produkció teuton, német lendületű, amiben fontos szerepet játszott a neves német hangmérnök, Achim Köhler is. Mindezek mellett egy dolog a legfontosabb. A kompozíciók gondosan kidolgozottak, és a zenekar nagy elszántsággal fogott a megalkotásukhoz. Ebben a hatos még koherensebb és összeszedettebb, mint az elődjén. A Minotauro ösztönösen követi veleszületett érzékét a fertőző, ultradallamos esztétika optimális kifejtéséhez. Ezt tökéletesen el is adják a vezérmotívumok gondos felépítésével, főleg pedig a refrének dallamaival, ahol a pompa és a bombasztikusság pillanata teljes erejével otthonra talál.
A dalok minősége kiegyenlített, ezért nehéz személyes favoritot találni, de remek felismerés, hogy a Minotauro nem ismer mást, csak az ötödik sebességet. Kompromisszummentes roham. És persze baljós hangulat. Kéz a kézben! Különösen szépen bontakozik ki az All Seeing Eye, az album címadó dala szintén lefoglalja a figyelmet, a fülbe viszont mindenekelőtt a lemezt nyitó, fülbemászó Landless Soldiers ül be a leghamarabb, de rajtatok a választás, hogy ki-ki kiválassza a magáét, hiszen, mint mondtam, a dalok minősége között szó sincs ingadozásról. Halálosan fülbemászó különösen a könyörtelen Braindigger. Summa summarum! Az album megszilárdítja a zenekar nevét a szcénában. Ami a Minotauróra most ráférne, az az, hogy valamelyik befutott zenekar előzenekarként magával vigye őket turnéra, főleg olyan, amelyik a német földön berobbant.
Felállás
Rudy Berginc – ének
Nik Smajlagic – gitár
Roko Smajlagic – gitár
Ales Lavric – billentyűk
Enos Zuliani – basszusgitár
Emanuele Petrucci – dobok
Produkció
Minotauro
Dallista
01. Landless Soldiers
02. Fields Of Symphobia
03. Seven
04. All Seeing Eye
05. Braindigger
06. Apocalyptic Sense
07. Son Of A Witch
08. Graveyard Symphony
09. Easy Livin`
