Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Na lepem prijazni
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 53:58
Értékelés: 5/5
Az NLP, azaz hosszabban „Na lepem prijazni”, ma a szlovén rockszíntér veteránjainak számít. Pályájuk elején a szlovén alternatív rock underground világába sorolták őket, de a szókincsüket már akkoriban is erőteljesen megtöltötték kísérletező zenei kilengésekkel, amelyekkel színes, műfajokat áthidaló kapcsolatokat teremtettek, és ezzel művészi értelemben eltávolodtak kortársaiktól. Régóta kacérkodtak a jazzel is, és az avantgárd zenei látásmód jegyeit is felmutatták. Amit az NLP valaha, réges-régen létrehozott, az ma szinte elérhetetlen. Legfeljebb valamelyik zenei „antikváriumban”. 1993-ban a régi anyag megjelent a „What A Time To Make A Fool Of You” című CD-n, amely a stúdiódebütöt és egy EP-t foglalta magában. 2005-ben látott napvilágot a „Potaplja se raj” album, a zenekar ekkor NLPM-re (Na lepem prijazni mutant) változtatta a nevét, nyolc évvel később pedig a „Tudi če se vrnemo še kdaj”, amely a zenekar egyik alapembere, Andrej Trobentar hattyúdala is lett: ő ezután elhagyta a csapatot, így az eredeti tagok közül ma már csak a gitáros és képzőművész Vojko Aleksič maradt a társaságban.
A „Tudi če se vrnemo nazaj” afféle átmeneti album (őszintén szólva melyik nem az, csak a művészi nyomvonal kicsit elmosódik az NLP-kiadványok közötti nagy időbeli szakadékok miatt). Ezen a lemezen tűnik fel először Ludvik Bagari színész, aki kiterjedt mesélő-varieté szerepében a „Srceder” albumon már alapvető szerepet vállal.
A „Srceder” melodramatikus album. Vagyis mögötte egy történet áll, amelyet Ludvik Bagari rendkívül ügyesen, olykor egyenesen őrülten mesél el. Átélten és kompromisszumok nélkül ugrál szerepből szerepbe, ezt mesterien, nagy adag könnyedséggel valósítja meg. A színház a bőrére van írva. A szenvedélyek és az érzelmek megelevenítése kivételes, egyedi karaktert ad a „Srceder” albumnak, vagy inkább alaposan elmélyíti ezt az egyediséget. Amit zeneileg hallunk a „Srceder” lemezen, az (csendben) várt dolog. Főleg mindazoknak, akik ismerik e szlovén zenei színtéren sok mindenben „obskúrus” zenekar korábbi zenei kalandjait. Aki ismeri Ramba Amadeust és a szlovén Buldožert, annak kötelező hozzátenni a „szavacskákat”: Frank és Zappa. Mellesleg Činč a „Srceder”en Hammonddal szerepel (Dracula Blues). A funk jam jellegű Zarotitveni frape gond nélkül beférne valamelyik későbbi Buldožer-albumra. Hangulati fordulatokból amúgy bőven akad ezen a rendkívül ambiciózusan felépített koncepcióalbumon. Frank Zappa szellemét főleg a Pot zaklada gitárjátéka idézi meg. Mindezek mellett meg kell említeni az albumot végigkísérő, maró alternatív rock elemet, amellyel az NLP már nagyon hamar, a Žrtev című számmal élesebben támad. Ez hirtelen, rendkívül esztétikus hangulatváltást hoz „Sherlock Holmes meets Povratak Odpisanih” rendezésben, ahol igazi hátborzongató terror támad nagy feszültséggel, amitől még egy Edgar Allan Poe is összerezzenne (a „reprízre” később kerül sor a Tri kraljeve žene című számban). A széles improvizációkban mindenképp kiszűrhetők a jazz elemei, másfelől a kabaré tovasuhanó körvonalai is, a zenekar pedig a blues mezejére tett kirándulásokat sem kerüli el (Dracula blues). A Vojna még gyökeresebb punkvarázslatot hoz, az albumot pedig a Ljubila in ubila romantikus epilógusa zárja, csiklandozó reggae ritmusokkal megspékelve. A Vojskovodja Wolf orosz dallamvilágba burkolt, ünnepélyesen komor induló, a Sveža kri pedig a jazz és a funk rock fúzió régi szép idejét eleveníti fel. Röviden: a hangulatváltások lépten-nyomon követik egymást. Mindennek ellenére a „Srceder” végső soron rockalbum. Rendkívüli fúziójú és nyitott szellemű, amely nem ismer kifejezésbeli korlátokat. Nevezhetjük akár egyedi art rock terméknek is!
A „Srceder” rendkívüli album, amely ambiciózus voltában nem titkolja művészi bátorságát és merészségét. Az idei év zenei-művészi csúcsteljesítménye, ami a szlovén földrajzi térségben megjelent albumokat illeti. A lemez az új felállás kivételes zenei tehetségét mutatja, ahol kiváló párbeszédben, teljes vérű kiegészítéssel él együtt a tapasztalat, a találékonyság és a játékos szikrázás. Ennél szlovénabb album már nem is lehetne. Tele van a tragédia elemével, valamint fekete, szinte „Alan Ford-os” humorral. Tudjátok, hogy megy ez. A hősnek a szlovén irodalomban vagy a filmvásznon a végén halottnak kell lennie, de legalábbis siralmasan elszegényedettnek és tönkrementnek. A történet bizarr, groteszk, nemegyszer egyenesen abszurd, minden cselekményében kiontott vér van, amelyet a jó haszon vágya idéz elő, amikor Kovač és Angela különféle ügyfeleknek kínálják a srcedert, a „modern” társadalom szétzilált lelkiállapota, amorálissága és érzelmi eltompultsága pedig allegorikusan szikrázik fel a szép új világban, amelynek rabszolgái vagyunk.
Annak ellenére, hogy az anyag hosszabb ideig készült, nagyrészt mégis „in one take” játszották fel. Zeneileg a „Srceder” rendkívül organikusan szól. Összeszedetten és összhangzóan van kivitelezve. A gitárok, billentyűk, zongora, Hammond és az összes többi betét (fúvósok, szájharmonika), valamint a vastag mély hangok melege tökéletesen működik. Mintha egy menetben lejátszott koncert lenne. Műfaji szempontból rendkívül fellazított album, ahol a spontaneitás és a váratlanság érzése szinte lépten-nyomon lesben áll a hallgatóra. Bagari a meséléssel valósággal magához láncolja a hallgatót, és a „Srceder” teljes esszenciája egyszerűen sokkol és megráz, ez a megrázottság pedig nem enged, amikor az album véget ér. A későbbi hallgatások során ebből a „poszt-megrázottságból” kevesebb marad, hiszen az album egyúttal tele van lucid éleslátással és ragályos fekete humorral, amelyek hallgatás közben sok szórakozást nyújtanak, bár, mint mondtam: ez egy zenei horror. Tele gúnyos és obszcén karakterrel. Itt van Jézus, Drakula, az Uralkodó, az Udvari bolond, a hentes és még valaki, akik mind réges-rég felcserélték a küldetésüket a teljes kicsapongásért, ami az erkölcsi leértékelődés és megbotránkoztatás újabb allegorikus körvonalát adja a šentflorjani völgyben, A.D. 2017-ben!
A „Srceder” albumnak muszáj megelevenednie a színpadokon. Nem csupán koncertszínpadokon, hanem egy igazi színházi előadással ötvözött koncert formájában. A „Srceder” tulajdonképpen erre való. Reméljük, hogy az NLP összehoz egy jó nagy sorozatot ilyen előadásokból szerte Szlovéniában. Ez egy olyan művészi alkotás, amelyet egyszerűen mindannyiótoknak át kell élnie. Mindenképp sokkolni fog. Pozitívan vagy negatívan. Ez egyáltalán nem fontos, sőt lényegtelen. Ez a megpróbáltatás ténye, amikor hirtelen és teljesen „váratlanul” belefutsz egy teljesen szokatlan zenei testbe! Mint ilyen, a szokatlanságával konkrétan megmozgat, megráz és érzelmileg felébreszt minden, még oly gondosan elrejtett és „alvó” zugot a lelketekben. Ezúttal remegni fogtok és vacogni a foguk, hogy csak úgy dől.
Felállás
Ludvik Bagari – ének, recitálás
Vojko Aleksić – gitár
Jan Jarni – gitár
Andjelko Knežević – háttérének
Nuša Ofentavšek – háttérének
Darko Hočevar – basszusgitár
Luka Kuhar – dob, ütőhangszerek
Žiga Fabbro – szaxofon
David Jarni – trombita
Borut Činč – billentyűsök
Irena Preda – szoprán
Miha Renčelj – zongora
Luka Einfalt – eufónium
Miha Erić – szájharmonika
Produkció
Jurij Toni
Számlista
1. Kovačija
2. Žrtev
3. Pot zaklada
4. Zarotitveni frape
5. Tri kraljeve žene
6. Vojskovodja Wolf
7. Povorka, srh in mrk
7. Sveža kri
8. Dracula blues
9. Srceder v roki
10. Vojna
11. Ljubila in ubila
