Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Brest
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2017
Játékidő: 60:45
Értékelés: 4/5
Nem semmi. Samo Šalamon és Vesna Zornik találkozása, közös zenei projektté olvadásuk már az ötlet hallatán is felkavarja a kedélyeket, és találgatásra készteti az embert: vajon mi sül ki belőle? Ha ehhez hozzáveszed a fiatal, tehetséges és ambiciózus költő, Kristina Kočan verseit, amelyek a zene alapjául szolgálnak, megkapod a Brest projekt mögött álló triót. A „Nemi film” ennek az együttműködésnek az eredménye.
Különös módon rögtön az tűnik fel, hogy a Brest olyan zenei közeg, amelyben sem Vesna, sem Samo korábban nem mozgott, mégis hihetetlenül hatékonyan értik és érzékelik egymást, vagyis a kreatív munkához szükséges kémia tökéletesen működik köztük. Fontos súlyt tesz a mérlegre Kristina Kočan költészete: szikrázó, rendkívül intelligens és éles eszű üzeneteivel. A vers a dalszerzés alapja és követelménye, rengeteg finom érzékenységet kíván az előadóktól, különösen Vesna Zornik énekhangjától, akinek konkrétan át kellett dolgoznia és meg kellett éreznie (át kellett éreznie) ezeket a szövegeket, mielőtt az első vokális sorokat beléjük lehelte. Éppen ezért kellemes meglepetés, hogy Vesna ezúttal többnyire nem a Katalenával és a TangoApasionadával való közös munkáira jellemző énekes megoldásokhoz nyúl: a „Nemi film” albumon a vokális színezés és az interpretáció szélesebb skáláját mutatja meg.
Mivel a pop esztétikával átitatott, női vokált középpontba állító kabaré-sanzon Szlovéniában már régen „állandó állampolgárságot kapott”, és az ilyen előadókból nálunk bőven akad, maga az eredmény semmi különlegességet nem hoz (a szlovén zenei térben vett hatósugárról beszélünk). Ennek a zsúfolt mezőnynek viszont sikerült azt elérnie, hogy hatékonyan átlépje saját alapvető műfaji kereteit, hiszen ügyesen és a maga módján folyamatosan olyan hangszerelési kihívásokkal kommunikál, amelyek műfajok között kacérkodnak. Blues, világzene, latin dallamok, sőt a hangkísérletezés éteri indíttatásai, no meg Samo kivételes jazzes finommechanikája bőséggel, aki ezúttal rugalmasan nyúlt a jazz-csomózás hagyományos fogásaihoz.
Samo Šalamonnak is egyedi kihívást jelentett e projekt koncepciója. Hogyan őrizze meg a muzikalitást és a kompozíció kompakt követhetőségét, miközben ezekhez a rövid és tömör fogásokhoz teljes vérű, tapintható szubsztanciát társít, és végig hozzáadja azt az adventív báját a virtuóz reflexióknak, amelyek egyébként ezt a sokrétűen megmunkált jazzgitárost jellemzik. Tudjuk, hogy az „Ornetologija” többek között igen előkelő helyen áll a mai jazzzene világában, ami csak egy bizonyíték arra, milyen kivételes zenész Samo.
Mind a tizennégy szám szigorúan kompakt kompozíció, jól érzékelhető zenei támasszal, amely könnyedséggel és huncut játékossággal szólít meg. Végig a pozitív vibrálás és a pozitív gondolatok jegyében. Jóval kevesebb a melankólia, mint amennyit az ilyen zenei kalandokból általában hanghordozóra rögzítenek a szlovén zenei térben. Igen. A női vokált a figyelem középpontjába állító kabaré-sanzon, ahol a különböző műfajok ügyesen adják egymásnak a kilincset, ezek összeolvadásához és az eklektika megvalósulásához vezet. Ez volt a „Nemi film” alapvető célja is.
Az album rendkívüli szerves melegséggel és élettel bír. A dobokat Samo programozta, a basszusvonalakat pedig ő játszotta fel, illetve ahol nem, ott Samo Pečar (Bro, Siti Hlapci) gondoskodott róluk. A jazzpuristák ebben találnák a kiadvány egyetlen hiányosságát. Hogy az albumnak már kiindulásból egy profilos, hús-vér dobost kellett volna tartalmaznia, azaz Bojan Krhlanekot (The Stroj, Pero Lovšin Band), aki Pečarral, Zornikkal és Šalamonnal együtt a Brest koncertfelállásának részét képviseli.
Brest – Kovčki (hivatalos videó):
Felállás
Kristina Kočan – költészet
Samo Šalamon – gitár, basszusgitár, programozás (dobok), kísérővokál
Vesna Zornik – ének, kísérővokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Miloš Bogataj – lap steel
Boštjan Gombač – trombita, klarinét
Andrej Hrvatin – ütőhangszerek
Špela Huzjak – hegedű
Daniel Marinič – harmonika
Sam Pečar – basszusgitár
Produkció
Samo Šalamon
