Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: World Trade
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017
Értékelés: 3.5/5
A World Trade története a nyolcvanas évek második felébe nyúlik vissza. A második stúdióalbum, az „Euphoria” (1995) megjelenése után hosszú 22 évvel végre akadt idő és kedv egy harmadik lemezhez is, amelyet az eredeti felállás, vagyis Billy Sherwood (Yes), Bruce Gowdy (Unruly Child), Guy Allison (Unruly Child) és Mark T. Williams (a Toto-énekes Joseph testvére és a híres hollywoodi rendező, John Williams fia) „Unify” címmel keresztelt el. Az album borítója, amely futólag, első pillantásra a Dream Theater „Octavarium” (2005) című lemezének borítójára emlékeztet, a választott címhez képest katartikusnak és posztapokaliptikusnak hat. Az óriási, kötelekre fűzött gömbök, amelyek a végtelenségig sorakoznak egymás mögött, valójában egyenruhás emberek „szín, szag és íz” nélkül, személyiségtelenül, minden érzelmüktől és spiritualitásuktól megfosztva, vagyis az örökké összeesküvő Nagy Testvérnek végre sikerült teljes kontrollt szereznie a tömeg felett. Az ökoszisztémák egyensúlya romokban, szabadon élő állatok és növények nincsenek többé, évszakok sem, vagy inkább csak egyféle időjárás uralkodik. Az ég folyton viharos, szürkésfekete felhők tömik tele, de eső mégsem akar esni belőlük, miközben a Föld felszíne teljesen kiszáradt, és végtelen, perzselt homokdűnékké változott. Pontosan oda tartunk. Legalábbis akkor, ha ez a rendszer, amelyben élünk, így működik tovább, minden lehetséges abszurditás szítása mellett, amelyeknek már a jelenben is tanúi vagyunk. Egészen a saját pusztulásunkig. A bolygó persze szerencsésen túléli, és később megújul. Szerencsére ember nélkül. De ez már egy másik történet.
Mivel az ilyen kritikák elsősorban a zene megítélésére hivatottak, térjünk is át arra. A World Trade az 1989-ben megjelent debütalbumán rendkívül érdekes, egyedi hangzást kínált, amely szerencsés kapcsot teremtett az AOR fülbemászó dallamossága és a progrock hajlamai között, ráadásul a korhoz képest nagyon vonzó produkciót kapott, amely az akkori Yes-lemezek, például a „Big Generator” és a kultikus „90125” hangzásából merített ihletet. Minden hangja nagyon ötletesen és részletgazdagan szólt, és az art pop rock egyedi pályáin mozgott. A második album, az „Euphoria” a progresszív rockkal való kacérkodás felé billentette a mérleget, így nem csoda, hogy két számban a néhai Yes-basszusgitáros, Chris Squire is vendégszerepelt. Nem sokkal később megszületett a Conspiracy projekt, amelyet Sherwood Squire-rel együtt hozott létre, és ami valójában a World Trade történetének folytatása volt, csak épp némi Yes-aurával megspékelve az „Open Your Eyes” (1997) korszakából.
Az „Unify” minden tekintetben hiteles folytatása a World Trade 1989 és 1995 közötti korszakának, és annak is, ahogyan a zenekar fokozatosan átalakult Conspiracy-projektté. A két World Trade-album és a Conspiracy két lemeze által kijelölt szerzői stílus ráadásul rányomta a bélyegét Sherwood mellékprojektjeire is, amelyek így művészi szempontból gyakran hasonlóan szóltak. Gondolok itt például Sherwood együttműködésére néhány másik Yes-taggal a Circa projektben, vagy a volt Toto-énekessel, Bobby Kimballal közös YoSo-ra.
Érdemes megemlíteni, hogy Bruce Gowdy és Guy Allison a World Trade zenei hagyatékának egy részét később az Unruly Child tevékenységébe is átvitte, bár a kezdeti korszakban ez még nem volt annyira érezhető, mint később, sőt éppen mostanában, amikor a zenekar kiadta a még mindig aktuális „Can’t Go Home” stúdióalbumot, amely az idei év elején jelent meg.
Aki ismeri Sherwood korábbi munkáit, élükön a szólóalbumaival, azt az „Unify” semmivel sem fogja meglepni, de érdekes lehet mindenkinek, aki még nem találkozott ezzel a zenével. Az új lemez megőrzi elődei sajátos hangulatát. Azonnal érzed, hogy Sherwood áll mögötte, aki megtartja az ideagazda és a hangszerelés, a szerzés és a hangzás kialakításának főkapitánya szerepét. A kvartett kiválóan működik együtt, és jól hallani, hogy figyelnek egymásra. A dalok nem rejtik el összetettségüket és mozaikos felépítésüket: a csapat több motívumot és több ritmusképletet sorakoztat fel, ezeket ravaszul, ötletes átmenetekkel ragasztja össze, közben pedig végig megőrzi a kivételes zenei hozzáférhetőséget és hallgathatóságot. A lemezen megörökített atmoszféra és hangulatok is különlegesek, és a drámateremtésben teljesen izgalmasak. Az album nem egy pillanatában kacsint a Yes mindig habzó optimizmusa felé, bár Sherwood ezúttal jóval nehezebben tömi be a többszólamú vokális harmóniák „lyukát” a vezető ének ellenpontozásánál, mert az egykori társa, Chris Squire kivételes vokális pecsétje valójában pótolhatatlan. Akárhogy nézzük, nagyon szép és tökéletes folytatása az előző két albumnak, amelyen a zenekar tagjai remek kémiát mutatnak, és hangszeresen is tökéletesen összeérnek. Ők persze nem fukarkodnak a zamatos, éleselméjű virtuóz csínytevésekkel, de, ahogy mondtam, olyan keretek között maradnak, amelyek nem lépik át a világosan megrajzolt motivikus formátum határait, és ez marad az album magas zenei karakterének generátora.
World Trade – Unify (hivatalos szöveges videó):
Felállás
Billy Sherwood – ének, basszusgitár
Bruce Gowdy – gitár
Guy Allison – billentyűk
Mark T. Williams – dobok
Produkció
Billy Sherwood & Bruce Gowdy
Számlista
1. The New Norm
2. Where We’re Going
3. Pandora’s Box
4. On Target On Time
5. Gone All The Way
6. Unify
7. For The Fallen
8. Lifeforce
9. Same Old Song
10. Again
