Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: HairX
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2017
Játékidő: 35:05
Értékelés: 3.5/5
Ahogy annak idején a híres Blackie Lawless állatnak nevezte magát, amiért a W.A.S.P. 1984-es debütalbuma az USA-ban a cenzúra céltáblája lett, úgy a HairX is „állatias” címet adott az első stúdióalbumának. A HairX friss, új rockbanda a Goriška-vidéki Vrtojbáról. Röviden: a HairX rendkívül magabiztos és világosan fókuszált kvintett, amely erejével, alkotói tüzével, elánjával és lendületével szilárdan és nagyon bátran vág neki a glam metal közelmúltbeli örökségének. Annak a stílusnak, amely a nyolcvanas évek második felében főleg a Los Angeles-i Sunset Stripen uralta a világ rocktérképét.
Az együttes, amely 2016-ra szilárd felállássá kovácsolódott, az idei tavaszra meg is szülte saját szerzeményekből álló bemutatkozó lemezét. Az ötös tehetséges, kiváló zenészekből áll, akik tudják, hogy az első helyre a szerzői és előadói minőséget kell tenni, és ezért teljes vehemenciával ki is állnak, míg a kötelező glam-giccs és cicomázás csak a második vonalba kerül. Gondoljatok csak az olyan bandákra, mint az Autograph, a Firehouse, az L.A. Guns és/vagy a Skid Row. Mind híres volt a giccsről, a züllésről, a piperkőcségről, de mindezt kiváló dalszerzéssel és remek albumokkal igazolták. A HairX is ezt a receptet követi. A debütalbumon helyenként van némi kezdői naivitás a vezérmotívumok és az átvezetések összerakásában (Last Story, a kevésbé izgalmas Fly-ballada), de ez az első lemezeknél egyszerűen normális, főleg ha az ember egy olyan archaikus műfajba kezd bele, mint a HairX, amelyhez először is nagyon jónak kell lenni, hogy hitelesen igazold az újrajátszását. Egyébként a Tonight, a Rebel, az Animals, a D.T.G., a Crazy Dreams és a záró We’re Gonna Rock-roham teljes mértékben igazolja az „Animals” albumról ennek a bekezdésnek az elején leírt megállapításokat.
Mások az idők is. Főleg a produkció terén az „Animals” olcsó, kis költségvetésű hangzást kapott, bár egy ilyen produkció is megállja a helyét, ahogy kell. Megvan benne az elvárt koncertélmény, amelyet kötelezően megérintett a nyers garázshangzás is, és ettől a végeredmény hangzásesztétikailag közelebb kerül a metal korai időszakához, végül pedig a punkhoz is. Utóbbi különösen jól áll a banda pimaszul, kamaszosan piperkőc megjelenésének, amely elől egyetlen lány sem lesz biztonságban. És bár végig érezhető valami Mötley Crüe-szellem, a legsikerültebben éppen abban a dalban jön ki, amelyet a lányoknak szenteltek, és amelyben a csapat érdekes módon, sikeresen a szlovén nyelvvel is kísérletezik.
A banda már a debütáló „Animals”-szal világosan és határozottan jelezte, hogy tehetséges dalszerzőkről van szó, akik tudnak olyan számot építeni, amelynek van feje és farka, ahol a zeneiség dominál a refrénekben, a vezető gitárfrázisok pedig elég jellegzetesek és azonnal megragadóak ahhoz, hogy ez a jó 35 perc zene a pezsgő adrenalinlöket és az öt vad csődör fékezhetetlen, ifjonti tesztoszteronfelesleg-bömbölésének valódi magjával ékeskedjen. A banda elkötelezetten áll a szerzéshez, amit az is bizonyít, hogy a hangulat drámáját (színeit) kiegészítő vokálharmóniák beépítésével kontrasztba állítja, ezek kísérik a vezetőénekest. Ez ugyanis a glam, az AOR vagy (ha úgy tetszik) a melodikus rock egyik legnehezebb eleme, ugyanakkor kötelező építőköve a csúcsminőségű, pompás csomagolású szerzésnek.
A fiúk tehát már az első lépéssel a diszkográfiájukba határozottan jelzik, hogy olyan csapatról van szó, amely képszerű szólókkal szolgál a középső hangszeres részekben (a „mid-eight” szakaszokban), Miha Polanc éneke pedig konkrét adag erőteljes áthatóságot hoz, amellyel magához ragadja a figyelmet a dalokban, és amellyel meggyőzően végig megszólítja a hallgatót. Kiváló énekes, akinek az angol sem okoz gondot. Újra és újra érdekes ez az énekbeli kontraszt a szlovén és az angol nyelv használata között, amely a kívánt hangulat megteremtésében is sorsdöntő lehet. A HairX-nél ezt a kontrasztot éppen a D.T.C. című dal hozza, amely arra figyelmeztet, hogy az „Animals” teljes hitelességét megtartaná akkor is, ha végig szlovénul szólalna meg. Reméljük, hogy a banda a jövőben egy kicsit továbbfejleszti és csiszolja az angol nyelv használatát a versek metrikájában, hogy a dallamok még ragadósabbak legyenek. Van még itt némi kifejezésbeli tartalék, de ezek csak apróságok, amelyek a megfelelő finomhangolással a szerzeményekben akár nyerő pókerlapot, ászokat is hozhatnak az előadónak.
Az „Animals” mindent tud, amit egy debütáló albumtól el kell várni egy olyan bandától, amely a nyolcvanas évek glam metaljának és hard rockjának vívmányaiból merít ihletet. Van benne erő, nyersesség, a megfelelő adag borzongás, a kívánatos szintű dalszerzői áthatóság, kiváló kivitelezés (a szólókkal és az énekkel együtt), valamint élő, vibráló, már-már koncerthangzású produkció! Ezzel a banda szilárd alapvető lépést tesz a saját hang és stílus meghatározása felé. Olyan dokumentum tehát, amelyre büszke lehet, amely megérdemel minél több koncertes bemutatást, és végül igazi ugródeszka, amelyről a csapat a jövőben teljesen felszabadultan mélyítheti el a művészi zenei életművét.
Felállás
Miha Polanc (Polo) – ének
David Gorikič (D.D.) – gitár
Partik Drole (Palo) – gitár
Tilen Jarc (Tilče) – basszusgitár
Kristjan Čuk – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Mario Murgič – háttérvokál a 3. és az 5. dalban
Boštjan Pertinač – háttérvokál, basszusgitár, szintetizátor
Julija Polanc – háttérvokál a 7. dalban
Produkció
Boštjan Pertinač
