Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Big Big Train
Kiadó: English Electric
Megjelenés: 2017
Játékidő: 70:23
Értékelés: 4/5
A rendkívül ambiciózus brit progrockos revitalisták, a Big Big Train a hiperproduktivitás megtestesítőivé váltak, különösen azóta, hogy a zenekar oktetté bővült. A „The Second Brightest Star” ugyanis már a második stúdióalbumuk ugyanabban az évben, miután 2017 áprilisában kiadták a „Grimspound”-ot. Erre a bravúrra azért szánta rá magát a banda, mert a „Grimspound” felvételei után még rengeteg új zene maradt a tarsolyukban. Az ilyesmi nem számított ritkaságnak a hetvenes évek progresszív rockjában, amikor például a King Crimson, a Yes és a Van Der Graaf Generator is két-két mestermunkát jelentetett meg ugyanabban az évben, a mai világban viszont ez már rendkívül ritka. A „The Second Brightest Star” a folkos-romantikus trilógia záró darabja, amelyet a Big Big Train a „Folklore”-ral (2016) indított, majd a „Grimspound”-dal folytatott. Ez a két kifejezetten „angol” hangulatú lemez fűvel borított síkságokon, az évszakokon és a gazdag angol folklórból ismert különféle szokásokon át egészen a csillagokig röpíti a hallgatót.
A „The Second Brightest Star” ebben a tekintetben a „Grimspound” tökéletes folytatása, hiszen a két album rendkívül hasonlít egymásra, ami legalábbis egyelőre nem jelent semmi rosszat. Csak nehogy ez rendszeressé váljon. A nyolc új szerzemény mellett két epikus szvit is helyet kapott rajta, a „Brooklands Sequence” és a „London Plane Sequence”, amelyek a „Folklore” és a „Grimspound” dalainak újraaranzsált részeiből épülnek fel. Kissé szokatlan húzás ez, amit a progresszív rock rajongói általában nem fogadnak túl jól, de a Big Big Train olyan jól kibővítette és újraaranzsálta „régi” dalait, mint az „On the Racing Lane”, a „Brooklands”, a „Turner on the Thames” és a „London Plane”, és olyan ügyesen fűzte őket két külön epikus szvitté, hogy az egész így is elég érdekesre sikerült. Az új számok sem holmi tölteléknek készültek, minőségben többnyire felérnek az előző két album anyagával. A címadó dal a mai Big Big Train jellegzetes darabja, hiszen a zenekar igazi mestere a komplexitás és a dallamosság összeházasításának. Az „óiskolás” szimfonikus prog finomságok mellett a Big Big Train itt-ott a canterburyi iskolával, a jazz fusionnel, a folk proggal és az art rockkal is kacérkodik.
A „Haymaking” rövid, de ízletes instrumentális, amelyben a banda egyetlen nőtagjának, Rachel Hallnak a játékos hegedűje áll az előtérben. Ő némileg oldja azt a melankolikus hangulatot, amely a legtöbb dalon eluralkodik. A „Skylon”-ban a refrén romantikus többszólamúsága ragad meg a legjobban, tökéletes szimbiózisban a szimfonikus aranzsmanokkal. A gitárharmóniák, amelyekért Dave Gregory és Rikard Sjöblom felel, a romantikus és melankolikus hangulat megteremtésében ezúttal is külön fejezetet érdemelnek. A mindig karizmatikus énekes, David Longdon, akinek a hangszíne időnként a fiatalabb Gary Brookert (Procol Harum), kicsit pedig Peter Gabrielt (ex-Genesis) idézi, az a kulcsfigura a zenekarban, aki az egészet egy tökéletes egésszé kapcsolja össze. Vokális mesterségét a törékeny, zongorára épülő balladában, a „The Passing Window”-ban hallhatjuk a legjobban. A mai Big Big Train hangulatos szépsége a „The Leaden Stour”-on sem hagy cserben, ahol csodaszép szimfonikus aranzsmanok és a két gitármester éteri gitárharmóniái uralkodnak. A klasszikus nyitórészt érdekes fordulat követi egy színes instrumentális szakaszba, kiélezett fúvós aranzsmanokkal, a végén pedig egy romantikus, jazzes lezárással.
A megrögzött romantikusok ezúttal is repesni fognak az örömtől. A „The Second Brightest Star”, a Big Big Train folkos trilógiájának harmadik fejezete szerzeményi és hangulati szempontból ugyan nem hoz különösebb újdonságot a két előző kiadványhoz képest, az album két kulcsdarabja, a két nagylélegzetű szerzemény pedig részben a „Folklore” és a „Grimspound” újraaranzsált dalaiból épül fel, de az egész olyan kiválóan van eljátszva és olyan tűzzel elénekelve, hogy ezek a „hiányosságok” nyugodtan szemet hunyhatunk. A „The Second Brightest Star” tehát rendkívül sikeresen viszi tovább annak a történetét, hogyan lett a Big Big Trainből egy ígéretes, de homályban maradó, minőségben ingadozó art rock bandából a modern progresszív rock egyik legjobb zenekara. Az egyedüli eredeti tagok, Andy Poole és Greg Spawton valószínűleg álmukban sem gondolták, hogy a Big Big Train a viszonylag szerény kezdetek után a mai angol progrockszíntér ilyen fontos képviselőjévé válik, akikről manapság jóval többet beszélnek, mint még néhány évvel ezelőtt.
https://www.youtube.com/watch?v=PDFrZ5gYK-o
Felállás
David Longdon – főének, kísérőének, fuvola, melodika, elektromos és akusztikus gitár, bendzsó, zongora, celesta, szintetizátor, mandolin, lant, ütőhangszerek
Dave Gregory – 6 és 12 húros elektromos gitár
Andy Poole – akusztikus gitár, billentyűs hangszerek, kísérőének
Rikard Sjöblom – gitár, billentyűs hangszerek (1), kísérőének
Danny Manners – billentyűs hangszerek, nagybőgő
Rachel Hall – hegedű, brácsa, cselló, kísérőének, vonósaranzsmanok
Greg Spawton – basszusgitár, basszuspedálok, kísérőének
Nick D’Virgilio – dob, ütőhangszerek, kísérőének
VENDÉGZENÉSZEK:
Dave Desmond – harsona, fúvósaranzsmanok
John Storey – eufónium
Nick Stones / kürt
Ben Godfrey – trombita, kornett
Jonathan Truscott – tuba
Lucy Curnow – hegedű
Keith Hobday – brácsa
Evie Anderson – cselló
Philip Trzebiatowski – cselló
Produkció
Big Big Train
Számlista
1. The Second Brightest Star (7:17)
2. Haymaking (3:23)
3. Skylon (6:44)
4. London Stone (2:01)
5. The Passing Widow (5:33)
6. The Leaden Stour (7:19)
7. Terra Australis Incognita (4:16)
– Grimlore :
8. Brooklands Sequence (17:33) :
– On The Racing Line
– Brooklands
9. London Plane Sequence (13:14) :
– Turner On The Thames
– London Plane
10. The Gentlemen’s Reprise (3:03)
