Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Masterplan
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 63:22
Értékelés: 3/5
Mint ismert, 2001-ben Roland Grapow gitáros és Uli Kusch dobos kiszállt a hamburgi power metal veteránok, a Helloween soraiból. Egy közös projekt miatt, amiből később a Masterplan lett. Az azonos című debütalbum akkor jelent meg, amikor a Helloween szerzői fronton gyengélkedni kezdett, és épp ez volt a bizonyíték arra, hogy Grapow távozásával az agytröszt jelentős részét, nem utolsósorban pedig a színpadi karizma egy részét is elveszítették. Roland ugyanis kiváló gitáros. Egyedi, és a gitárhoz való hozzáállásában nagyon különleges. Teljesen autodidakta.
Teltek az évek, a Helloween a régi dicsőségnek köszönhetően talpon maradt a színtéren, még ha az ezredforduló utáni stúdiómunkáik minősége erősen ingadozik is, a Masterplan pedig, nagyon korrekt lemezei ellenére, sehogy sem tudja megszólítani a szélesebb tömegeket. Érdekes, hogy a Helloween nemrég megerősítette az újraegyesülős „Pumpkins” turnét, amelyen (Kiskével és Hansennel a hétfős felállásban) újra szépen keresni fognak. Ezzel egy időben, a turné előtt kapjuk a Masterplan szinte ugyanilyen című válogatáskiadványát, amelyről az embernek az jut eszébe, hogy Roland ezzel tulajdonképpen komoly reklámszívességet tesz a Helloweennek.
Grapownak ugyanis az az ötlete támadt, hogy újra felveszi azokat a dalokat, amelyeket a Helloween tagjaként szerzett. Vagyis a „Pink Bubbles Go Ape” (1991), a „Chameleon” (1993), a „Master Of The Rings” (1994), a „The Time Of The Oath” és a „The Dark Ride” (2000) anyagáról van szó, utóbbinak 100%-ban Grapow a szerzője. Érdekes, hogy a „Better Than Raw” (1998) című albumra a Helloween egyetlen akkori Grapow-ötletet sem használt fel, ezért arról a lemezről hiába keresel dalokat a „PumpKings” anyagán.
Ez amúgy nem is lényeges. A kiválasztott dalcsokor ismét bizonyítja, hogy Roland Grapow (ötletek, hangszerelés és szerzemények terén) gazdagon árnyalt muzsikus. Mindegy, hogy a válogatás melyik számát vesszük górcső alá. Kiállták az idő próbáját, és az újra felvett, újrajátszott pillanatok meghallgatása Roland Helloween-béli alkotói korszakából ezt csak megerősíti.
Ami viszont kellemetlen felismerést hoz ennél a kiadványnál, hogy a másolat egyszerűen nem jobb az eredetinél, és ez a lépés inkább kényszerű, mint szívből jövő és őszinte. Nem arról van szó, hogy a „PumpKings” anyaga ne lenne nagyon jól megszólaltatva és kiválóan eljátszva a stúdióban, csak épp a felénél sem gyújt hallgatás közben, ha összevetjük a Helloween-albumok stúdióbeli eredetijeivel. Elég egyetlen tényt említeni. Altzi karcos éneke jóval kevésbé alkalmas a Helloween-életmű újraértelmezésére, mint Andi Derisé, aki egyébként Grapow Helloween-beli kortársa. Ezt a felismerést pedig nyugodtan kiterjeszthetjük az egész Helloween-életműre. Igaz, hogy Roland néhány szerkezetet felfrissített, és a szólói a termék sajátos báját adják, más részt viszont néhány dal egyszerűen nem pörög úgy, ahogy az ember várná. Sajnos köztük a kiváló Mr. Ego, a Time Of the Oath, a The Dark Ride és/vagy az Escalation 666 is. A kiváló „Master of the Rings” három dala is azt bizonyítja, hogy ezeknek a daloknak az előadása, amelyek 1994-ben a Helloweent a hard rock műfaji enigmájához is erősen közelebb vitték (ebben főleg Deris akkori érkezése játszott szerepet, aki a hard rockos Pink Cream 69-ből jött a zenekarba), sokkal több érzékenységet igényelne, ezt viszont Rick Altzi helyenként érezhetően túl durva hangja sajnos nem tudja hozni.
Világos tehát, hogy a Masterplannek erre a kiadványra igazán nem volt szüksége. Új rajongókat nem hoz nekik, a közelgő koncerteken pedig talán csak egy tucat hallgatóval lesz több a szokásosnál. Jobb lenne, ha a srácok minél előbb az új anyag megírására és egy új stúdióalbum kiadására koncentrálnának, amire 2011 óta várunk. Ebben ugyanis sokkal meggyőzőbbek. Főleg, ha a Masterplan szerzeményeit a Helloween mai szerzői elszegényedésével és ötlethiányával veted össze.
Masterplan – The Chance (hivatalos lyric videó):
Felállás
Rick Altzi – ének
Roland Grapow – gitár
Axel Mackenrott – billentyűk
Jari Kainulainen – basszusgitár
Martin „Marthus” Skaroupka – dob
Produkció
Roland Grapow
Dallista
01. The Chance
02. Someone’s Crying
03. Mankind
04. Step Out Of Hell
05. Mr. Ego
06. Still We Go
07. Escalation 666
08. The Time Of The Oath
09. Music
10. The Dark Ride
11. Take Me Home
